Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-25 / 21. szám

663 674 theologia falai közül a nagy közönség közé, de hála Istennek, nemcsak a mi igehirdetésünk által terjedt az. Az Isten szent lelke máshol is ihlette a sziveket s az Istennek ezen műve nagyon jó hatással volt mireánk is. Epén azért midőn megemlitem, hogy a Kőbányán s Budaujlakon két vasárnapi iskolával 12 vasárnapi iskola állott fenn Budapest területén, melyekben, a már emiitett Simon Ferenc, Kenessey Béla, Benkő István, Kontra János, azután Szabó Béla, Podrocky Lajos és Székely Gusztáv urakkal a nem theologusok átlagával együtt, többen mint 30-an iparkodtak vezérelni a kis gyermekeket az Úr Jézus Krisztushoz, kiknek száma mikor legtöbben voltak a 500-at meghaladta, meg kell emlékeznem az eddig emiitetteken kivül mindazokról, kik segítségünkre voltak az Úr dicsőségére való munkálkodásunkban, mert az Isten őket is megáldotta. Ide tartoznak mindazok, kik mi előttünk alapítottak vasárnapi iskolákat s azok, kik mi utánunk iparkodtak nemcsak hallói, hanem tevői lenni Isten igéjének. Ide tartoznak azok, a kik, mint Ábel az ő juhainak kövéréből, az ő javaikból annyi segélyt tettek le az Úr oltárára a vasárnapi iskolák ünnepélye alkalmával s szükségei fedezésére, pl. vallásos iratok vételére, milyeneket gyakrabban osztottunk szét a gyermekek között stb. kiknek példája bizonyára nem fog hidegen hagyni másokat. Ide tartoznak azok a távol Amerikában levő buzgó keresztyén testvéreink, kik egy vasárnapi iskolák számára való énekeskönyvet nyomattak s König Rudolf lelkész ur közvetítésével minden vasárnapi iskolának kellő számú példányt ajándékoztak. Ez énekeskönyvet Farkas Sándor lelkész ur állította össze. Csiky Lajos, debreceni hittanár úr fordítása után egy vasárnapi iskolai óra lefolyásának ismertetését követik a hittel, erővel teljes, gyönyörű dallamu, kedves énekek. Egy buzgó urnő pedig elhivta magához a kis gyermekeket s zongora játékával tanítgatta őket énekelni arról a dicső vándorról, kinek kezén a szegek helye ; Szelid szemén kin, ború. Vér patakzik homlokáról. Fején tövis koszorú. Magam is ott voltam abban a kis gyülekezetben, a hol a kis gyermekek zengése olyan szépen rá illett arra az alkalomra : Kis kezecske szintén Áldásos lehet. És ha elmondhatom, hogy ez a nő nem első tanitvány nője az Idvezitőnek, hogy a feltámadott Jézus a feltámadás evang. hirdetését először épen egy gyenge nőre, Mária Magdalenára bízta e szavakkal : Menj el s mond meg az én testvéreimnek, hogy nem mentek még fel az én Atyámhoz, de felmegyek az én atyámhoz az én Istenemhez és a ti Istentekhez, — hazám prot. hölgyei nem mondják-e: Nem is lesz az utolsó, mert mi is hirdetjük nagy örömmel annak szeretetét, akinek beszédje soha el nem múlik. Bizony nem múlik el soha. Hiszen mikor mi egy felhívásban gyenge erőnkkel hirdettük az ő igéit s kértük theologus társainkat, hogy jöjjenek velünk együtt s kiáltsuk magunknak és másoknak, ama hatalmas szózatot az úr nevében : Ébredj fel te ki aluszol s a Krisztus fog neked világítani, nemcsak azok körében támadt mozgalom, hanem azt a felhívást elvitték Németországba, Schwájcba, Amerikába s annak legnagyobb részét pedig szórói-szóra közölte egy körülbelől 60,000 előfizetőt számláló angol folyóirat a „Free Church Monthly aud Missionary Record.4

! De ami munkálkodásunknak az igazi eredménye a kicsinynek látszó dolgokban van. Annál a kis leánynál, 1 a melyik belefogódzik az utcán a tanítója karjában s el ; nem bocsájtja addig, mig el nem rpondja, hogy meny- 1 nyit olvasott már a bibliából. Annál a másiknál, ki bátran mondja el, hogy ő a vasárnapi iskolában ezt tanulta: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiat adná érette, hogy mindenek, a kik ő benne hisznek, el ne vesszenek, hanem örök életet nyerjenek4

. Annál a kis fiúnál, akit mikor először kérdeztem : Tudod e kis fiam, ki az Isten, azt felelte, hogy nem tudja s aki most már ismer egy szerető mennyei atyát. Azoknál a kis gyermekeknél, kik sírnak, ha nem engedik őket ide addig, rnig mégis csak eljönnek a vasárnapi iskolába, a kiknél az evang. magvai jó földre találtak. Oh bizony az Idvezitő nem hiába adott hálát menynyei Atyjának, hogy az a mennyország ütkait ha elrejtette is a bölcsektől, megjelentette a kicsinyeknek. O tudta legjobban, hogy nem az igazi bölcsektől rejtette el, mert hiszen az úrnak félelme épen a bölcsesség kezdete, hanem azoktól, a kik most és hajdan a magok erejébe el bizakodva Isten nélkül akarták a magok s a népek életét intézni s az ő, emberi bölcsességök mellett, mint hajdan, ugy most is az államok és társadalmak minden izeikben reszketnek és remegnek, mert nyomorult fényes rongyokkal tagargatják a fájó, sajgó sebeket, melyek oly ruták, hogy szégyenlik azokat bevallani. Éppen azért a kicsinyek nem kizárólag, ha nem csak kiváltképen a kis gyermekek s általában kik még el nincsenek vakítva előítéletek által, hanem az Ur szavára Sámuellel alázatosan azt felelik: Beszélj Uram, a te szolgád hallgat. És az Úr ma is karjára veszi a hozzá vitt kis gyermekeket. Ha hivek maradnak mind halálig, nem engedi, hogy belebukjanak azokba a sötét sírokba, melyekből mintha csak tompa, bús jajkiáltások hangzanának fel s intenék a még élő lelkeket: Ne bízzatok a lelkeknek azon doktoraiban, akik csak vágni, pusztítani akarnak, se azokban, kik csak kötözni szeretnének, mielőtt sebre gyógyír volna csepegtetve, ne bízzatok emberekben : egy a ti doktortok a Krisztus. A gyermekek, kik már most szívből éneklik : Bizton a }ézus keblén hajtom fejem le én, nem is se a hitetlenség se a lelketlen betühit szolgálatába. Mert azokat az erőteljes hitcikkeket, melyek a nagy Isten bűnből kiragadó kegyelmét, a mi Urunk a Jézus Krisztus isteni voltát s a Szent Léleknek a Szent írásokban való erejét ily hatalmasan hangoztatják, nem úgy kapják, mint az élet tengerére dobott mentő gerendát, amelytől a gyenge kar oly könnyen elszakadhat, hanem mikor már eljutottak a mentő hajóba, mely mint a Nóe barkája egyedül szabadithat meg a veszedelemből, mikor már hisznek az Úr Jézus Krisztasban, a kin kívül nincsen senki másban üdvösség, akkor a hitcikkek ugy tűnnek fel, mint erős árbocok, melyekbe vihar közeledtekor meg fogózhatnak. Majd eljő az idő, mikor a Magyarországban levő vasárnapi iskolák növendékeinek énekei össze érnek s egy felséges Halleiuját zengenek Isten magasztalására, ki a csecsemők és gyermekek szájából szerez magának dicséretet. Addig is, akkor is, azután pedig mindig növekedő erővel és szeretettel iparkodnak bekényszeriteni Isten országába a még kint levőket mind azok, kik megmaradtak Isten híveinek, mint az Illés prófétának megmaradt 7000 ember s akik ép oly alázatossággal mint a mily erős hittel, készek bizonyságot tenni arról a nagy igazságról, amit Péter apostol majd 2000 évvel ezelőtt elmondott az Idvezitő felől: Te vagy Krisztus az örök Isié;.nek ama fia. Es ha ettől az ur Jézus Krisztustól kiáradott szentlélek ami forrongó állapotainkba bele kiáltja a teremtő szózatot: Legyen világosság, akkor ezeknek a kis gyermekeknek zengése csak egy része lesz az egész magyar