Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-18 / 20. szám

G41 PROTESTÁNS gyeliomi intézmény, melyben nincs semmi római érdemkeresés. És másodszor, mivelhogy ez intézményt a közinség tette szükségessé. Vannak ugyan az egyház körén kivül pompás, márványtól csillogó kórházak, de vájjon mi lelt az azokban ápolt betegekből ? Felismertük a fogyatkozást, mely szerint mi férfiak egymagunk többé nem vagyunk képesek diadalmat venni a gonoszságon s azért a sajátos, férfiak által nem pótolható hatékony adományokkal, nőket kellett segítőtársak gyanánt belevonni ez ügybe. Innen van az, hogy minél több valahol a diakonissza, annál több utánok a kereslet és hogy a hol nincsenek diakonisszák, nem ismerik fel szükséges voltukat. Most már, Istennek legyen hála, 50 anyaintézelnél több létezik 4000 diakonisszával, kik 1800 állomáson dolgoznak. Mennyi könnyet töröltek ezek ki az erkölcsi bukásból és életveszélyből, magán hazákban és országos csapások idején. Egy vesztfaliai város községi diakonisszáját, sikos, jeges időben megállították az utcán azzal a kérdéssel, hogy igazán meghalt-e már az a bájos, mindenki által kedvelt kisasszony ? — Felelet helyett elsietett a nővér a beteghez, kinek atyja lehorgasztott fővel állt leánya ágya mellett. Hallgatagon tette meg kötelességét a nővér, mire megszólal a beteg : »Atyám, kérlek, imádkozzál velem I(

<

E szokatlan hangra frissítővel kínálta meg kedves betegét az atya, de ez azt visszautasítva, egyre csak az imádkozást kérte. Zavaraban az atya rá kezd a miatyánkra, de leánya e helyett nem betanult, hanem szívből eredő, szabadon mondandó imát kívánt. Ilyenre az atya nem volt képes és igy megkérte a diakonisszát, hogy imádkozzék helyette. Akkor a nővér meghajtotta térdeit, a beteg is megalázódott szivében Isten előtt és enyhülést vőn a buzgó, közös imából. Ezek a diakonisszák által nyújtott balzsamcsöppek, melyek oly kimondhatatlanul jól esnek a léleknek 1 Nyomorult házikóban, fekete himlőben fekszik egy erkölcstelen előéletű nő, ki diakonisszát kéretett magához. A megérkezett nővér ápolja, de élelmet nem talál a háznál s a kőfallal elkerített, és elszigetelt házhoz, a kórtól való félelemből, senki sem közelít. Honnan vegyen kettejök számára élelmet, mikor a betegség elhurcolásának elkerülése miatt, nem távozhatik el a háztól ? Sok kutatás után végre lát a nővér egy nagy követ, azt hengeríti oca a falhoz, rááll és odakiált az utcán járókelőkhöz: Segítsetek, hogy enni adhassak fekete himlős betegemnek 1 Ezen önfeláldozás mély hatást gyakorolt az arra mentekre és gondoskodva lett az élelemről. Igy veteményeznek a diakonisszák szeretetet ott, a hol a szeretet hiányzik. Katholikus városban tanítással foglalkozó diakonisszákhoz jön egy 90 éves aggastyán azzal a kéréssel, hogy adja el neki azt a könyvet, melyből másodunokája a nővértől megtanulta az éneket : ,Wo findet die Seele die Heimath, die Ruh?« (Hol találja fel a lélek otthonát, nyugalmát?) mert — úgymond — előbb nem halhat meg nyugodtan, mig szive szerint nem tudja elénekelni ez éneket. Átadja tehát az énekfüzetet. De most kéri az öreg, hogy tanítsa meg énekelni az éneket. Mikor azután dicsekedve mondja az öreg ember, hogy most már szive szerint megy az ének és most már bizonyos, hogy nemsokára meg fog halni; — csakugyan néhány hét múlva csendesen ki is mult az aggastyán. A bádeni hadjárat alkalmával Fliedner a harctérre küldte diakonisszáit, de akkor még visszatetszőnek látszott, hogy csatatéreken nők ápoljanak férfiakat. De már a ÉS ISKOLAI LAP. G42 1864-iki schlesvigholsteini háborúban 18, az i866-iki hadjáratban Franciaországban 66, Németországban 200 diakonissza munkáját a legnagyobb és a legmagasabb elismeréssel vették igénybe. Járványok idején, mig mások félnek a ragálytól addig diakonisszáink nyugodt lélekkel mennek a betegek közé. Ily időben jelszavunk : Elő az önkénytesekkel I mert erővel senkit nem küldünk a járványos betegekhez. Mindazáltal nem fordult elő eset, hogy növendékeink meghátráltak volna a járvány elől. Ezen feliil szívesen elmennek messze, idegen országokba is. Stein miniszterünk egykor igy nyilatkozott. Csudálkozom előkelő leányaink és fiatal özvegy nőink foglalkozás hiányán. A kinek ereje és egészsége van, munkára van hivatva. Veit diakonisszánk, kiről 12 éves korában lemondtak volt az orvosok. Mind az által fohásza volt Istenhez, engedné meg neki, hogy legalább csak egy évig diakonissza lehessen. S ime 1 csudálatos módon kiépült betegségéből és husz éves volt, mikor mint diakonissza meghalt. Halála után talá'tak holmija közt egy iratot, melyben kijelenti, hogy ha mindjárt 12 részre darabolják is testét, mindenik izében rejlenék mégis a diakonissza. Oly egyének, kiket rá kell beszélni e hivatásra, nem va'ók diakonisszáknak. Az ügy önmaga ajánlja magát, e 1 itatáshoz égő hit és kitartó hűség kívántatik. Egyik kedves emberünk szerette volna bottal hajtani a dologta'an leányokat és fiatal özvegy nőket a Rajna melléki diakonissza-intézet felé, de be'átta, hogy mi ezel et neki mind vissza küldöttük volna. Mert e részben is fő dolog, hogy a Krisztus szerelme vonzzon bennünket. A ki jót akar a népnek és a hazának, az serkenteni fogja a nőket ezen munkára és érezni fogja, hogy olyan országoknak, melynek diakonisszái nincsenek, valami hiánya van, melyet a nyomorultak érdekében pótolni kell. Láng Adolf. A dunántuli ref. segédlelkészek érdekében. (Ajánlva a ker. gyűlés figyelmébe.) Ne tessék megijedni, nem fizetésemelést kérek segédlelkészeink részére ; csupán jövőjök érdekében szólalok fel, mivel az lelkészválasztási törvényeink által biztositva nincs, — annyira nincs, miszerint csodálni lehet, hogy itt nem hagytak bennünket, elköltözve egy reájok nézve kedvezőbb vidékre. — Mert ha megengedjük is, hogy a zsinat által alkotott lelkészválasztási törvény intentiója jó, — de az a rendszabály, melyet e törvényre támaszkodva a dunántuli egyházkerület mult évben Balaton-Füreden tartott gyűlésében alkotott, (jk. 46. sz.) hogy szelíden mondjuk — méltánytalan. Hogy ez állitásom nem légből kapott üres beszéd, hanem tiszta valóság, ime közlöm e rendszabály t, hogy a n. é. olvasó közönség Ítélhesse meg, van-e jogosultsága felszólalásomnak. A rendszabály szerint az egyházak 4 osztályba soroztainak. — jIV. osztályú lelkészi állomásra kijelölhető: * ,a) minden rendes lelkipásztor, — b) fölszentelt lelkésztanár, — c) fölszentelt s egyházmegyéjében első' segédlelkész, d) . . „III. oszt. állomásra kijelelhető:4 >a) . . . b) . . . c) . . . fölszentelt s egyházmegyéjében első segédlelkész, ha második papivizsgan jeles vagy legalább is jó osztályzatot nyert vagy pedig 5 évig szolgá t*. II. és I. oszt. állomásra segédlelkész nem jelölhető.