Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-18 / 20. szám

619 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 cenbe ment theologusnak, vagy mint akkor nevezték tógátusnak, s itt futotta meg tanulói pályáját kitűnő sikerrel, melynek végeztével a 4-ik gymn. osztály praeceptorává, majd a püspök-ladányi egyház academikus rektorává lett. A lelkész-vizsgáknak Pápán az akkori rendszer szerint kitűnő sikerrel történt lerakása után 1831-ik évi okt. 16-án az ipoly-pászthói ref. eg)'ház rendes lelkészévé választatván meg, állomását azonnal el is foglalta. Ipoly-Pászthón kezdte meg, 53 évi működés után ott be is fejezte lelkészi hivátalát. A derék aggastyánt egyházának minden tagja szellemi apjaként tisztelte és szerette. A kies szép Ipoly völgye volt színhelye hoc

sz 1 élete áldásdus tevékenységének. Az ipoly-pászthói paplak az önzetlen barátság s tiszta vendégszeretet kedves tanyája volt mindenkor. S bizonyosan sokan élnek még mindenütt a hazában, kik az ő vendégszerető házánál mint supplikánsok szíves fogadtatásban részesültek, s alkalmuk volt megtanulni, hogy milyennek kell lenni egy kálvinista pap csaladi körének. Ifjú lelke nemes hévvel csüngött az ifjú nemzedéken, a jövő Magyarország boldogabb tavaszának kedves fecskéit ölelte szivéhez azokban. Koporsóját nyolc élő gyermek, 19 unoka, négy vő és egy menye, s a legjobb férjet vesztett özvegye Farkasdy Zsuzsanna asszony állották körül. Nyolc élő gyermek, és mind felnevelve 1 Gyula fia kir. tanácsos s tanfelügyelő Somogyban, Béla honvéd százados hadbíró, Lajos kir. alügyész, Kálmán mohii ref. lelkész, Endre promoveans orvosjelölt Budapesten ; leányai : Teréz győri papné, Vilma állami tanitóképezdei ígazgatóné, Ilonka perőcsényi papné, s ezeknek összesen 19 gyermeke, a boldogult unokái. Nem közönséges családi koszorú, és bizonynyal sok gondban kellett főni addig a fejnek, mig a csaladkoszoru virágai egymás után felnevekedtek, a fiak célhoz jutottak, a leányok férjhez mentek, és a társadalmi világ koszorújának" váltak gyümölcsöző virágai, hasznos tagjaivá. A boldogult nem riadt vissza az akadályoktól, ha izzadt a homlok, letörölte áldott jó neje, vagy lecsókolták hálás gyermekei, gyöngéd jóságú leányai. Az első gymn. osztályokra jobbára maga tanította gyermekeit, leányai Budapesten és Selmecen részesültek kitűnő nevelésben. Szive oly gazdag volt nemes érzelmekben, hogy jutott e szívből egy darab mindenkinek. Családjának szeretete csak fokozta egyházának, hazájának és nemzeténk ügyei iránti buzgalmát. Házában mindig égett egy oltár: a jótékonyság oltára, ugy megszokta nagyszámú családjában az áldozatkézséget, hogy azt a társadalom szegényei iránt is egész passzióval gyakorlá. Ruhát adott, akinek nem volt, kenyeret, menhelyet a forradalom üldözöttjeinek. Hazájáért, a szabadságért egész hévvel lángolt, beszélnek erről a pozsonyi börtön falai, hova a forradalom után a muszkák által elhurcoltatott, a katasztrófától csak egyetlen testvérjének Kovács Sebestény Endre budapesti orvosnak közbenjárása mentette meg. Ezért mondtam feljebb, hogy az igazi történelem nincs még megírva. A lények világának alacsony völgyeiben hány oly szerény életpatak zajlik, melynek gyöngyeiről, kagylóiról a nagy világ ékszerárusai nem tudnak semmit. Pedig e patakok teszik a tengert, Krisztus az ő magasztos szellemének élő országát ezek által épiti tovább e földön. Kovács Sebestyén József boldog ember, boldog pap, boldog családapa volt. Akkor halt meg, mikor már életét és hatását biztosította gyermekeiben. Maga isten temette el nem az Ígéret földének határánál, hanem annak közepette. Neje, gyermekei, vejei, unokái; egyháza, Hont-és Barsmegye intelligentiája együtt mondtak neki isten hozzádot f. évi ápril 24-én, születése 81 -ik évfordulóján. Mig ravatalon feküdt, mindig esett az eső, de csütörtökre kiderült, s az istennek ragyogó napja sugárkoszorút helyezett a koporsóra a többi zöld koszorú mellé. Istennek szentelte életét, méltó volt, hogy a nap ragyogó sugarai közt áldozzék le a láthatárról. Gyászszónoklatokat mondtak : a templomban Juhász Pal nagysallói lelkész, az udvaron Nagy Gedeon diósjenői lelkész, a sirnál pedig Gegus Nándor esperes zengedezett végső isten hozzádot. Ott nyugszik már a hű pásztor az ipoly-pászthói csendes temetőben, elhunyt híveinek porai mellett, élő nyájának könyei között. Jó atya, emlékedet nem éri hamvadás, a bontó enyészet ahhoz, nem férhet; nyugodjál csendesen, érdemeid ragyogó erdeje virágmagvakkal gazdagon fogja behinteni sirhalmodat s jó az ur, hogy megjutalmazza szolgáját. Isten veled 1 Pereszlényi János. Csánki Benjámin emlékezete. Krisztus evangéliumának egy buzgó apostola, egy derék és hű lelkipásztor, egy a gondviselésére bizott egyház felvirágzásának és boldogságának fáradhatatlan munkásságú, s élte utolsó órájáig tevékeny bajnoka; egy pátriárcháüs csa^dapa, egy nemes szív, és jeles képzettségű elme szűnt meg élni és működni, has nálni és boldogítani f. év ápril i-én délelőtti II órakor a füzes-gyarmati népes és virágzó egyház most már fájdalom néhai, boldogemlékezetü lelkipásztorában, a békés-bánáti reform, egyházmegye több éven át volt nagyérdemű tanácsbirájának nagyt. Csánki Benjámin urnák személyében. A megboldogult férfiú született volt az 1818-ik év nov. 30 án Komádiban Biharmegyében, akkor ott nyugalomban élt, később ártándi, utóbb böjti jegyző Csánki István és Nagy Katalin szüleitől. Tanulói pályáját a debreceni főiskolában 1829-ben kezdte meg, nem sokára ezután atyjától megfosztatván, mint árva folytatta iskolai pályáját. Áz 1834-ik évben a tógátus diákok közé bevétetvén, a felsőbb tudományokat, mint osztályaban mindig második kitűnő, 1840-ben bevégezte. Iskolapályája bevégzése után 1840/1-ben tanárai által a veteránus syntaxisták közönséges tanítójává tétetett, s egyszersmind esküdt diák lett. Majd 1841-ben a nagykun-turkevei rektorságra ment ki, hol hivatalát 1844. év tavaszáig viselte, s mind e mai napig tartó jó emléket hagyott maga után. Rektorsága végeztével az akkori országgyűlés alkalmából Pozsonyba ment fel, s részint itt, részint Bazinban, és Bécsben félévet töltött. Innen hazatérve a lelkészképességi vizsgát Debrecenben letette, s akkori superintendens néh. Szoboszlai Papp István vette maga mellé segédül a jeles képzettségű ifjút, kinek oldala mellett mint káplán negyedfél évet töltött. Innen kéretett fel a füzes-gyarmati ref. egyház elöljárósága által 1848. elején a megüresedett lelkészi hivatal elfogadasára, miután a nép által ide megválasztatott; papi hivatalába Bírák könyve XVIII. rész 19, 20. versei felett tartott beszédével köszöntött be, azonban hazánk akkori zavaros körülményei miatt csak 1852-ben szenteltetett fel, a mely alkalommal 105 felszentelendő paptársai közül a szónoklatot ő végezte a debreceni nagy 1 templomban.