Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-07-27 / 30. szám

481 ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. — Negyedik közlemény. — 30. A hódmezővásárhelyi reform, főgymnázium értesítője. Közzéteszi az igazgatóság. A füzet élén olvasható Futó Mihály igazgatói évzáró beszéde. A főgymnáziumi felügyelőség, Szeremlei Sámuel elnöklete alatt, 8 tagból áll. Tanárok és tanitók 14-en, hitoktatók 4-en voltak. Tanulók száma az év végén 250, kik közül ref. 74, r. kath. 41, izr. 29, ev. 5, gör. kel. 1 ; anyanyelv szerint magyar 226, szerb 9, német 3. 31. A kecskeméti reform, főgymnázium értesitvénye. Szerkesztette Csabai Imre, igazgató. 11 rendes, 5 melléktanár. Tanulók száma az év végén 251, kik közül ref. 134, r. kath. 40, gör. kel. 37, izr. 35, ev. 9 ; anyanyelvre nézve magyar 223, román 37, szerb 4, német 1 (itt 255 jő ki főösszegül). 32. A késmárki evang. kerületi lyceum értesitvénye. Szerkesztette Grósz Ernő igazgató-tanár. Néhai tek. Stencel Hugó ur emlékezete, a füzet élén olvasható. A tanári kar 15 tagból áll, kikből 10 rendes, 4 melléktanár és hitoktató. Tanulók sz. 439, kik közül ev. 204, r. kath. 103, ref. 75, izr. 48, gör. kel. 9 ; anyanyelvre nézve magyar 201, német 201, tót 36, olasz 1. 33. A kiskunhalasi helv. hitv. lyceum értesítője. Szerkesztette Csontó Lajos igazgató-tanár. A helybeli isko laszék 12 tagból áll, s a lyceum valamennyi tanára szintén a tagok közzé tartozik. Tanárok és tanitók 14-en, hitoktatók 3-an működtek az intézetben. 142 nyilvános, 11 magántanuló, kikből ref. 77, r. kath. 45, izr. 15, ev. 13, gör. kel. 3 ; nemzetiség szerint 144 magyar, 6 német, 2 román, I szerb. 34. A kórmócbányai m. kir. állami főreáltanoda tizennegyedik évi értesítője. Szerkeszté Schrőder Károly, királyi igazgató. Értekezés: Adatok az „Actias Seiene4 tenyésztéséhez 1882-ben, Teschler Györgytől. Tanulók sz. az év végén 171, kikből r. kath. 85, ev. 44, izr. 37, ref. 4. 35. A kunszentmiklósi reform, gymnázium értesítője. Kiadja az igazgatóság. Igazgató Szikszay Gusztáv. 3 rendes, 4 ideigl. és segédtanár, 2 vallástanitó. Tanulók sz. 90. kikből ref. 60, izr. 15, r. kath. 14, ev. I ; mindnyájan magyarok. 36. A lőcsei kir. kath. főgymnázium értesítője. Szerkesztette Halász László, igazgató. Értekezések : Pindarosz ethikaja, Travnicsek Huberttől; a nagy közönség és az iskola. Mortenson Edétől. Tanúlók sz. az év végén 310, kikből r. kath. 233, ev. 39, izr. 22, ref. 10, gör. kath. 6. 37. A lőcsei m. kir. állami főreáliskola értesítője. XV. sz. Igazgató Kupetz Lycurg. A füzet élén : Búcsúszó dr. Juhász Norbert távozó főigazgatónkhoz, a tanári testülettől. Ezután dr. Demkó Kálmán becses értekezése következik Lőcsének erődítése és védelmi rendszeréről. Tanulók száma az év végén 98, kik közül ev. 36, r. kath. 27, izr. 25, ref. 8, gör. kath. 1. 38. A modor-városi államilag segélyezett nyilvános polgári fiu- és leányiskola IX. értesitője. Közzéteszi Baltzár Ágoston, igazgató. Tanulók száma 4 fiu és 2 leányosztályban összesen 54, kikből ág. ev. 24, r. kath. 24, izr. 6 ; anyanyelv szerint német 27, tót 15, magyar 12. 39 A munkácsi állami elemi népiskola értesitője, X. évfolyam. A gondnokság megbízásából szerkesztette Sárkány Gábor, áll. isk. igazgató. Értekezés: Iskolánk keletkezésének és fejlődésének történelme 1872—1884. E nagy intézet összesen 20 osztályában a tanulók létszáma 1107, kikből vallásra nézve, izr. 647, r. kath. 267, gör. kath. 104, ref. 88, ev. 1 ; nyelvre nézve magyar-német 560, magyar 455, magyar-orosz 92. TÁRCA. Észrevételek dr. Heiszler József rémes álomlátásaira, miket a s.-pataki lapokban nyilvánosságra hozott. Heiszler urnák a „sötét pillantásra4

éjjeli borzasztó sötétben megeredt »víszhangjait« olvasván, a feletti merengésem között e gondolat támadt fejemben : Csodálatra méltó különös fajából valók vagyunk mi a népcsaládoknak ! Mig absolut hatalom járma alatt nyögtünk, boldogságunk netovábbja volt, vajha alkotmányos felelős magyar kormány rendelkeznék felettünk, a mely vérünkből való vér leendvén, három századon keresztül üldözött, nyakgatott protestáns felekezetünknek is, hajlandó volna megadni, mind azt, mit az osztó igazság, testvéri szeretettel közös vagyonúi kimutathat. S ime! midőn, hasadni látjuk a hajnalt, mely az egyenjogúság napjának közeledtét hirdeti: egy ősz patriarchája felekezetünknek kezdi félreverni, tüzet, sőt végromlást jelezve — a vészharangot. Siessünk utána a toronyba, honnét hangzik, a lenyúló kötélen rángatózók nyomán, a kebellázitó, vért fejünkbe kergető rémitő kongás ! Nézzünk szét a magasból, hogy nem kéménytisztitó veszélytelen, kürtő-égetés okozta, ártatlan füst felhő-e az, mely tisztes öregünket, íróasztala csendes magányából, a templomkulcsa után szaladni készteté ? Állítja első sorban, Jeremiásunk, miszerint hazánkban is támadt egy új Máhdi, ki a kerekfejü vastag-nyaku puritanokat, megakarja ismertetni, az angol high Church, az Anglícan magas egyház áldásaival, s az ős puritán merevségnek valahára véget vetni a subventionált s országnagyságra emelendő püspökök befolyása alatt. Ezen fanyarizű állítás ellenében, mindenek előtt felekezetünk puritánnak címzett jellegét kifogásolom. Hol van nálunk kálvinistáknál, a puritánismus, midőn ima-könyveink, prédikációink, hitvallástételeink hemzsegnek a botrányos, — az okosan mivelt embert bántó antropomorphismustól, midőn sajnosan érzi minden gondolkozni szerető és tudó protestáns ember, hogy a reformatio üdítő légáramlata, tisztító útjában felakadva, megállapodott, mely miatt, nem találjuk azt, mint szobánk rekedt levegőjét, ujjászülőn éltetőnek. Mert hiszen a mi puritánságunk, nem a lelki purismusban mutatkozik, hanem Ízléstelenül, — az acustica törvényeinek még a. b. c.-jét sem ismerő kontárok által épített templomokban, miknek különben ártatlanságot jelezni hivatott falai koronként sőt évenként szükségelt meszelés hiányából, piszkosan, porosan, vakolathulladék-foltokkal, ablak-csorgás szennyével, ákombák betűkkel irt bibliai mondatos feliratokkal meredeznek, sőt sok helyt, egyptomi hierogl>phekre emlékeztető csoda-szörnyek, halfarku emberi alakokkal teljes plafont, gyomrát fiai javára feltépő, kivérző pelikánnal díszített, ügyetlen faragászatot tanúsító szószékeket tüntetnek, az áhitatoskodást hosszúsága miatt tétovázó lélek elibe. Ugyan puritán-e, a mi templomi buzgólkodásunk, midőn a szónok után, az a hallgató, a ki iskolában arra taníttatott, hogy az Isten: lélek és láthatatlan — mon-