Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-20 / 3. szám

78 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, járnak a szerb iskolába. Az anyát készítik elő a kikhez jár, hogy ne haragudjék azéit a mit gyermekei tanulnak, (hogy mit tanulnak? ehhez azt hiszem nem kell kommentár) s az anya, ki sehogysem tud imádkozni, nem hogy haragudnék, de sőt örül, hogy gyermekei őt is imádkozni tanítják; örül, hogy egy csapással két legyet üt nev.: imádkozik is és szerbül is tanul. így van ez. Sőt még tovább mennek: a leány ha fe'nő, szereznek neki egy r. kath. férjet, s így örökre meg van nyerve az egyedül üdvözítő egyháznak. — Másik példa : Pozsegában magában találtam egy becsületes magyar családot, hol az apa r. kath. az anya luth. vallású. Ok szegények, s a naponkénti kenyeret két kezükkel keresik. Hogy a kenyérkeresetben két kis apró gyermekük akadályul ne legyen — elküldik azokat még idő előtt a közel fekvő három emeletes palotába a nénikékhez. Hogy mit tanulnak? ne kérdezd nyájas olvasó, nem mondhatom meg; de azt igenis láttam, hogy magyar szót aranyokért sem adtak volna. Tehát a magyar apának lesz szerb, a lutheránus anyának r. kath. gyermeke, vagyis mindkettő az itt lakók malmára hajtja a vizet, s látom, hogy egészen önkénytelenül ; mert hát mit is csinálnának ? ! Oh de hány példa van ilyen, s ehhez hasonló! én harmadik éve, hogy Slavonia- és Horvátország e vidékein a magyar református hívek lelki gondozását vezetem, de a mily vaskos kötet a biblia, olyan, vagy vaskosabb kötetet tudnék irni az itteni szomorú dolgokról, sérelmekről, visszaélésekről, elkeresztelésekről, aljas eszközök és eljárásokról és ezek mellett arról, hogy minő borzasztó hibát követ el a magyar kormány és a magyar református és lutheránus egyház akkor midőn előbbi a magyarokról, azok szent ügyéről, utóbbiak véreikről, hitsorsosaikról oly könnyen megfeledkeznek. Uraim! nem iooo, nem is 2 vagy 3 ezerről van itt szó, hanem isten tudja mennyiről, mennyi magyarról, mennyi ref. és mennyi lutheránusról és ezek tovább is így éljenek ?! Ha áll az, hogy ezekről számot kell adni, vájjon milyen leend az a számadás ? 1 De nem lehet igy, igy nem élhetnek. Hoz az isten szebb időt, jönni fog, jönni kell egy boldogabb esztendőnek, ennyi nyomor-üldözés is elég volt e szegény népnek ! ÁH 15 év óta a brekinszkai, állani fog a daruvári missionarius lelkészi hivatal, állani kell ilyennek Slavonia és Horvátország egyébb vidékein is, s be kell következni azon időnek, mikor a kis brekinszkai mustármagból 15 év alatt oly hatalmas élőfává növekedett egyház a Dráva és Száva ezen vidékein lakó hitsorsosait is karjai közé öleli, szárnyai alá veendi. — Ez az idő nincs messze, vagyha messze van... úgy a Piszanica, Verőce, Szlatina, Pleternica, Pozsega vidékén élő nagyszámú magyar reformátusság el van veszve hazánk, el van veszve egyházunkra nézve ! E nagy veszély kikerülése végett mozog Brekinszka, midőn iskola és tanitólak — Daruvár midőn templom és paplak építéséhez fogott. Tudja mindkettő jól, hogy egyedül ezen az uton menthető meg, — épül hát mindkettő, de sőt Piszanica is mozog, jelt adván a 2—3 mtföldre fekvő Verőcének, hogy Piszanica után rajta a sor. Csak egy nagy bajunk van Slavoniában, nevezetesen a lelkesedés mellől hiányzik a tehetség, vagyis szegények vagyunk, s ini magunktól képtelenek vagyunk a már megkezdett szent dolgok — a templom és paplak, az iskola és tanitólak befejezésére, felépítésére. Ti hozzátok — édes magyar véreink, testvéreink! ti hozzátok fordulunk hát még egyszer, esedezünk segéljetek ! Mindkettőnk ügye szent; szentségének bebizonyítására Daruváron 1000-en, Brekinszkán 800-an állunk elő, s esküszünk, hogy hívek maradunk szent ügyünkhöz, hívek és háladatosok ti hozzátok; esküszünk, hogy véreitek vagyunk, s hogy itt a Dráva és Száva közt is lélekben és igazságban magyarul akarjuk imádni és tisztelni istenünket, Daruvár és Brekinszka, s bennök 1800 lélek eseng a segedelemért — óh segéljetek, hiszen szívetek a szent és nemes ügyek mellett sokszor fellángolt, azok kiviteléért ezerszer meg ezerszer csudákat művelt. . . óh ne vonjatok hát meg tőlünk sem a segedelmet! Tizenöt évi kemény próba és harc, bánat és üldöztetés annyira megviseltek már bennünket, hogy a magunk ereje csak az enyészettől menthet meg egyidőre bennünket. Ne hagyjatok elveszni, ne hagyjatok elenyészni, édes véreink, testvéreink! nem kérünk aranyhegyeket; csak azért kérünk, még egyszer segéljetek ! Segéljetek, hogy 15 évi hosszas tél után legyen tavasza kebelünknek; legyen tavasza szétszórva élő szent csontjainknak ; legyen tavasza Daruvárott ama nemes főúr gróf Jankovich Gyula által — Brekinszkán a pakráci francia uraság által ajándékozott s 15 éven keresztül csak bogácskórót termett kis telkeknek, épüljön fel ott az úrnak sátora — emitt a nagy szerepre hivatott iskola ; legyen tavasza sokat szenvedett és üldözött egyházunknak, adjon a Jehova a hosszú tél után még hosszabb tavaszt, adjon örök tavaszt, adjon ezen kis nyájnak, adjon a szétszórva élő szent csontoknak szebb, boldogabb,vígabb esztendőt, ez is eléggé megbűnhődte már a múltat és jövendőt! Segéljetek hát édes magyar véreink, szent ügyek nemes felkarolói, segéljetek szent ügyünkön! hozzatok ott az Urnák ama sátorához — hacsak egy követ is, hadd építsük azt fel, hogy szállást vegyen abban a Megváltó Jézus s a mi istenünk.... emitt a közművelődés, a népnevelés eme dicső épületéhez szinte csak egy követ ; ennyi kőből épült váraink elég erősek lesznek arra, hogy üldözőink, elleneink ágyúit elnémítsák. A ki pedig egy követ, egy fillért sem hozhat, az vigyen imát az Ur eleibe, s könyörögjön szent ügyünk jobbrafordultáért, könyörögjön özvegyeink és árváinkért, könyörögjön mi érettünk mindnyájunkért! talán majd lesz ajak, melynek esdő szavai felérnek a magasságba, meghatják az eget, megnyitják annak kapuit, és irgalmasságot, könyörületességet, szebb és boldogabb esztendőt, vidám tavaszt, — melyekért mi 15 hosszú éven át esedezünk — eszközölnek számunkra. Ugy legyen! Végül legyen szabad felhívnom az egyházi és polgári hivatalnoki kar, lelkészek, tanítók, jegyzők, postamesterek, egyletek, felsőbb iskolai egyletek, önképzőkörök, ifjúsági olvasó- és segélyző- egyletek, társulatok, tanárok, ga?datisztek, bizt. társaságok.... végül a nagyérdemű közönség, de legfőképen a hírlapíró urak becses figyelmét a slavon missióra, a magyarok szent ügyére, — kivált az épülő daruvári templom és paplakra, s a szinte megkezdett brekinszkai magyar iskolára és tanítólakra, — egy ember is sokat tehet, hátha a szent és nemes ügyet a nagyérdemű közönség, egyesületek, hivatalnoki és hírlapírói karok veszik pártfogásuk alá, s gyűjtenek köreikben számára.... óh ekkor csudák történnek Slavoniában, s a magyarok szent ügye, vallása és nemzetisége örökre mentve leend. Ha lesznek hát kegyesszivű gyűjtők — esedezem e négy dolgot figyelembe venni: segélyzendők lennének a ,daruvári templom és paplak*, s

a brekinszkai iskola és tanitólak«, hogy mielőbb felépülhetvén, menhelyekké lennének ; továbbá a »Slavon missió4

és végűi a ,Sze