Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-01 / 22. szám

Huszonhetedik évfolyam. 23. SZ. v Budapest, 1884. junius 8. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. —• Bélyegdi külön 30 kr. MT Teljes számupéld-ázi^olslsaJ. mindig-Kinek kinek az ő hite szerint. E lap ez évi 17-ik számában a „vasárnapot megszenteljed * cim alatt, egy régi egyházi vagy inkább vallásos törvény felett elmélkedik t. Szabó József lelkésztársam, vonatkozással a vasárnap megszentelése érdekében alakult, Edinburghban székelő nemzetközi társulat felhivására. Nevezett kollegám mindjárt a második kikezdésben röviden végez, ugy az edinburghi felhivás, mint az azt melegen ajánló magyar bizottsági tagokkal, azt mondván: „kétségkívül azon édes remény dagasztja keblöket, hogy a nagy és nemes célt, ilyen eszközökkel Magyarországon megvalósítani lehet. De ezen kegyes óhajtást és reményt egyenesen az ábrándok világába kell utasítanunk*. Nem meg vagyon e irva: mindeneket megpróbáljatok és a mi jó megtartsátok ; vagy sok mindent meg lehet próbálni, de imádkozni nem ? hiszen az imádkozás nem jár semmi veszélysemmi áldozattal, vagy talán nem jó a vasárnap megszenteléseért imádkozni, azért kell elvetni ? hisz még nem volt megpróbálva, addig pedig itélni, alap nélküli. Ha az ima az, a minek lenni kell; az Isten szeretetének és tiszteletének egyik legnagyobb bizonysága; az Istenhez való közeledésre, a legrövidebb és legbiztosabb ut, akkor csak imádkozzunk 1 Balzsamot a sebre, harmatot a virágra, ki az a ki nem kívánna ? Ha van a menny s annak ajtaja, mivel lehet azt jobban megnyitni, mint imával? még az is a kinek nyelve nincs a szólásra, hadd emelje fel tekintetét az égre, hadd imádkozzék szivének dobbanása-, lelkének gondolatával, mert én hiszem hogy a tiszta érzés, a szeretet mely égig ér, a gondolat, mely Istenhez száll, hang, s szó nélkül is: ima. S aztán nem megmondotta-e Pál apostol is, hogy: imádkozzatok 1 miért ne fogadnók meg szavát, ha jóra tanit ? vagy másért imádkozhatunk csak a vasárnap megszenteléseért nem. ? — Az, hogy., az ábrándozok világába utasítja t. collegám a vasárnap megszenteléseért való imádkozást, nekünk kik imádkoztunk, legkevésbé sem ád okot az aggodalomra, legfölebb arra ösztönöz, hogy még többet imádkozzunk; s aztán a történet, ez a vén preceptor, az bizonyítja, hogy az ember, ez a sár, por, agyag, vagy nem tudom én miből készült valaminek véleménye, ítélete, izlése nagyon is váltakozó. A mi az ó vagy középkorban erény volt, az ma bűn; a mi akkor álom, ábránd, vagy az se volt, ma: való; a mi szép volt akkor, ma sértő, Ízléstelen. Volt-e valaha uj gondolat, eszme, mely a lelki vagy erkölcsi világot mozgásba hozta, a mit keletkezése idején ábrándnak ne neveztek volna? nem volt. Az ábrándozóknak mi sokat köszönhetünk, s a keresztyénség talán mindent. Nem akarom magam Jézusra s az apostolokra az „ábránd4

kifejezéssel kapcsolatban tárgyazó meghatározásait Renannak idézni; e tárgyról alkosson fogalmat mindenki, nem a Renan, hanem a maga agyveleje segítségével, csak az ábránd fontos jelentőségére nézve annyit idézek: „a társadalom eszményi alakulásának ábrándjai, a melyek oly sokban hasonlitanak az első keresztyén felekezetek törekvéseihez, bizonyos értelemben csakugyan azon eszrriék fejlődései, s azon óriási fának ágai a mely a jövőfíek. minden gondolatát termi, s a melynek gyökerét és törzsét, mindig az Isten országa képezi*. Ez nem csak szép hanem igaz is. Valószínű tehát hogy ábrándozónak neveztetni nem mindig szégyen. Es ha igaz az, mit távolról sem akarok kétségbe vonni, hogy kedves collegám régen szomorkodik már, talán nem : a vallástalan közöny, hanem a vallás iránt való közönyösség felett, s ide számitja az ünnep megrontását is, akkor közel van az, hogy imádkozni fog érte. Ha nem használna is másnak a mi imád-39