Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-15 / 24. szám

768 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 850 ugy a

gonoszságnak a gyalázat és büntetés elválhatatlan társai. 31. Az üres has az elméknek fényköve, és a mesterségek föltalálója. Kit a szükség és szegénység meglep, minden mesterségre megtanitatatik az. A szükség gyakran a tunyaságot is virgonccá teszi, s minden mesterterségnél hathatósabb. A halhatatlan Istenektől semmi élesebb ösztön nem adatott embernek a győzelemre. 32. Mely sok fekélyeket tészen gyógyulhatatlanokká a felettébb való szemérem. 33. Hamis vélekedésekkel kormányoztatik a világ, és nem annyira tekintik azt, mit volna szükség cselekedni ; hanem csak arra vigyáznak, a mi szokásban vagyon. 34. Gyakran gondolkodtam én magamban, honnan légyen az, hogy a midőn mindig jámborok akarunk lenni s mégis jámborok nem vagyunk, és a mit minden órában felteszünk, csak egyszer sem teljesítjük. 35. Nincs a földön oly terhes munka, nincs a tengerben oly veszedelmes zivatar, nincs a levegőben oly iszonyatos háborgás, melyet a tudomány meg nem győzne. 36. Látom a jobbakat és dicsérem, s mégis a roszszabbakat követem. 37* Ugy vagyon : a mely dolgok ajánltatnak, megvetjük, a melyek pedig tiltatnak, azokat kívánjuk. 38. A pénz vére az embernek, a mely nélkül ha szűkölködik, mint a holt, úgy jár az élők között és ugy tartatik, mintha nem is született volna. • 39. A gazdag emberek többnyire nem a jóerkölcsü embereknek, hanem az ő rendetlen kívánságok előmozdítóinak szokták pénzöket kiosztani. 40. Sem a gazdagság nem ád jó erkölcsöt, sem a szegénység el nem veszi. 41. Magában a gazdagság se nem rossz, se nem jó; hanem olyan, a milyen annak a szive a ki őtet birja. 42. Nem kárhoztatja el a gazdagot a gazdagság, sem a szegényt nem idvezíti a szegénység. 43. A ki olyat vásárol, a mire nincs szüksége, kénytelen azután eladni azért, a mire szüksége van. 44. Vak a világ és vakok módjára ítél a dolgokról. 45. Bizonyos menedékhely minden nyomorúságban, erős fegyver minden veszedelemben az ártatlanság. 46. Sem jobb, sem drágább, sem kedvesebb nincs a jó lelkiismeretnél. 47. A jó erkölcs valami magas, felséges királyi, győzhetetlen, fáradhatatlan. A gyönyörűség pedig alacson erőtlen, mulandó. 48. Az asszonyi nem oly hajlandósággal teljes, hogy örvend, habár az alacsonyabbaktól vezettetik is, Ítélvén formájának szépségét csudáltatni. 49. Senki hamarabb alkalmazást nem kap, mint a kinek magát kedveitető huga vagy nénje van. 50. Sokkal jobb s hasznosabb volna a gazdasszonyoknak a ház körül szemeskedni, mint a tükörben formájokat nézegetni, mert mit használ annyiszor mosódni, kendőzni, súroltatni, töröltetni, írattatni, festettetni? De azonban néktek engedem ezen szívességeket, melyekre ha egy férfiú vágyódik, méltó, hogy tőletek keményen megbüntettessen. 51. Hajdan az asszonyok és lányok rokkát sorsót forgattak kezükben; most máltai ebecskéket hordoznak karjaikon s kebelökben pellikán madarakat és csörgő szarkákat étetnek. Plajdan bezárt szobákban szorgalmatosan tették házi kötelességöket, most a piacokon s utcákon nyargalásznak vagy a házak előtt kiállanak azért, hogy ők másokat szemléljenek és ők is másoktól szemléltessenek. Hajdan a vendégségbe vagy ritkán vagy sohasem eresztettek ; most pedig az első helyeket magoknak kívánják. 52. Emberek hibáktól mentek nem születnek, Boldogok kevéssel, a kik terheltetnek (Horác.) 53. Mennyire irtózol a henye élettől, Annyira távol vagy Kupidó ivétől. 54. Az gazdag, a ki többet vesz be, mint elemészt; ellenben az szegény, a kinek költsége a bevételt felülhaladja. Ezen módra lehet valaki szegény, ha mindjárt esztendőnként egy fél millió jövedelme volna is. Dr. Kerékgyártó Elek. BELFÖLD. A dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése. A közgyűlés legérdekesebb mozzanatát kétség kivül azon esemény képezte, melyről már a mult szám s

Különfélék« rovatában tétetett említés. Junius 8-ikán a lelkészválasztás volt. Megragadó ünnepély volt nemcsak a felavatottakra, de az egész gyülekezetre nézve, megragadó volt nem egyes kimagasló mozzanatnál, hanem az egész istenitisztelet egyes részeinek összhangzó voltánál fogva. Már maga az orgonán való művészies, a lelket majd felmagasztositó, majd elandalító előjáték kellőleg hangolta a lelket a nem közönséges isteni tisztelethez; azután felhangzott a szokott előének után az »Im bejöttünk nagy örömmel«, s az egész gyülekezet oly lelkesültséggel énekelte, a mint ritkán hallottuk. Igaz hogy sok vidéki lelkész, káplán, s egy csomó jó falusi kálvinista is jelenvolt az istenitiszteleten, a kik jártassabbak a templomi énekekben, mint a fővárosi gyülekezetnek némely tagjai. Ennek végeztével a theologiai énekkar énekelte el kellő szabatossággal szép templomi énekeinek egyikét, mely után Petri Elek theologiai tanár lépett a szószékre. Tőle kivált az utóbbi egy év alatt sok szép és megragadólag előadott egyházi beszédet hallott a fővárosi gyülekezet, de ilyet talán egyet sem. Talán lesz alkalmunk az egész beszédet e lap olvasóival megismertethetni. A lelkészavatást Sípos Pál hely. püspök végezte atyailag meleg s főpásztorilag erélyes szavakban buzdítván lelkesítvén a felavatandókat nemes pályájuk nemesen leendő folytatására. A közelebb mult évben nagy halotjai voltak e kerületünknek, de a halottak száma nem nagy volt; igy történt — a mi eddigelé nagyon ritkán fordult még elő, hogy csak három újonnan választott lelkész volt felavatandó : Gerenday Endre, Kiss Benő, Molnár Hugó, s viszont ennek a következménye, hogy midőn ugyancsak 8-ikán délután a káplánokat elhelyezték, négy segédlelkész hely nélkül maradt, noha más négy nem is kért alkalmaztatást, külföldön szándékozván előbb egy-két évet tölteni. A jun. 9-iki gyűlés a nagy érdekkel hallgatott s a helyeslés többszöri nyilvánítása között felolvasott h. püspöki évi jelentéssel kezdődött. Hű képét adja ezen jelentés e. kerületünk egy évi életének, s jelenlegi helyzetének, melyet főbb töredékeiben jövő számunk hozand. Majd olvastatott a papi vizsgálatról szóló jelentés. Már a mult számunkban közöltük, hogy a vizsgálóbizottság — kivált némelyik testvér-kerület vizsgáló bizottságaihoz képest — nagyon is szigorúan járt el, 11 első vizsgázó közül csak egyet bocsátván át kitűnő osztályzattal, jelessel egyet sem, csak hármat, jóval, hetet kielégítővel, de úgy, hogy a 11 közül kilencet egy vagy két tantárgyból pótvizsgára utasított. A bizottság egyik tagja azon-