Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-27 / 4. szám

57 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, kérdés feltevésére alkalmat a középiskolai tanároknak az a törekvése adott, hogy a népiskolák hiányainak pótlása végett mindenütt előkészítő iskolákat állítsanak fel. A néptanítók egyeteme könnyen megérthető okokból ellenezte e törekvést s az csakugyan meg is bukott. De nem e törekvés s nem is ez eredmény a legfontosabb mozzanat e kérdés felvetésénél s megvitatásánál, hanem az a nagyfontosságú körülmény, hogy ez alkalommal merült fel először lanügyi irodalmunkban az általános népiskola eszméje, s hogy már megszületésekor oly népszerűségre tett szert, melyet csaknem országosnak lehet nevezni. Az ország minden részében foglalkoztak ez eszmével a tanitó-egyletek s ugy Budapesten, Aradon, Szegeden, Kolozsvárt s Szepesmegyében, mint Középszolnokban, O-Kanizsán, Zólyomban s más helyeken fennen lobogtatták a zászlót, hogy minden gyermek lehetőleg kivétel nélkül lő éves koráig bezárólag egyenlő neveltetésben részesüljön s a tudományos s szakképzés csak akkor kezdődjék meg, midőn a gyermek tehetségeiből s hajlamaiból már némi valószínűséggel lehet következtetéseket vonni, s hogy végre — az egységes népiskolai neveltetés által — a nemzet-zöme műveltségének niveauja emeltessék s a demokrácia követelményeinek megfelelően jiie legyeu kénytelen az emberiség egyes tűlnyomólag mintegy véletlen által nekünk ajándékozott szellemóriásoknak köszönni haladását, hanem lehetőleg minden egyes lény közreműködjék a nagy munkában s az összehordott porszemekből gyorsabban és biztosabban épüljön fel a szellemi élet temploma*. Nagyszabású: valóban forradalmi jellegű eszme volt ez, melynek felkarolása annál inkább dicséretére válik a magyar tanítóságnak, mivel teljesen megvalósítva még sehol sincs, s a paedagogiában uralkodó német nézetek legtávolabb esnek tőlük. Önkényt érthető, hogy az eszmét mindenki csak ideálnak tartotta, s egész merevségében életbeléptetését az egyetemes tanitógyűlés sem követelte, mind a mellett határozatai *) határozott radikális jellegűek. Ki mondta e gyűlés csaknem egyhangúlag többek közt, hogy a népiskola viszonya a középiskolákhoz s szakiskolákhoz véglegesen csak az által oldható meg, ha a nemzet-zöme 16—18 éves koráig teljesen egyenlő képzésben részesül s mig az elérhető lenne, emeltessék a népiskola méltósága a tankötelezettség szigorú keresztülvitele altal,.a felső nép- és polgári iskola közt létező különbség szüntettessék meg, a hat osztályú népiskola mellett falun ismétlő iskola, a 9—10 osztály mellett városon felolvasások rendeztessenek s addig is, mig minden tanitó egy főiskolában nyerhetné kiképeztetését, a polgári tanítóképezde főiskolává alakitandó s abban a tantárgyak s 'szakcsoportok szaporitandók. Sajnos, hogy az egyetemes tanitógyűlés után rögtön bekövetkezett politikai válság s másnemű zavarok a nagy eszme tovább fejlesztését meggátolták. De jellemző, hogy a fejlesztést a szakirodalom is elhanyagolta, bizonyságául annak, hogy — a mit különben az egyetemes tanitógyűlés tanácskozásaiból is észre lehetett venni — a kérdés lényegét igen kevesen értették meg. Közel tiz év telt el azóta. A tanügyi organismus kérdése nem egyszer került napirendre, s oly férfiak is felemelték szavukat, kiket, mint Salamon Ferenc, Felméri Lajos s Bokor József a német rendszer bámulóinak nem lehet nevezni, mindamellett az általános népiskola eszméjét hiában keresnők dolgozataikban. S ime ! az eszme ismét újra feléledt. Összeköttetés nélkül a régi mozgalommal oly férfiú emelte fel szavát e nagyfontosságú kérdés érdekében, kinek neve a magyar paedagogiai irodalomban még kevéssé ismeretes. Varasdt/ Lajos reform, lelkész s tolnamegyei kir. tanfelügyelő ez, ki egy ujabban megjelent kis röpiratban *) egész lelkesedéssel s buzgalommal hirdeti az eszmét s attól várja hazánk ujabb felvirágzását. Varasdy még tovább is megy, mint előzői. Ö nemcsak ideálnak tartja az általános népiskolát, hanem egyúttal oly reformnak is, melyet egyszerű törvényhozási actussal életbeléptetni lehet, sőt kell. Érdekes füzetének eszmemenete a következő : Iskoláink viszonya egymáshoz egészen zavart, a fokozatos emelkedés hiányzik : az állam demokratikus szervezeténél fogva jogokat ad a közönségnek is, mely jogokat hiányos előképzettsége miatt gyakorolni képtelen, különösen nagy a nép tájékozatlansága a jogi s közigazgatási fogalmakban, melyeket ennélfogva szükségkép közkincsekké kell tennünk s nem kell engednünk, hogy ezentúl is csak a pár ezer jogász érthesse meg a polgár jogait és kötelességeit. Hogy ezt elérhessük, a népnevelést kell tágabb körűvé tennünk. Maradjon meg az elemi és népiskola továbbra is hat évi tanfolyamu, de kapcsoltassék hozzá, szerves összeköttetésben, a polgári iskola is, nem a jelenlegi hat, hanem három évi tanfolyammal s a polgári iskola feladata lenne a népnek az államjogi, nemzetgazdaságtani s társadalmi tudományok elemeit annyira közkincscsé tenni, hogy a növendékeket a szakpálya választására is kellőleg képesítse. Csak e kis iskolai tanfolyam bevégzése, tehát rendes körülmények között életük 15-ik évének befejezése után léphetnének az ifjak a szakiskolákba s a középiskolákba, mely utóbbiak ennélfogva csak 4 tanévre terjednének, hogy a kiválasztottak tanulmányaikat ezután a felső iskolákban befejezhessék. E reformnak megfelelően akozépiskolák (gimnázium és reáliskola) négy alsó osztálya polgári iskolákká alakulna át, az alsóbb gazdasági, ipar s kereskedelmi iskolák megszűnnének, a szakiskolák s közép iskolák felügyelete a népiskolákéval egyesittessék s kisebb községekben államsegitséggel polgári iskolákat állítanának. E reform életbeléptetésével a gymnáziumok jelen túlsúlya, mely, mint szerző kimutatja, különben is csak a Bachkorszakban szilárdult meg, végleg megszűnnék ugyan, de helyette a nép zöme részesülne magasabb fokú neveltetésben s a gyermekek 15 éves korukig nem volnának kénytelenek a szülői háztól eltávozni. Szerzőnk számításokat közöl, hogy az átalakítás a gymnáziumok s alsóbb szakiskolák nagy számánál fogva szellemi s anyagi tekintetben egyaránt nem találnak nagy nehézségekre, sőt reméli, hogy az általános népiskola életbeléptetése még áldozatkészségre is lelkesíti polgárainkat s ismétlődni fog nálunk is, a mi Amerikában történt, hol két év alatt 4000 iskolát állítottak fel nagyrészben társadalmi és egyleti uton s végül épen ez által meg fog szűnni az a roppant válaszfal, mely most a népiskolai tanítók s gymnáziumi tenárok között még fizetés tekintetében is fennáll. Láthatjuk ez eszmemenetből, hogy Varasdy feltétlen híve az általános népiskola eszméjének. Gondolat menetére, mint fejtegetéseiből kitűnik, legjobban hatott Molnár Aladár, ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter első jelentésében, bár csak nagy altalanosságokban, szintén ez eszméket hirdette s megerősítette őt terveiben *) A magyarországi néptanítók második egyetemes gyűlése *) Közoktatás ügyünk a nepfennség szempontjából és annak Budapesten 1874. aug. 9—13. Kiadja a rendező bizottság. Budapest, jövendő berendezése. Irta Varasdy Lajos tolnamegyei tanfelügyelő. Athenaeum 1874. 80—93. 140—I e's 192—204. lapokon. Szegszáid. Ujfalusy Lajos 1883. 80 1.