Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-08 / 23. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 698 697 Azok közül, kik a választási küzdelmek között a megválasztottnak ellenfeleiként szerepeltek, többen gyakorta felhozták azt, hogy a protestáns egyház miként tele.dkezhetnék meg hagyományos szelleméről annyira, hogy a miniszteri tanácsosi székből ültessen valakit a protestáns főpapi székbe. Igazuk van abban, hogy ilyesmi még magyarországon soha nem történt. De előttünk meg épen ez egyik bizonyság arra nézve, hogy egyházkerületünk megértette az újkor intő szavát s ezen választásával is kijelentette, hogy egyházunknak a jövőben felvirágozását nem az áldástalan küzdelemben, a meddő védelemben, hanem az új kor haladó szellemétől áthatott munkásságban az építésben keresi és reményli. Légyen üdvözölve az egyházkerület, mely igy gondolkozott, és szavazatával egyházunk jövőjének ily irányt jelölt ki s legyen üdvözölve a/, kit ezen irányban való munkájához vezéréül választott. Farkas József. A hol baj van. Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével keresett. Mert én tudom azt, hogy jőnek ti közitekbe gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Ti közületek is támadnak olyak, kik ellenkező dolgokat szólnak, hogy a tanitványokat eláltassák. Csel. XX. R. 28—30 vers. A fenti cim alatt a Prot. egyh. és iskolai lap folyó évi 20-ik számában Büdszentmihályi lelkésztárstól egy cikk jelent meg, mely a nazarénusoknak egyházunk ellen intézett támadásairól s e támadások ellen alkalmazandó fegyvereinkről értekezik. Én, a ki évek óta szinte figyelemmel kisérem e támadásokat, nemcsak komolynak, hanem határozottan veszélyesnek tartom egyházunkra és a közerkölcsiségre nézve az ez irányban megindult mozgalmat, melynek következményei nemcsak a békésbánáti egyházmegyére, hanem általában hazai ref. egyházunkra nézve kiszámithatlanok. Legyen szabad tehát nekem is a baj okairól s a használandó védelmi eszközökről elmondani nézetemet. Meg vagyok győződve, hogy a nazarénismus, valamint bármely más ellenünk támadó felekezet, kevés kivétellel, nem a bigottságban (ezzel ref. egyházunk tagjait épen nem lehet vádolni !), vagy a vallásos meggyőződésben találja meg azon kedvező talajt, melyen agitátióját sikeresen folytathatja, hanem a vallástalanságban, korunk azon anyagias irányában, mely semmi szentet nem ismerve, a legkisebb anyagi haszonért kész megtagadni vallását. A múltban oly csodakat mivelt hitbuzgóság, egyháziasság ma már csak egyes, igen ritka példákban mutatkozik ; a korszellem hatása s a megváltozott életviszonyok súlya háttérbe szoritott sokaknál minden nemesebb érdeket. Népünk a terméketlen évek s a reá súlyosodé terhek alatt többnyire elszegényedve, a létért való küzdelem nehéz napjait éli, s miután egy része hitre vallásra, erkölcsiségre keveset, vagy épen semmit sem ád, azon vallásfelekezethez csatlakozik, mely őt egyházi adó-mentességgel kecsegteti. Hogy aztán e felekezet mit nyer az ily tagokban, vagy minő vallás-erkölcsi gondozásban részesül a lelkészét talán soha nem látott neophita, az természetesen nem jő számításba. Exempla trahunt. A renegátok eljárását pedig ismerjük. Egyik részén a kisértő az ő kézzel fogható argumentumával, másik részen a lelkész az ő szellemi fegyverével. Szomorú küzdelem, melyben a győzelmet többnyire azon fél aratja, a melyik anyagi előnyt helyez kilátásba. Á'litásaim nem légből kapottak, hanem tényeken alapulnak. Az alattomos munka foly szakadatlanul nemcsak alföldi népesebb, hanem felvidéki kisebb egyházainkban is. Sok lelkésztársam szolgáltathatna ehez érdekes adatokat. S hogy ez még eddig nem volt oly feltűnő, okát abban találom, mert a veszélyben levő kisebb erődök helyett a figyelem inkább a nagyobb bástyák védelmére irányult; nem szabad azonban felednünk, hogy jaj azon várnak, melynek őrsége a külső erődök elvesztése után a fellegvár szűk falai közé szorult 1 Ref. egyházunk a lelkiismeret szabadságát tiszteletben tartja, s miután nem holt, hanem élő, munkás tagokat kíván, nyugodtan bocsátja el azokat, kik más egyház keblén vélik feltalálni leikök nyugalmát, boldogságát ; viszont, csak azokat fogadja szívesen, kiket tiszta lelki rokonság, belső vallásos meggyőződés vezet keblére. Tagjainak élő munkás hitében állott ereje a múltban, ebben fog állani ereje a jövőben. Itt azonban más tünetekkel állunk szemben. Látnunk kell, hogy a behálózott ingatag jellemű ember mint bocsátja áruba hitét, vallását, mételyére a gyengébbeknek, megbotránkozására a jobbaknak. Látnunk kell, hogy egy-két agitátor lelketlen izgatásaival mint zavarja fel az egyház, vagy község békéjét, nyugalmát; zavart visszavonást, gyűlölséget erkölcsi és anyagi pusztulást vonva maga után. Ez ellen a közerkölcsiség nevében, egyházunk, hazánk érdekében tennünk kell. Tennünk kell, ha a demoralisatio terjedését meggátolni s egyházunk jövőjét, biztosítani akarjuk, Ismerve a baj forrását, nézetem szerint következő ellenszerek lennének alkalmazandók : 1. Készíttessék egy hitelvi káté, mely egyházunk hitcikkeit világos, népszerű, vonzó modorban tárgyalja, függelékül a magyaroszági ref. egyház történetével. Hogy mennyire szükséges ez nemcsak a hitben gyengék erősítésére, hanem általában minden egvháztag számára, felesleges magyaráznom. A tömeges kiállítás lehetővé tenné annak olcsó elárusitását; különben itt áldozattól sem szabad vonakodnunk. Az egyházak kötelességszerű teendője lenne aztán gondoskodni, hogy az egyetlen családnál se hiányozzék. 2. A cura pastoralis sikeres gyakorolhatása végett népesebb egyházainkban lelkészi állomások szervezendők, ugy hogy legfeljebb 3000 lélekre jusson egy állomás. 3. A túlságos adó teher megszüntetése végett az öszszes hazai ref. egyházakra nézve egy méltányos adófizetési kulcs készíttessék, melyben a birtokaránylag megállapítandó osztályok mindenikénél határoztassék meg azon maximum, melynél többre az egyes fizető évi egyházi adója nem mehet. A hol túlterhelés mutatkozik, ott a díjlevelek e kulcs szerint átalakitandók, az ez által károsodó lelkészek pedig a domesticából káipótolandók. Nézetem szerint az egyházi adózás e méltányos rendezésével be lenne vágva utja a túlságos teher miatti zúgolódásnak s az ebből táplálkozó téritgetésnek ; híveink közt az összetartozás érzete növekednék ; a teherviselés egyenlő mérvének tudatában megnyugodnának a kedé-43*