Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-01 / 22. szám

70f> államaiban létjogosultsággal bir. A mi pedig hazánkat illeti, mint törvényesen bevett vallás van elismerve a magyar szent korona alá tartozó összes országokban. E tények s még inkább azon rokonszenv után, mely egyházunk és vallásunk iránt a hazai protestáns egyházak részéről kevéssel ez előtt, mondhatnám, még kézzel fogható volt s a melynek én személyesen is nem egy kedves emlékét őrzöm hálás kegyelettel, a többek között kecskeméti felolvasásom, a protestáns püspököknek miskolci találkozása, legközelebbről pedig budapesti egyházközségünk megalapítása alkalmából, csaknem megfoghatatlannak tetszik előttem, hogy most egyszerre a nazarénusok kategóriájába estünk s becses lapodban is ezekkel egy sorba állíttattunk. Nem is említve a Prot. egyh. és isk. lap f. évi 19-ik számában megjelent, a tiszántúli ref. egyházkerület tavaszi közgyűlését ismertető közleményt, mely szerint Bádog (tán Balog) Ferenc ur, a nazarénismus ellen követendő eljárás kérdése felett folyt vitába az unitarismust is belevonta azon nyilatkozatával, hogy a nazarénismus elleni védekezést az unitárizmus ellen még inkább kellene folytatni, legközelebbről a 20-ÍK számban Büdszentmihályi (ugy hiszem, álnév) ,A hol baj van' cimü cikkével ennél tovább megy; mert Büdszentmihályi ur az unitáriusokat és nazarénusokat teljesen egy kalap alá vonja, a kettő között semmi megkülönböztést nem tesz; a miből önként következik, hogy ha már igaz az, hogy a nazarénusok államellenes és az erkölcsiséget veszélyeztető tanokat hirdetnek, az unitárius vallást is ily államellenes és az erkölcsiséget veszélyeztető irányzatúnak s papjait, mint amazoknak ügynökeit, egyaránt álprófétáknak tartja. Ha már ez a felfogás nem tudatlanságból származik, akkor lehetetlen, hogy említett cikket sérelmesnek ne tekintsem egyházamra nézve. S épen ezért nem tudom azt hallgatással mellőzni. Ez indított e nyílt levél Írására hozzád, a kit mindig ugy ismertem, mint a protestáns egyházak közötti szeretetnek egyik apostolát, s a ki az unitárizmusnak, főleg Angliában és az amerikai egyesült államokban nyilvánuló hiteszmei tartalmáról, fejlődéséről, többször elismerőleg szóltál saját lapodban is. De értsük meg egymást. Nem az ellen szólok én, hogy a ref. egyház az unitárizmus ellen is védekezni kiván, ha azt hiszi, hogy erre csakagyan oka van. Ez joga és kötelessége is. Mindenik egyház önmagának tartozik azzal, hogy saját kerítésein őrt álljon, álláspontját védelmezze. Ezt mindnyájan megteszszük. Engem csak az érint kellemetlenül, hogy az unitárizmus a nazarénizmus színvonalára süiyeszte<sék le Magyarországon. Egy törvényesen bevett vallás, melynek szervezett egyháza, közkézen forgó kátéi, mindenki által ismert vagy legalább ismerhető hitelvei vannak, ugyanazon módon ítéltessék el és biráltassék meg, mint a nazarénizmus, melynek eddig legalabb sem egyházszervezete, sem országosan ismert és elfogadott hitformája nincs 1 A nazarénismust, ha ilyennek ismeitetik, lehet ámítással, a nép elszéditésével és elcsábításával vádolni. De az unitárizmus ellen ilyen fegyverekkel küzdeni, a mellett, hogy egyenesen törvénysértés, a legcéltévesztettebb eljárás. Am,ha valaki minket ellenségnek tart, a mire mi legalább okot szolgáltatni egyáltalaban egyik egyháznak sem akarunk, anynyit tán mégis joggal megvárhatunk még ellenfeleinktől is — én az ellenség szót használni igazán nem tudom, — hogy velünk szemben, az ügy természetéhez és a vallás fontosságához méltó fegyvereket használjon : érv ellenében érvet, igazság ellenében igazságot; mert egyedül ez felel meg keresztyéni elhivatásunknak, mely nem egyéb ma, mint volt az egyház megalapítása óta: egyfelől az igazság folytonos keresése, másfelől a szeretetnek hitkülönbség nélkül való gyakorlása. Még csak egy rövid észrevételem van. Es ez az : Rég elmúlt az az idő, midőn az emberek az idvességet kizárólag egyik vagy másik egyházhoz kötötték. Sőt ez ellen a protestánsok mindig is tiltakoztak. Más szókkal: nem a vallás van az egyházakért, hanem ezek vannak a vallásért. Vagy a mint Byron is mondja: l

relígior.s take their turns and other creeds will rise with other yeurs.« (L. Kossuth Lajosnak Kovács János uj tanárhoz intézett levelét a Ker. Magvető f. évi 2-ik füzete 117. lapján.) Ezt nem "kellene egyikünknek is szem elől téveszteni. Különben ugy járhatunk, mint az a malom, melyet a viz megkerül. Nem az a fődolog, hogy ki melyik egyházhoz tartozik ma s holnap melyikhez csatlakozik, hanem az, hogy itt is ott is vallásos ember legyen. A korszellem ma még a polgári és világi ügyekben is nagyobb szabadságot biztosit az embereknek : ne fogjunk épen mi protestánsok hozzá a lelkiismeret szabadságának korlátozásához. Kolozsvárt, 1884. május 24-én. Ferencz József, unitárius püspök. * Lapunk mind elejétől fogva oly szellemben szerkesztetett, hogy tért engedve a legellenkezőbb véleményeknek elvi színezetét csak a szerkesztő ismert theologiai irányzatától nyerte E tekintetben eljárásom rendesen a volt, hogy elébb engedtem szabad menetet a discussiónak, s csak azután mondtam el, hogy mi a szerkesztőnek a fennforgó kérdésben a véleménye. Jelen esetben tisztelt barátom nyílt levele engem fölment a kötelesség alól, hogy külön nyilatkozzam. E szép levél ugyanis ugy a humanitas, mint a tudomány és anyagi érdekek által nem befolyásolt vallásosság szempontjából a kérdést oly tiszta világításba helyezi, hogy én a mondottakhoz sem semmit hozzáadni, sem abból valamit elvonni nem tudok. A levél minden szava igaz és ámen. A protestantismus belső természeténél fogva nem ismer más fegyvert, mint a melyet a szellemi felsőbbség nyújt, s ezért a kebelében kifejlett felekezetek nem hogy erejét csökkentenék, ezt a verseny fejlesztő hatalmánál fogva inkább növelik. Máskép áll a dolog- a nazarénismusra nézve. Ez határozottan kárhoztatandó, a mennyiben semmi oly valláserkölcsi cél tudatával nem bir, mely a protestáns egyház kebelében teljes kielégítést nem találhatna, s általában különválásra kényszerítő semmiféle tannézetet nem formulázott s a mit olyanul feltüntet, az államellenes és a mai társadalmi renddel nem egyeztethető. — A nazarénismus terjedésének gátot vetni is nem annyira az egyháznak, mint inkább az államnak feladata, és ez, a mint egyes esetekben megmutatta, bizonyára meg is teendi kötelességét. Mi pedig álljunk meg szilárdul a szabadságban, mely elemünk, és ne engedjünk az ujabb időben fejlődni kezdett reactío szellemének. Béke velünk. B. M.