Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-07-20 / 29. szám

927 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. - 928 mely jelenleg nem sok érdekkel bir a tovasiető látogatóra nézve. Sokkal fontosabb ennél azt tudatnom önökkel, hogy az első kiadás, melyről én beszélek, egy próféta által szerkesztetett ; a második hasonlóképen, azonban egy papi családból szármázó vagy legalább is, a papsággal rokonszenvező próféta altal; végre a harmadik kiadás egy pap által szerkesztetett. Önök tudni fogják tüstént, hogy miért szükséges ezt nekünk ismernünk. Egy Írónak szellemiránya s jelleme visszatükröződik munkájában. S ha ma még történeti könyveknél is meg van e jelenség, mennyivel inkább az ős korban, amikor az iró általán nagyobb szabadsággal dolgozott s egyéni gondolkozásmódját sokkal világosabban felszínre engedé jutni mint ma. Midőn tehát azt halljuk, hogy egy próféta, egy papi pióféta s egy pap, mint a Pentateuch írói s szerkesztői egymásután említtetnek: akkor már előre sajátságos benyomást gyakorol reánk a szellem és szokások azon kiilönfélesége, melynek ezek öszszes dolgozataikban nyilatkozni kell, mely dolgozatok most előttünk feküsznek. De egy másik okból is fontos ránk nézve ismerni ezen egymásutánt. Ugyanis ez azt is bizonyítja nekünk, hogy a Pentateuch története, általán véve ugyanazon nyomokon haladt, melyen Izrael vallásos fejlődése. Itt is a próféták jártak elől, aztán a próféták a papság felé közeledtek s elvégre a papok lettek hangadókká. Es ezzel adva van a vezérfonal, mely bennünket tovább fog vezetni. Vegyük azért e három kiadást egymásután szemügyre, melyek Izráel vallásos fogalmai s cultusának történetében ugyanannyi korszakot alkotnak. A pusztai vándorlás, s a Jordán felső vidékén való kevés ideig tartó megállapodás után Izráel fiai húzódni kezdettek tul a Jordánon Végre egy hosszú ideig változó szerencsével folyt harc után Kanaan földének uraivá lettek s az ott talált törzseket részint magokba olvaszták, részint leigázták. Önök bizonyosan ismerik történetüknek főbb vonásait a következő századok alatt: a birák munkáit, Izráel egységét Saul, Dávid és Salamon alatt, a szakadást s a két királyságnak, Juda és Efraimnak előállását. Ha a valósághoz hűek akarunk maradni, ugy az Izraeliták műveltségét a Kanaán földén való letelepedés első idejében nem kell nagyon magasnak képzelnünk. Egy irodalom előállásának feltételei még csakis a királyok alatt voltak adva. Dávid s különösen Salamon alatt, a külfölddel való gyakori érulközés által jutottak azon magaslatra, hogy magoknak saját nemzeti irodalmat teremtsenek. És csak jóval később állott elő azon szükségnek érzete, hogy az e nemű kísérleteket önmagok megnyugtatása vég-tt sokszorosítsák. A Jahveh prófétai voltak azok, kik ez ügyben először emelék munkára kezeiket. A Mózes fogalmai nem mindenik kortarsa által fogadtattak el. Mindazáltal teljesen el sem vesztek. Ezek tovább éltek egyesek lelkében, kik az Izrael istenétől, Jahvehtól való függés s az ő erkölcsi parancsainak követése által a nagy tömegtől magokat megkülönböztették. A hivek ezen magvahoz tartozott Sámuel is. Az ő vezetése mellett egyesületeket alkottak, melyeket közönségesen prófétai-iskoláknak neveznek, melyekben a Jahvehért való lelkesülés — mely gyakran rendkívüli módon nyilvánult — részint élesztetett, részint bizonyos határokon belől visszanyomatott, vagy egyszóval fejezve ki magunkat, fegyelem alá vettetett. Ezen időtől fogva ez egyesületek, mintegy központjaivá lettek azoknak, kik a Jahveh iránt való figyelem s az ő tiszteletére való törekvéssel el voltak telve. S sajat példaadásukkal igyekeztek ezen szellemet a népnél ébren tartani s a lelkesedés jelenségeit, miben ez nyilatkozott, tovább fejleszteni. A Sámuel kora óta látjuk Jahveh prófétait egyszer-másszor, legtöbbször váratlanul s hívatlanul a történelem szinpadara lépni. S ilyenkor hatalmasan belenyúltak az események folyamába ; gondoljunk a silóbeli Ahiára, ki Salamon birodalmának ketté szakadását előjátszotta s előmozditá; 1

vagy gondoljunk Illyésre, Jahveh bátor harcosára Báal ellenében/2

Elizeusra, népének a Syria ellen való harcokban, egyik hu segítőjére. 3

Lassanként s különösen a keresztyén időszámítás előtt való 9"ik századtól kezdve, a kegyes Izraeliták fogalmai Jahvehról, istenökről tisztábbak, szellemiebbek, fönségesebbek lettek. Azon meggyőződés, hogy ő a többi más isteneket jóval felülmúlja, sőt hogy ezek ővele összehasonlítva nem méltók arra se, hogy istennek neveztessenek, valószínűleg nem a prófétai iskolákban, bár próféták altal juttattak győzelemre, bennök talalá fel fényesen beszélő tolmácsait. Igy jutottak el odáig a Jahveh prófétai erkölcsi eszközök — s csak is ezek altal — hogy befolyást kezdtek gyakorolni a népre, s az élő szó mellett az írást is felhasznalak fogalmaik terjesztése végett. A legrégibb prófétai iratok, melyek máig fenmaradtak, a Kr. e 8-ik századig felnyúlnak korukat illetőleg. Egyszersmind az is világos előttünk, hogy a próféták nemcsak saját beszédeiket írták fel, hanem mint történeteirók is szerepeltek. Hogyan is munkálhattak volna sikeresebben meggyőződésük terjesztése érdekében, mint Izrael múltjának ecsetelése altal, már t. i. ezt álláspontjukhoz mérten adva elő. Ezen szempont alatt ítélendő meg tehát az ismeretlen próféta, aki a 750-ik év körül készité el a Pentateuch első kiadasát, föltételesen valasztám e szót, mivel neki már írott emlékek állottak rendelkezése alatt, melyeket változatlanul vagy csaK kevés módosítással lehetett felhasználni. De a mennyire mi tudhatjuk, ő volt az első, ki a szétszórt elbeszélésekből s törvényekből egy egészet alkotott, történeti müvet adott, mely az ember teremtetésével kezdődik s a Kanaán elfoglalásával végződik. (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. » Nyelvtudomány és NyelvtanításTanitók és tanárok figyelmébe ajánlja Hun fal vy Pál. Budapest, 1884. Akadémiai könyvkereskedés (Knoll Károly és társa). 177 nagy 8-adr. lap. E könyv igen érdemes és nagy tudományú irója iskoláink egyik érzékeny baján kíván segíteni, midőn különösen középiskoláink magyar- és latin-nyelvtanitását veszi beható bírálata alá. Abból az általánosan hangoztatott panaszból indulván ki, hogy iskoláinkban s különösen középiskoláinkban igen csekély eredményt mutat fel az emiitett nyelvek tanulása, e baj főokanak a jelenleg használatban levő iskolai grammatikákat tekinti s ellenök mind tudományos mind methodikai tekintetből lényeges kifogásokat sorol föl. Igaz ugyan, hogy a tanitás ezen sikertelenségének sokféle forrása és kimagyarázása lehetséges : mindamellett a szerző, céljahoz képest, csak a most emiitett szempontokból nézi a kérdést. E szerint nem akarja fölemlíteni, hogy egy kellő tájékozottsággal biró tanitó, kifogás ala eshető iskolai könyvvel is elég szép eredményt érhet el, kivált felsőbb osztályokban; az ily öntudatos tanitó t. i. a nélkül, hogy rögtön uj 1 I. Kir. XI: 2Ó—40. 2 I. Kir. XVII—XIX; XXI; II. Kir. I: I—II : II. 3 II. Kir. II; 12—VIII: 15; XIII; 14—21.