Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-20 / 3. szám
117 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 118 változtatás megerősítés végett mindenkor az e. m. közgyűléshez terjesztendő sennek jkönyvében kihirdetendő.4 No már kérem, ha a szabályok módosítását vagy változtatását célzó s a lelkészi testület értekezlete áltál elfogadott indítványok a lelkészeknek igen- vagy nem-mel Írásban benyújtandó szavasásra kell, hogy kiadassanak : nem lépte-e által az értekezlet a maga hatáskörét, midőn az egész alapszabály javaslatot az összes lelkészek hozzászólhatása s azok a /3 -ának hozzájárulása elől elvonva a maga 1 /3 kisebbségével az e. m. közgyűléshez megerősítés végett beterjesztette ? Nem kellett volna-e az egész alapszabályjavaslatot vagy írásban vagy jegyzőkönyvileg köröztetni s csak miután a lelkészek 2 /3 többsége igen szavazásával elfogadta, megerősítés végett az e. megyére felterjeszteni. Hiszen volt előtte elég példa. Az 1877, 80, 81. években a gyámintézetre vonatkozó tervek, módosítások, mind jegyzőkönyvileg közöltettek bővebb tanulmányozás végett a lelkészi karral, csupán az 1878-ki alapszabályjavaslat képez kivételt, melyet az e. m. még is megerősített, s melynek aztán többeknek, fentebb említett ellenállása folytan — csak karhatalommal tudott érvényt szerezni. — Ha tehát a bizottság javaslatának az értekezlet általi elfogadása s annak a lelkészi kar jóváhagyása nélkül az e. megyére megerősités végett felterjesztése érvénytelen : érvénytelennek kell lenni az e. m. megerősítésének is, annyival inkább, mert az e. m. gyűlés akkori alakjanak törvényessége legalább is kétséges, a mennyiben már a tárgyalás kezdetén a világi elnök eltávozván, az elnöki szék üresen állott s csak a vége felé figyelmeztetés után töltetett be. Van-e hát e szerint az X-i egyházmegyében érvényes alapszabályokon nyugvó özvegyárva gyámintézet? Nincs. És ha még is az egyházmegye, megerősítésére támaszkodva, erőszakolni akarja, azt megteheti, de az erőszak még nem igazság. Egy ultramontán. Az abai reform, egyház köréből. Mai napság, mikor uton-űtfélén az emberek vallástalansagáról, a hívek egyháziatlanságáról beszélnek, s nem egy helyt a lelkipásztorok szája tele panasszal az egyháztagok közönyössége miatt s nem is ok nélkül, talán nem lesz egészen érdektelen feltüntetni, olykor-olykor a kép másik oldalát is, s feltárni a nagyobb nyilvánosság előtt, a mi jót vagy nagyobb fokú buzgalmat egyik vagy másik egyházban tapasztalunk! hogy ez szolgáljon a buzgalomnak elismerésül, a lágymelegeknek buzdításul s egyetemes egyházunk féltett ügyeért küzdő jeleseinknek megnyugtatásul. A vértesaljai ref. egyházmegyébe kebelezett Aba község ref. egyházáról kivánok ez alkalommal pár szót ejteni. Ez egyház, mely kebelében jelenleg 1460 tagot számlál, miután egykori nevezetes patrónusai egynek kivételével elköltöztek vagy kihaltak, az utolsó évtized alatt teljesen a maga erejére lett utalva. És dacára, hogy a hívek, 20—25 tehetősebb gazdát leszámítva, jobbára szegények; dacára, hogy a múltról mintegy 3 ezer frtnyi adósság jutott nekik osztályrészül, s egyébbként is mindenütt a rendezetlenség és pusztulás nyomai voltak láthatók: az egyház a lefolyt 7—8 esztendő alatt a rendezetlen viszonyok tömkelegéből ma már annyira kibontakozott, hogy további fejlődése s virágzása elé csak örömmel nézhetünk. 1876-ban az évek hosszú során felgyűlt állami adó fejében 2 ezer, másféle adó és hátralék címen egy ezer, összesen mintegy 3 ezer frt adósság nehezedett az egyház vállaira. A gyülekezet szabadulni akarván végre e kínzó tehertől, a hivatalba lépő uj lelkész, Laky István felhívására egyhangúlag elfogadta ez adósság aránylagos kivetését, s az évi rendes adó-teher viselése mellett, pár év alatt e jelentékeny adósságot csakugyan le is törlesztette. Ezzel csaknem egyidejűleg történt, hogy az egyház által fenntartott iskola nem felelvén meg egészen a törvény kívánalmainak, a tanfelügyelő által bezárással fenyegettetett. Az egyház azonban felekezeti iskoláját feladni nem akarván, a bajon akképen igyekezett segíteni, hogy az iskolaépület átalakítására 400 frtig közmunkát (kaszálást) vállalt és teljesített; egyúttal az egyháznak régi s érdemekben gazdag s buzgó főgondnoka, tek. Szüts Gedeon ur. hogy az átalakítási költség egy részét megmentse, a tanító részére ideiglenes lakásul egy 500 frt értékű házat vett, utóbb azt több évi törlesztés mellett az egyház javára ajánlotta fel, végül pedig, miután a derék főgondnok maga belátta, mert legjobban tudta, hogy az egyház súlyos anyagi viszonyai miatt, képtelen ez összeg kifizetésére, az egész vételárt nagylelkűen elengedte, illetőleg a tanító-lakást tulajdon jogilag az egyházra ruházta. Alig esett túl az egyház az egyik bajon, jött a másik, a templomtető javítása, mit tovább halasztani szintén nem lehetett. E célra az egyház ismét 1020 frt erejéig költekezett. Majd a parochia s ennek melléképületei igényelték a jobbkarba hozatalt, illetőleg az újjáalakítást; s bár az egyház az egyik kiadást még ki sem heverhette, nem riadt vissza ez ujabb áldozattól sem, s mintegy 1100 frt költséggel ez épületeket is teljesen helyreállíttatta, a többek közt a paplakot egy igazán csinos előtornáccal tévén lakalyosabbá és díszesebbé. Minderre a költséget az évi közmunka szolgáltatta. A mult évben végre a templomtisztogatására került a sor. Igaz ugyan, hogy a prot. hívek mindég és mindenütt szívesen meghozzák áldozati filléreiket, mikor szentegyházuk belső vagy külső javításáról van szó, de az abai reform, hívek áldozatkészsége mégis különös dicséretet érdemel, ha figyelembe vesszük, hogy dacára az előző évekről rájok maradt s az időközi építkezések után vállaikra évről-évre súlyosbodó nem jelentéktelen tehernek, áldozatkézségük forrása, ezzel nemcsak ki nem apadt, hanem buzgó ifjú lelkészök felhívó szózatára alig egy hó leforgása alatt mintegy 900 frtnyi önkéntes adományt szolgáltattak e szent célra az egyház pénztárába. Valóban teljes elismerésünkre méltó s lélekemelő jelenség az, mikor annyi költekezés után s a rendes egyházi terhek hordozása mellett a legegyszerűbb földmives is 2—3 frtot, a jobb módúak 15—20—25 frtot készséggel ajánlanak fel és fizetnek csekély keresetükből Isten dicsőségére ! de örül is ennek az egész gyülekezet, s mikor a mult év őszén a templom külseje, belseje puritán egyszerűségben ugyan, de kedvesen meglepő csínnal kitisztogatva s részben átalakítva magasztos rendeltetésének ünnepélyes istenitisztelettel újból átadatott, azon nap valóban örömnapja volt az abai áldozatkész híveknek, hogy annyi sok bajoskodás és teherviselés után 2 idáig segítette őket az Ura . Es ezzel még nem ért véget a hívek áldozatkészsége Ujabban e leányok urasztali teritőre 40 frtot, a prot. árvaház javára 6 frtot adakoztak. Eszünkbe jut a sareptai özvegy kifogyhatatlan olajos korsója. Vajha mindig és mindenütt ilyen állandó és kimeríthetetlen lenne prot. híveinknek ujabban nagyon is igénybe vett áldozatkész buzgósága! Megemlítem még, hogy e 7 — 8 év alatt az egy-6*
