Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-25 / 21. szám

683 E tervezetet a mi magyar református egyházunk­hoz való őszinte szeretetem sugalmazta, távol minden mellékes érdekektől. Ugyanily szempontból kérem tekin­teni és megítélni. Rácz Károly, református lelkész, Segíts magadon s Isten is megsegit! Hogy a nemes célú törekvést felékesíti Isten a si­ker koronájával, vagy hogy ha az ember igyekszik a jóra, Isten megsegíti: arról szokatlan, nem mindennapi öröm­mel tett vallást egyházam ez év március havának 30-án, midőn egy öntetett uj harangnak első, templomba hívo­gató szavára összeseregelvén: Isten dicsőítésére, hála istenitiszteletet tartottunk. Tagadhatatlan, hogy bár tudom, miszerint lélek az mi megelevenít, nem tartozom azok közé, kik prot. egy­házunkat mindenkor, még mikor Istent dicséri is, csak az egyszerűség, mely aztán sokszor egy a randasággal, jellege alatt szeretik látni, és nekem valóban buzgóságo­mat növelő örömöm telik abban, ha p. o. egy vagy két szép s elég erős szavú harangot hallok füleimbe zúgni. A harangnak ily értéket tulajdonítva, ha nem említem is, nyilvánvaló, hogy gyülekezetem uj harangja fölötti örömében egyik legnagyobb részem volt nekem is. De nemcsak volt; hanem van ma is és lesz minaddig, mig Isten jóvolta megengedi, hogy hallhassam: mint hívogat Isten dicsőítésére. Volt nekünk eddig is két harangunk : az egyik Öntetett 1795-ben, a másik 1798-ban, de amaz nincs két mázsás, eme pedig, mely most beolvasztatott egy mázsánál csak valamivel nyomott többet: tehát olyan mint ez uj, mely 662 régi font sulyu még nem volt, s azért örömünk is olyan minő, harangot illetőleg e gyülekezetnek ez ideig nem volt. Ez öröm indít arra, hogy harangunkról a nyilvá­nosság terén szólván, okadatoljam, miként bizonyult be egyházam élettörténetében e példabeszédes, de minden­esetre valláserkölcsi tartalmú igazság : segits magadon 1 s Isten is megsegit. S ezt teszem azért; mert úgy vé­lekedem, hogy egyházam megérdemli, hogy ily nemű dolgairól, főleg a tanulság érdekéből mások is tudjanak valamit és e tudomás legyen tanúság arra, hogy a szé­pet és nemest magából kifejteni hivatott prot. egyház, ha bizik Istenben és magában, önerejét használva való­ban kifejti magából a szépet és nemest örömére szivé­nek, dicsőségére Istennek s például azoknak, kik több oknál fogva a közszükségben a mások segedelme utan áhítoznak és futkároznak. írom tehát, hogy az 1873-ik év viradt fel, midőn megboldogult elődöm, már csak néhai Papp Balint az újévi öröm magasztos feltételekre lelkesitő percében egy pennájához illő szép lelkesitő felhívást intézett akkor az ő s jelenleg az én hallgatóimhoz arra nézve, hogy ada kozzanak tehetségök szerint egy a meglevőknél nagyobb és szebb szavú harang öntetésére, hangsúlyozván, hogy »építendő templomotok számára 5000 frtnyi tőkepénz van együtt, hű szemek és kezek által védve, öntessünk hát hivek ! egy egyházunkhoz méltó harangot, de nem koldulásból, hanem önerőnkből, ha ti ezt akarni fogjátok, az meg fog történni általatok. * E felhívás nem lett pusztában kiáltó szó, hanem a nyáj megértvén pásztora szavát, adakoztak a hivek — sőt még izráeliták is! de többet mennyi kérve volt; mert egy akkor IOOO körüli lelket számláló gyülekezet, kivált midőn egyelőre többen nem fizették ki, a mit ajánlatul írtak, csak fillérenként nem tudott volna összerakni 200 frt 54 krnyi összeget. De ennyi egybegyűlt, kiadatott kamatra a hivek közt s pontosan kezelve 1884-re né­hány frtnyi ujabb ajánlással majdnem 700 frtra szapo­rodván, képesek lettünk a fenntebb emiitett sulyu haran­got megöntetni és rendeltetési helyére, tornyunkba fel­helyezni, Tehát mind b. elődöm hitte, nem koldulásbol, hanem mivel akartuk, önerőnkből Papp Antal által Szatmá­ron elkészült az „egyházunkhoz méltó harang.4 Ezt a harangot adtuk mi át ünnepélyesen a jelzett napon Is­tennek az ő dicsőségére. Isten segedelme mellett magunk adtuk magunknak az ünnepély tárgyát, magát az ünne­pélyt és annak alkatrészeit; mert alkalmi éneket helybeli tanítónk és egy értelmes presbyter készítettek; egyházi beszédet pedig a 96-ik zsolt. 7—9 verseinek alapján s hozzá imákat én írtam. Ugy azok, mint ezek nem voltak mintaszerűek, de mindannyian szívből jöttek, szívhez szó­lottak Isten dicsőítésére s hiszem tetszett istennek ama napunk. Hiszem 1 tetszett s reámutatva nem kérdhetem-e : nem de igaz ? 1 Segits magadon ! s az Isten is megsegit. Isten nevében indultunk célunk felé, Isten nevében tör­tünk előre tovább s ugy vagyunk meggyőződve, hogy segedelme nélkül nem értük volna el s mert elértük, di­csőitettük őt. Az isteni segedelmet magasztalandó nem hagyha­tom említés nélkül, hogy elődöm 1860-ban intézett először gyülekezetemhez felhívást uj templom építtetését célozván. Előbb 5-en, 6-an ajánlottak, később többen s ez ajánlat egy erélyes perceptor s kiválasztott és törvényes hű sze­mek és kezek által a gyülekezet körében kamatoztatván, már 1873 ban 5000 frtot tett, ma pedig holott 4—5 év óta a szatmári takarékpénztárban van elhelyezve, több mint 13,000 frt; még kamatoztatjuk egy ideig, s azután, ha velünk lesz a jövőben az Isten: építtetünk egy oly templomot, mely egy 800 és néhány lelket számláló gyülekezetnek bizonyára méltó dicsekedése leend. E fel­tételünk eddigi sikerére gondolva is mondhatom, hogy igaz: Segits magadon 1 s az Isten is megsegit. Nincs közöttünk egyetlenegy ur se, csak értelmes földmivelő egyének képezik e gyülekezetet, nincs jövedelmi forrást képező tőkepénzünk ; mindössze 20 holdnyi föld áll egy­házi rendelkezésünk alatt, annak fele jobbrészét önma­gunk, másik rosszabbjat mások altal műveltetve, abból fedezzük szükségleteinket s ha nem elég, költségvetést teszünk, saját erszényünkre, de az u. n. templom kasszá­hoz nem nyulunk, a minthogy az alapszabály szerint nem is lehet. Nem dicsekszem, egyszerűen csak mondom, velünk egyforma helyzetű társgyülekezetek 1 nézzétek a mi példánkat, akarjatok és tegyetek önmagatokért és Istenért önmagatok az önmagatokéból és csengettyűitek helyett harangotoknak; kicsiny s ódon templomotok he­lyett a célnak megfelelő uj stylunak fogtok örvendeni : segítsetek magatokon ! s Isten is megsegit benneteket. Nagy Elek, (Vége köv.) ref. lelkész KÜLFÖLD. A svájci ókatholicismus. 11. Herzog püspök az ókath. mozgalom története meg­írásában ker. elvi szempontból nagy jelentőséget tulajdo­nit a berni 1874-ik évi „egyházi törvénynek«, melynek alapján a berni egyetemen »ker. kath. theol. fakultás4 *) *) A iberni ker. kath. theologiai fakultás< a müncheii ókath. Friedrich tanárnak a vatik. zsinat tudós történészének köszöni szerve-

Next

/
Thumbnails
Contents