Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-01 / 22. szám

353 fogva szükségesnek látom. Gondom lesz rá, hogy időnként amaz imádkozásra visszatérjek, hogy nagyon el ne felejtsük; hogy pedig a gyakorlati életben mi eredménye lesz, azt a napok s évek mutatják meg. ioo példányt a felhívásból az egyház számára megrendeltem, s kiosztottam a templomban, ha Isten akarja, lesz a ki elolvassa és az is aki megtartsa. En tehát az imahét megtartásának eszméjét pártolom; a bizottság utasításait követésre méltónak tartom; a magyarországi tagokat üdvözlöm ! és kivánom Istentől, hogy a vasárnap megszenteléseért imádkozok, minél többen legyünk. Berki József. KÖNYVISMERTETÉS. Egy XVI. századbeli ifjúsági olvasókönyv ismertetése. Oly könyv megismertetését tűztem ki feladatomul, mely századokkal ezelőtt rendkiviili módon foglalkoztatta a könyvnyomó műhelyeket és az olvasó közönséget ugy Spanyol- és Olasz-, mint Francia- és Németországban. Hatása mindenfelé nagy volt, s államférfiak és tanítók, fejedelmek és családfők egyaránt hálaérzettel voltak eltelve annak irója iránt. S mindezt az a tény idézte elő, hogy a könyv irója igen szerencsésen mutatta ki művének foglalatjaban az erkölcsi, dicső élet megsérthetetlen törvén) eit s egyszersmind mindazokat a lesújtó körülményeket, melyeknek előbb-utóbb be kell következniök, ha valaki azon törvények ellen könnyelműen vét. Három kötetre terjedő mű ez; \ró]di Alemann Mát*, a ki Spanyolországban a XVI. század közepe táján Sevillában született s 1610-ben végtelen sok hányattatás után Mexikóban halt meg. Különbféle hivatalokban foglalkozott s egy időben mint királyi titoknok szerepelt ; de utoljára is az írói pályára vonzotta lelkesülése s számos nagybecsű műve közül különösen elhíresült az, melynek címe „Az emberi élet világító tornya.4 E könyv első része 1599-ben jelent meg s még az év folyamában három, a következő hat év alatt pedig huszonhat kiadást érvén, összesen 50,000 példányban terjedt el Spanyolországban. A második és harmadik rész 1605-ben látott napvilágot, a midőn aztán: olasz, francia és német nyelvre, sőt 1623-ban latinra is leforditot'.ák. Ez Európaszerte tetszésben részesült könyvet „Deákból4

nyelvünkre is átültette Hercer Jób az 1822. esztendőben Miskolcon „nemes Szigethy Mihály betűivel és költségén.4

A kötetek elég gyorsan követték egymást, a mennyiben az első: 1822-ben, a második 1823 s a harmadik 1824-ben „nyomtatódott.4 Hercer megváltoztatta a könyv rövid cimét s a nálunk akkor dívó szokás szerint ugyancsak hosszú névre keresztelte el. Az elbeszélés cselekményének főszereplő személyét ciműl alkalmazta s azt következőleg irta körül »Az emberi életnek játékhelye, hol Alfarátzi Guzmán ábrázatja alatt a jó és gonosz erkölcs, tsalárdságok, őrizkedések, együgyűségek, gazdagsag, szegénység, jó, rossz; egy szóval: valamik az emberrel minden állapotban történni szoktak, minden renden lévőknek tanúságára és mulatságára elevenen előadatnak.« A könyv legelső lapját egy képcsoport alkotja, melyek közöl egy az olvasmany hősének gyermekkorára vonatkozik, három férfi korabeli állapotokat jelez s végül szintén egy, őt a világtól elmenekült bűnbánó barát képében tünteti fel. E képcsoport s a hosszú cím után Nagy Antal kir. censor és revisor latinszövegü engedélye foglal helyet melyre , Az olvasóhoz< intézett előszó, Hiajd pedig „Az első rész szakaszainak tekintete« következik. Nemcsak az első, hanem a második rész előtt ís van »Előbeszéd4

, melyekből érdekes voltuknál fogva s a tartalomra való vonatkozás tekintetéből idejegyzem a következőket: „Egyedül az vagyon hátra, hogy azoknak gondatlan ítéletét megjobbítsam, kik erősen vitatják, hogy az ifjúságnak füliben mindenkor csak a jó erkölcsről való tanitás zengjen, az erkölcstelenségnek pedig hírét se hallja. Gondatlan bírák ! Hogy hogy fogja az ifjúság nyomos elmélkedéssel a jót a roszsztól megkülönböztetni, ha mind a kettőt elevenen nem ismeri ? miképpen követi valaki a tiszta erkölcsöt, ha a mocskostól nem távozik ? De mimódon távozik attól, a mit nem ismer ? Ismerni kell tehát a jót és a rosszat; de különböző végből: ettől hogy távozzál, amazt, hogy kövessed. . . Tudom én ugyan az emberi természetnek azon gyarlóságát, hogy nagyobb készséggel hajol a rosszra, mintsem a jóra ; de sokszor a hiba ezen gyökéiből származik, hogy főképen az ifjú megcsalattatván vélekedésében, jónak itéli, a mi rossz és igy viszont. Ezt a hibát szemesebben megesméri és megjobbítja, ha a másoknak példáját látja s mi történt ezzel vagy amazzal meggondolja. Mert sokkal hathatósabb a példa a szónál. Honnan származik a vigyázatlanok ezen mentsége: nem véltem volna? — nemde onnan, hogy az emberi életben történni szokott szövevényes következéseket nem tudván, önnön magokat hamis képzelődésekkel megcsalják. Valamint tehát kevésbbé sebesítenek az előrelátott nyilak, ugy nem ütközik meg annyira az, akármely sanyarú csapást szenvedjen, a ki ennek megtörténhető voltat előre látta. Ezt pedig nem láthatjuk, ha vagy magunkon, vagy másokon nem tapasztaljuk. De mennyivel jobb a más kárán, mint a magunkén tanulni ? Erre céloz ez a könyvecske, melynek fundamentomát vettem Alemann Máté írásaiból4

. . . Nem kevesebb tájékoztató elem van a II. rész következő „Élőbeszédében4

is. . . . „Nincs kétségem, hogy ezen intézetemet, melylyel életemnek módját írásban foglalom, sokan meggunyolják. Mert mi szükség, mondják, hogy önként pusztítsd szőlődet, hogy magadat kitedd mindenek csúfságára. De halljad én olvasóm 1 Hát ha én Horáciusnak ama szavait éneklem füleidben: Az álorca alatt te forogsz a latban. Esmérem az emberi elmének természetét. Valóban kevesen vannak, kik látnák a hátokon levőiszakot; ki-ki magát a tulajdon lábaival méri. Hiúzok vagyunk a mások hibáinak kifirkézésére, vakondokok a mieinkre . . . innét számtalan hibák származnak az ember életében. . . . Hogy tzélomat világosabban megértsed, igy vedd fel : Hogy én az ember egész életének eleven képét mint egy tükörben néked kimutatom, nem azért, hogy kövesd, hanem hogy kerüld és cselekedj jót. Ha látod Guzmánt undokul elesni, te kerüld a követ, melyben ő megütközött. Tartsd huzamosan eszedben, hogy ember vagy és semmi más. Vizsgáld meg szemesen szivednek minden zugait és ha valami mocskosat találsz, elébb a magad házát tisztítsd ki szorgalmatosan, azután vidd a seprűdet a másokéhoz ; ne hogy hallani kényszerítessél: