Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-20 / 3. szám

75 János jelleméhen is meg van a külömbség a synoptikusok Jánosa s a 4. evangelium »szeretett tanítványa® között. A synoptikusok szerint János heves és erőszakos jellem. Testvérével együtt a »menydörgés fiai4 Mc: III: 17. Kitiltja azt az Ur közösségéből, ki nem követi őket (Mc : IX : 38, Lk : IX : 49). Bizonyos nagyravágyás van benne; Mc: X: 35 — 37, MáL_ 20 : 20 - 23 szerint azt kéri testvérével együtt a mestertől, hogy engedje nekik, hogy egyik jobb keze felől, a másik bal keze felől üljön az ő dicsőségében ; a ^il- vers aztán azzal reflektál erre, hogy a többi tiz tanítványok kezdének ezért haragudni Jakabra és Jánosra; sőt maga a Mester sem tartja őket olyanoknak, mint a kiknek készíttetett volna ez a dicsőség. Szenvedélyes és partikuiaris jellemét tünteti fel a Lk: IX: 51 — 55-ben foglalt elbeszélés. Mikor a szamaritánus falu nem akar nekik szállást adni, Illyés tüzével akarja azt felégettetni és Jézusnak az e kívánságra adott feleletéből az is látszik, mintha nem ismerné még az ember fiának küldetését, célját, a mennyiben ez nem azért jött, hogy elvesztené az embereknek leiköket, hanem hogy megtartaná. A János nevét viselő Apokalypsisből is ilyen jellemünek ismerjük őt meg. Heves, tüzes, erőteljes képzelő erővel, mindent kizáró particularismussal eltelve, a ki szerint a pogányok felett vasvesszővel uralkodó Messiás absolut uralma a messiás birodalom eszményképe. Ugyanez az alak aztán IV. evangéliumban egészen ideálisán van bemutatva, úgy mint ki mesterét a legjobban értette *meg (T

9:

35). ki Jézus keblén pihent a bethaniai lakomán, mint olyan, a kit Jézus szeret vala* (13: 23). Itt a fíoavaQyrjg megszelídül s a szeretet par excellence apostola lesz. (Folyt, köv.) Kenessey Béla. BELFÖLD Slavon missioi mozzanatok. IJaruvdr, Brekinszka, Piszanica. (Vége.) Piszanica (Horvátország). Két évvel előbb Piszanicáról semmit sem tudott a világ s alig másfél év alatt híressé tették azt a magyarok. Piszanica Bellovár megyében a Verőcétől Bellovárra vezető országút közelében fekszik, és gör. keleti esperességi székhely, a derék Meic Athanasius esperessel. 1881 őszén vetődött oda az első magyar református ember a Somogy szélén fekvő Csokonábol s vett ott 850 írtjáért egy 50—60 magyar holdas birtokot, melyért ma 2500—3000 forintot ígérgetnek. Ót követte csakhamar a mult év tavaszán a 2-dik, 3-dik s így tovább úgyannyira. hogy ma Piszanicán és a szomszéd 3—4 községben van 38 magyar református család 190—200 lélekkel. En mult év augusztus havában kerestem fel először á tőlünk 5 72

mlfdnyire lakó hitsorsosokat, s midőn latiam, hogy az istentiszteleten 110 lélek, és az urvacsorán 80 lélek vett részt. . . felhívtam őket, hogy egy leányegyházat alakítanának stb. — A mi 1882 augusztusban először, novemberben másodszor nem sikerült, az 1883. ápr. 29-én a harmadik próbán lett valósággá, mely napon Piszanica a hozzá közel eső falvakkal »hogy piszanicai lelányegyház« névvel megalakult, az egyháztagok gondnokúl Balázs Istvánt, presbyterekül Kis Józsefet és Domokos Józsefet azonnal el is választották, kik a zsinati törvények idevonatkozó §-aínak felolvasása után a hivatalos szent esküt le is tették, s úgy látszik hogy igazán, lélekben buzgó s fáradhatlan emberek. Ez idő óta nem szűnik meg Piszanica mozgolódni, s őszinte szívvel mondhatom, hogy ötszöri ott létem nem volt liiában, mert a Piszanicán elhintett magvak jó földbe estek, s kezdenek nemes gyümölcsöket teremni. — A mely nép oly buzgó, úgy lelkesedik a szent és nemes ügyek iránt — mint a piszanicai, annak élni kell, az élni fog és nem veszhet el Horvátországban sem 1 Folyó év ápril 29-én alakult meg a kis leányegyház, s ma már —igaz, sok szép beszéd után — van Piszamicának páratlan fekvésű, szépen kerített, tiszta temetője, mely folyó év augusztus 26 án avattatott fel a brekinszkai miss. lelkész által közel 1000 magyar és horvát jelenlétében. Még tovább ment a piszanicai kis nyáj, nev.: Van urasztali készlete is. — A komiósdi helv. hitv. egyház adott egy arannyal futtatott kelyhet; ifjú Balázs Istvánné egy urasztali felső szép piros abroszt; Domokos Józsefné egy urasztali nagy fehér csipkés alsó kendőt; Dávid Józsefné égy urasztali felső kékselyem kendőt. Id. Balázs Istvánné egy díszes nagy iivegkorsót; Markó János egy üveg- és egy szép porcelán tányért. Tehát van sav, van égő lámpás az egyháztagok soraiban is I Még tovább ment Piszanica : egy derék nagy szobát átalakított, bele padokat csináltatott, bibliát és vallásos könyveket szerzett. . . és évenkint 2-szer elviteti a brekinszkai m. lelkészt is Urvacsoraosztás és ünnepélyes istenitisztelet tartás végett — szóval : Piszanicán mindenek jól és szép renddel történnek ; és még itt sem áll meg e drága nép, hanem ujabban meg harang szerzésén fáradozik. — Ilyen néppel csudákat lehetne tenni, csak vezér volna, — de fájdalom ! erre szegények jó ideig hiában gondolnak. — Pedig addig, míg vezetőkkel, buzdítok és bátorítókkal, kitartó s a sérelmeket és nélkülözést is tűrni kész missionáriusokkal el nem lesz látva a Slavoniában és Horvátországban élő protestánsság. . . addig mondom mindig veszélynek néz elibe minden egyes család, veszélynek, egybeolvadásnak, tönkrejutásnak hireit fogja hallani a magyar protestáns egyház, s a magyar nemzet. — Hiszen még ott is — hol magyarjaink mint Brekinszkán és Daruváron gondozva vannak — fordúl elő sérelem elég, s nem ritkán nagy harcba kerül egy-egy elszédített, telebeszélt protestáns férfi vagy nő megtartása; hát ott, — hol lelki gondozásnak, templomnak, istenítiszzeletnek, missionáriusnak híre sincs, hol a magyar más vallásfelekezetbeliekkel él együtt *. ott kérem, veszve, örökre el van veszve nem csak vallása, de nemzetisége is. — Lássunk példákat, hogy miként történik a beolvadás : A napokban Pozsegán jártam a brekinszkai iskola megnyithatása ügyében, s utamban — mert a missionárius mindig kérdezősködik — a pozsegamegyei nagy hegyek között egy kis falucskába, Kamenckóba jutc ttunk, mely mostanában nagy hírre tett szert; nem azért, hogy szép vagy gazdag, nem is azért, hogy magyarok szállták volna meg, hanem igenis azért, hogy azt az egy marosi veszprémmegyei magyar református embert is, ki bele származott, az őszön a rácok agyonverték. Ez megtörtént, s most Kerti Péterné asszony atyánkfia ott lakik három árvajával Kamenckón. Az anya dolgozni jár, kikhez? reformátusokhoz ? ezek nincsenek.— Megy r. kath. vendéglős, birtokos és más lakosokhoz, s gyermekei