Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-27 / 4. szám

108 dig kevésbbé vallásos lelkületűnek vélt lenni a [ világ, élete öszzes tevékenysége s nagyszerű eredményekben gazdag politikai munkássága alapjaként Istenben s a túlvilági életbe vetett vallásos hitet tünteti fel, nem hogy gunyúlódnék felette, sot gondolkodóba esik,*) hát ha mégis, nem mese, nem hazugság, mit a nyers őszinteségéről ismeretes kancellár mond; hát ha csakugyan a vallás kölcsönözte lelkének azt a rendkívüli erőt, szívósságot? Welche Wendung már ez is, ha a világ nem nevet, nem gúnyolódik az ily beszédek hallattára. Alig néhány napja hazánk egyik legelterjedtebb politikai lapjában s pedig oly párt lapjában, mely a vallásosságnak legalább külsejét megőrizett ó-conservativek táborától nagyon messze áll, egy hosszú vezércikket olvastunk a íelől, hogy mily hiányos a modern kor nevelési rendszere, mely csak a fejét tömi tele az ifjú nemzedéknek ismeretekkel; de a vallásos nevelést, a szívnek képezését, az erkölcsi erőnek fejlesztését teljesen mellőzi, s mely majd nem oly hangon panaszkodik a kor vallástalan iránya ellen, mint a minőn nem régiben még csak egyes obscurusoknak tartott lelkészek mertek jajgatni valamely egyházi lap olvasatlan hasábjain. Vagy midőn 1868-ban, az uj népiskolai törvény meghozatala után a népiskolák, kivált a községiek szerveztettek, a vallástanitásra, de csak mint egészen mellékes, s felesleges tárgyra alig engedtek kegyelemből az iskolaszékek vezérférfiai hetenkint egy órát; inig ellenben ezelőtt félévvel a főváros törvényhatósági bizottsága szíves kézséggel emelte a reform, egyház részére nyújtott évi 2000 frt segélyt 8000 frtra s főként egyik azon indokból, hogy igy egyházunk a főváros községi iskoláiba járó református gyermekek vallásos oktatására az eddiginél nagyobb anyagi és szellemi erőt fordíthasson ; ez előtt pár hóval pedig — mint a politikai lapokból is tud*) A napokban hozta egyik politikai lap Bismarknak többek közt a vallásra vonatkozó nézeteit. Nagyon megérdemlik, hogy elmélkedjünk felettök : » Hogyan élhet valaki — mondja Bismark — egy kinyilatkoztatott vallásba, istenbe vetett hit nélkül, a ki a jót akarja, egy magasabb biró, egy jövendő élet hite nélkül, hogy él valaki rendezett életet, hogyan teszi meg kötelességét s hagyja meg kinek-kinek a magáét, igazán meg nem foghatom. Ha nem volnék annyira keresztény egy óráig sem maradnék állomásomon. Ha nem számítanék istenemre, semmit nem adnék a földi urakra. Volna mibó'l megélnem s elég elo'kelő lehetnék amúgy is. Miért eró'ltessem meg magamat s szakadatlan miért dolgozzam itt e földön, miért szerezzek magamnak kellemetlenségeket, ha nem érzem, hogy isten akaratja szeriut kötelességemet teljesítem. Ha nem hinnék isteni gondviselésben, mely nemzetemnek jó és nagy hivatást rendelt, azonnal abbahagynám a diplomata üzletet, vagy bele se kezdtem volna. Rendjelek, címek engem nem vonzanak. Azt a szívósságot, melyet annyi abszurditással szemben annyi év óta kifejtettem, csak szilárd hitembó'l nieritém. Vegyétek el e hitemet és elvettétek a hazámat. 11a nem volnék olyan szigorú hitű kereszténv, ha nem volna meg bennem a religió ingathatlan alapja, ilyen kancel- ! lárt soha se kaptak volna önök bennem. Mutassanak nekem egy utódot hasonló alappal, s én azonnal távozom. De én csupa pogányok közt élek. Nem akarok én e vallomással prozelytákatcsinálni, de szükségét érzem, hogy hitemet bevalljam*. ják a t. olvasók — 23000 forinttal inditványoztatott a kathol. egyház segélyeztetni, csupán azon okból, hogy a vallástanitásnak a nép- s középiskolákban ujabb lendület adassék s az indítvány oly elismerésre talált, hogy annak elfogadtatása több mint valószínű.*) Hát a főváros nem restel annyi pénzt azokra az obscurus katechismusok tanítására elfecsérelni? Ugy látszik, a gondolkodó fők kezdik belátni, hogy a gyerekeknek — egy pozsonyi evangelikus paraszt ember szavaival szólva — nagyobb szükségök van a vallási tételek s az erkölcsi szabályok ismeretére, mint annak tudására, hogy a hangyáknak hány lábuk van.**) Fülemben eseng egyik magyar protest. főúrnak a közelebbi újév napján az alföld egyik nagy városához intézett búcsúbeszéde is, melynek majd mindenik nagyobb passusában előfordulnak ^az Isten megsegített^, s

az isteni gondviselés€

-féle kifejezések s pedig nem csak mint üres, megszokott szólásformák, hanem mint a léleknek oly húrjáról eredő hangok, melyet a valódi vallásos érzület hoz rezgésbe. Mintha fordulatkövetkeznék bea nemzet vallásos hangulatában? De talán itt is az idő. Ezen lapok közelebbi számában volt említve, hogy ma már minden nemzetnek megvannak a maga nihilistái, és pedig nem egyes atheista, materialista bölcsészek személyeiben, mint egy századdal előbb, hanem ma már nagy tömegek próbálgatják felemelni a rombolás pőrölyét s százezrek hirdetik szóval és sajtóban a fennálló polgári, egyházi s társadalmi intézmények rombadöntésének szükségességét. A moraj, a zúgás egyre erősbödik, a kitörést ki, vagy mi akadályozandja meg? Bizonyára nem a politikai hatalom, nem a szuronyok, hanem az, ki szelid szavával lecsillapította a gallileai tenger bősz hullámait. Azt s annak tanait kell felelevenítenünk, és minél szélesebb körben terjesztenünk. A debreceni egyház határozata ezt célozza, és erősen hisszük, hogy nagyon bölcsen cselekedett s reményijük, hogy a bölcs példa utánzásra fog találni. Farkas József. ISKOLAÜGY. Az általános népiskola eszméje. 1874-ben, a magyarországi néptanítók második egyetemes gyűlése alkalmával egyik tétel volt a népiskola viszonya a középiskolákhoz s a szakiskolákhoz. A * Ugy is történt. A szerdai közgyűlés ezen célra majd nem egyhangúlag 23.000 forintot szavazott meg. Szerlc. **) Was prácht mein Sulin (was braucht mein Sohn) das zu wissen — mondá az említett német pór Geduly superintendens úrnak — dass die Ameisen wie viel Hachsen habén, er soll Katcchismus lernen.