Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-05-25 / 21. szám
345 lett fölállítva. Ezzel a svájci ókatholicismus oly támpontot nyert, mely belső életére s ker. fejlődésére nézve nagy áldással járt. Amellett a genfi ókath. gyülekezet keletkezése nemcsak az egyházpolitikai, hanem főleg az ókatholicus mozgalom történetében is nevezetes mozzanat.*) 1773. március havában, tehát 3 évvel a német-svajci ókath. mozgalom megindítása után, Loyson Hyacinth páter Genfbe hivatott ókath. g) ülekezetek alakítása végett. Kevéssel ezelőtt a nép szabad papválasztási jogát ismerte el a törvény. Igy rövid idő múlva Genf kantonban több ókath. gyülekezet alakult. Loyson még a genfi utazás előtt megnősült s a coelibatust elvetette. Genfben a kommuniot rendelte el, a fülbegyónást az egyesnek szabad tetszésére bizta s kezdettől fogva trancia, tehát a nép nyelvén misézett. E gyökeres reformok még a német Svájcban is itt-ott ellentmondásra találtak, mivel azt tartották, hogy ily nagymérvű reformok egy felsőbb egyházi hatóságnak — zsinatnak — állanak csak jogában s mig ilyen létrejön, meg kell maradni a réginél. Herzog is vonakodott kezdetben Loysonnal érintkezésbe lépni s csak később volt rávehető egy közös értekezlet megtartására. Mind két részről el lett ismerve, hogy az ókath. mozgalom megszilárdítása végett szükséges egy közös egyházi rendezet; s alapgondolatainak megbeszélése s az első s legszükségesebb reformok megállapítása s keresztülvitele céljából létrejött 1873. aug. 22-én »a svájci szabadelvű katholikusok egyesületének képviseleti értekezlete*. Ezzel a svájci ókath. ügy uj stádiumba lépett. Ezen időpontot^ »az ókath. egyházrendezet feletti tárgyalások idejét a püspökség megállapításáig * részletesen tárgyalja Herzog püspöki emlékirataban. Tövises uton kellett a reformmozgalom vezetőinek haladni, mig az uj egyházi ókath. rendezeten egy szilárdabb alapra fekteték. Az u. n. »állami katholicismus4 nagy nehézségeket gördített az ókath. munkálatok elé. Érzékeny csapás érte az ókath. mozgalmat Munzinger halálával is 1873. apr. 28-án.**) Egyedül a keresztyén hősies bátorság s a hegyeket megrendítő hit volt képes vezetőiben Svájc ker. kath. egyházát oly szilárd alapokra fektetni. A kulturharc mint a német ugy a svájci ókath. mozgalomnak is nagyon ártott, bár mindkét egyház távol állott tőle. Csodálatraméltó azon kitartás, melyet az ókatholikusok a megpróbáltatás idejében is mutattak! Az 1873. aug. 22 iki ölteni értekezleten 40 gyülekezet vett részt 90 képviselőjében, de az uj egyházi szervezetre vonatkozó határozatai háttérbe szorultak. Az 1874. jun. 14-iki berni zését. Jelenleg Herzog püspökön kivül Hirschwalder, Michaud és Woker tudós tanárok működnek a theologiában. Nagy veszteség érte a fakultást első tanítványának Gschivind lelkésznek halálában, A positiv keresztyén irénika szelleme e theologián belül jótékony befolyással volt Svájc református híveire is. A berni prot. theol. fakultás már 10 éven át a legbensőbb viszonyban él a kath. theologiával, igy többi között utóbbi részt vett az ág. hitvallás átnyujtásának emléknapján is. Nippold berni theol. tanár legújabb egyháztörténeti kézikönyvét a kath. fakultásnak ajánlotta. Nippold a kölcsönös vonatkozás e nemes tettében a bold. Möhlert követte, a ki »Kisérlet a gnoszticismus eredetéről* c. munkájában a göttingai pragm. történész Piánkhoz nyilt szerencsekivánatot intézett 50 éves akad. tanárságának ünnepélyén, melyet azonban Möhler összes műveinek jezsuita Szellemű kiadói a szövegből kihagytak. Sz. M. *) Pius a genfi róm. kath. gyülekezetnek 1876-ban püspököt is rendelt Mermillod személyében. S a mint az uj püspök a kormány rendeleteinek ellenére püspöki jogait gyakorolta, állásától megfosztotta s az országból kiutasította. A kormány e ténye ellen protestáló nuntiust a nemzeti tanács szinte kiutasította. Egy demokr. állam legkevésbé tűrhet maga mellett még egy külön pápai kormányt. Sz. M. **) Munzinger életrajzát Dietschi és TVeber irták meg, mely ép oly áhítatos színezetű, mint Lassaulx A. és Huber F. bölcsész élettrajza is. Sz. M. képviseleti értekezlet még jobban élesítette a belső ellentéteket. Csak a 3-ik, Ölten városában 1874. sept. 21-én tartott értekezlet vetette meg a zsinat- és püspökben a szervezetnek alapját, s már 1875. Ju n > 14-én jött létre az első keresztyén kath. nemzeti zsinat. De még itt sem láttak a püspökválasztáshoz. Igy lett 1876. jun. 7-én tartott második zsinat a svájci ókath. nemzeti püspökségnek s vele Svájc ker. kath. egyházának a születésnapja. A megválasztott püspököt, tíerzogot 1876. szept. 18-án Reinkens német ókath. püspök szentelte fel a rheinfeldi templomban. Az uj püspöknek javadalmazása csekély volt, de minél kevesebbel rendelkezett, annál inkább kereste az ifjú egyház »a régi hittvallók szellemében« a maga erejét. Az állami megerősítés nem maradhatott el. Az ókath. vagyis ker.-kath. egyháznak belső megszilárdítása képezi a püspöki emlékiratnak 3-ik részét, mely annál inkább érdemel figyelmet, mivel arról a püspök-szerző nagyon szerényen nyilatkozik. »A püspökválasztás óta, mondja az emlékirat, a ker. kath. egyháznak fejlődése rendes utján halad. Evenként megtartattak az egyházi rendezet által előirt zsinatok, azokon tárgyaltattak az egyházi reformok, felolvastattak az egyes gyülekezetek nevezetesebb mozzanatai, megválasztattak az egyházi hatóságok és képviselők, elintéztettek a folyó ügyek stb. Általánosabb érdeküek tán a belső reformok s az egyház külső terjedése«. Már a püspökválasztás zsinatján nagy elvi jelentőséggel bíró határozatok hozattak. A német ókath. bonni unióértekezlet 1874 és 1875-ben nem volt befolyás nélkül a svájci ókatholicismusra sem ; a svájci ker. kath. zsinat elnökének indítványára bizalmi nyilatkozat is küldetett a német testvérekhez. Dr. Michaud tanár ezúttal felhasználta az alkalmat s a zsinatnak egy bővebb magyarázatot mutatott be, melylyel a ker. kath. egyháznak theologiai alapját vetette meg. Ennek folytán a zsinat kijelentette : ,hogy a német ókath. egyház törekvéseit s a görög és anglikánus egyházak egyesülését, melyet a ker. vallás alapitója megjelölt s az isteni kijelentés tényében foglaltatik, előmozdítja, az unió jogosult törekvéseit pártolja s erejéhez képest annak előmozdításáéit áldozni is tud*. Az egyház egyedüli ura Krisztus urunk; egyetemes zsinatoknak csak a keleti és nyugati osztatlan eqyház által elfogadottak ismertetnek el\ Jcath. erkölcstannak az evangyeliom erkölcstana, kath. egyházf egy elemnek és liturgiának csak az egyetemes keresztyén egyház fegyelme és liturgiája lön elfogadva*. Az első zsinat ezen elvi határozata alapja a későbbi egyházi reformoknak is. Azok között a gyakorlati egyházi élet terén a legnevezetesebb, de épen ezért nagy nehézségekkel is összekötött liturgia. A genfi Loysonféle kultusreformok nemcsak Bernben, hanem az egész német Svájcban önkényből eredőknek tűntek föl, melyek által a szentség köznapivá tétetik. De nemsokára belátták, hogy nem elég a miseimákat a latinból anyanyelvre fordítani, hanem szükséges a liturgiának gyökeres átalakítása. Ezen nehéz és felelős munkától sokan ijedtek vissza. Azért kezdetben a német Svájc ókath. hivei megelégedtek az eddigi latin miseistentisztelettel, s csak a sakramentomok kiszolgáltatásánál, temetéseknél, délutáni istenitiszteleteknél használták az anyanyelvet. Mintául a német gyülekezetek a kitűnő Wessenbergféle rituálét használták az 1831-iki évről. E rituálé a német Svájc több katholikus gyülekezetében már előbb is használatban volt, s abban is maradt egészen az ókatholicus mozgalom kezdetéig. Ezzel a munka meg volt könnyítve. Az ölteni zsinat (1876) egy bizottságot nevezett ki az uj rituálé szerkesztése s kiadása ügyében, mely is Í a Wessenbergfélét átdolgozta s a berni zsinatnak (1877)
