Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-25 / 21. szám

675 prot. egyházban megzendülő és a lelkeknek megújulásától támadt örömének. Ha pedig a szivekben, melyekből az ének fakad, a Krisztus lakozik, akkor mint az első magyar király előtt térdre omlott a gyilkolni szándékozó gonosz, meg fognak semmisülni az egyházunk hitéletére törő ellenségek, mikor az ur Jézus Krisztust mindenhol buzgón dicsőitő örömhangok a nagy apostoltól vett eme diadalkiáltássá olvadnak össze : Ha Isten velünk, ki van ellenünk 1 A vasárnapi iskolák bezáró ünnepélye. Folyó hó 18-án d. u. 3. órakor a calvintéri templom lélekemelő ünnepélynek volt színhelye. E napon tartatott ugyanis »a budapesti első magyar vasárnapi iskolák« zárünnepélye, melynek lefolyása; a megjelent növendékek nagy száma, a jelenlevő szülők, az érdeklődő díszes közönség mindenkit meggyőzhetett ez erőteljes és szép eredményeket felmutató intézménynek nagyra hivatottságáról. Az ünnepély a »jövel szent lélek4

buzgó éneklésével vette kezdetét, mely után nt. Pap Károly lelkész ur mondott az alkalomhoz méltó fenkölt szellemű imát. A ref. theologusok szép karéneke után nt. Petri Elek theol. tanár ur az ő szokott kedves modorával intézett a kis gyermekekhez buzdító és őket az életben oly sokféle alakban előjövő kísértetektől óvó beszédet és adta áldását az iskolák növendékeire. Ezután Szabó Aladár theologus, ez ügy buzgó apostola lépett fel az emelvényre és részletesen ismertette a vasárnapi iskolák intézményét, meghonosítását és ennek beléletében a tanévben felmerült nevezetesebb momentumokat. Az ünnepélyt Simon Ferenc urnák a vasárnapi iskolák érdemes vezetőjének közvetlen szívből fakadó buzgó imája zárta be. A „te benned bíztunk® eléneklése után elvonult a közönség, s mint hiszem, minden egyes tagjában kellemes, maradandó benyomást hagyott hátra ez ünnepély. Nem mulaszthatom el, hogy itt is társaim nevében nyilvános köszönetet ne szavazzak mindazoknak, kik ez intézménynek úgy anyagilag, mint szellemileg támogatói valának, s kiknek buzgalma folytán történhetett, hogy a kezdeményezés nehézségein átesve, immár ez ügy széles hullámokat vert. Nekünk pedig ez ügy szerény munkásainak nem lehet szebb s hivatásunknak jobban megfelelő feladatunk, mint hogy ez ügyet a jövőben még nagyobb diadalra segítsük, még szebb eredményeket mutassunk fel, hogy igy mindenki meggyőződhessék arról, hogy a vasárnapi iskola vagy jobban mondva gyermek isteni tisztelet nemcsak itt a fővárosi speciális viszonyok között, hanem bárhol is meghonosításra és ápolásra méltó intézmény, s ki 1 ez ügy szolgáltatában áll, az építője egyszersmind Sionunknak is. Egy papnövendék. A szászok igazsága. (Viszhang.) III. Budapest, 1884. máj. 3. Azon tényezők közül, melyeknek közreműködése kívánatos volna, hogy a célt,* melynek „az erdélyi magyar evangélikusok szász rabszolgaságból való felszabadítása® a neve, elérhessük: nem csekély fontosságú a magyar közönség, mely utóbbihoz számítom a sajtót is. Legyen szabad utolsó cikkemet nekik szentelnem. Előttem fekszik a brassói ág. h. ev. magyar gyülekezet 1882. szept. 30-án kelt „Kérő szózata4

*), mely elmondja, hogy a magyar ekklézsia annyira meg van fosztva minden jogaitól, miszerint még papját és tanítóját is, kiket pedig maga fizet, a szászok nevezik ki és pedig nem talán egy felsőbb hatóság p. o. a consistorium, hanem egy másik, csakhogy szász ekklézsia. No ennél már hallatlanabb dolog csakugyan nincs a töld hátán : egy ekklézsia fölött, mely pappal, tanítóval, anyakönyvvel, templommal, sőt még külön temetővel is bir, uralkodjék egy másik ekklézsia, csak azért, mert amaz a zsarnok (?) Tisza Kálmán barbár nemzetéhez, emez pedig a nagy „CulturvolkMioz tartozik. Ezen szász gyámkodás gyümölcsözött is a magyaroknak: az ekklézsia jelenleg 9822 frt 87krnyi adóssággal és hozzá még 200—300 frt évi deficittel tengeti életét. Talán ez józanitá ki az egyházat annyira, hogy 1882. febr. 2-án az önállóságot kimondotta és pedig egyhangúlag. Azonban a szászok erre azt felelték, hogy ha az ekklézsia deficitjének miként való fedezését kimutatni nem tudja, önálló semmiképen nem lehet. Persze a brassói magyar ekklézsia cirkumspectus papja ezt mind nem igy mondja el „Kérő szózatáéban; de hát tudunk mi, különösen némi közvetlen tapasztalat után a sorok közt is olvasni. E szorongatott helyzetükben fordultak a brassói magyar evangélikusok „Kérő szózatukkal4

a magyar közönséghez, hogy szabadságuk váltság díjának megszerzésére tőlük segélyt kérjenek. A szász Gull, Wolf, Zay és pereputtyaik valahányszor a Schulvereinhez zarándakolnak, pénzzel és reményekkel megrakva térnek véreikhez. Hát a brassói magyar evangélikusok mit kaptak magyar testvéreiktől? Előttem van a gyűjtés eredményének kimutatása is **). Valóban nyomorult eredmény. Leszámitva Budapest város igazán nagy lelkű (300 frtos) adományát, egész Magyar- és Erdélyországból 1165 frt folyt be. Ebből mintegy 200 frt esik az egész ország evangelikus egyéneire ; 200 frt a magyarhoni evang. egyház egyetem 609 ekklezsiájára vagyis egy ev. gyülekezetre átlag 33 kr. Es ha még azt is számba veszszük, hogy ezen összeg uem több, mint 40 ev. ekklézsia adomanya és igy a 609 közül 569 semmit sem adakozott, akkor elmondhatjuk, hogy az ev. atyafiak ugyancsak kitettek magukért. Érdekes tudni, hogy az összes tót ekklézsiak közül csak N.-Rőce, Breznóbánya, Bakabánya, F.-Rakonca és Tiszolcz adakozott, a gazdag szarvasi és csabai egyházak nem találhatók a kimutatásban. Mért? Mert Áchim Adám az esperesük. Érdekes továbbá, hogy sok oly ev. lelkész, aki a lapokban és az életben különben nagyon is birja a beszéddel, a kimutatás szerint a „Kérő szózatra4

egészen néma lőn. És vájjon mit tett a brassói magyar evangélikusokért a sajtó ? Az 1881. évi dec. 21-én az írók és művészek társasága az erdélyi magyar vagyis csángó evangélikusoknak egy magyar püspökséghez leendő csatlakozhatása tárgyában értekezletet tartott, amely kimondotta, hogy „a kérdést a sajtó útjára tereli, és megbízza Dobránszky és Csiky Kálmán képviselőket, hogy bizalmas uton szerezzenek informatiot a kormánytól az iigy mibenléte felől4

.***) Az értekezleten jelen volt Visi Imre is a „Nemzet4

szerkesztője ; br. Kaas Ivor a , Pesti Napló4

munkatársa pedig »mint hírlapíró kartársai nevében megígéri, hogy a sajtó támogatni fogja a csángó evangélikusokat.* *) Lásd :»Prot. egyh. és isk. lap< 1882. 1309. lap. **) Lásd »Prot. egyh. és isk. lap< 1884. 14. 16. sz. ***) Lásd » Pesti Napló* 1881. 351. sz.