Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-18 / 20. szám

635 636 jenek abból ki, felruházva oly, az életre szükséges tulajdonságokkal, melyek a kath. klérus tagjaiban gyakorta feltalálhatók, de oly ritkán a puritán kálvinista lelkészek közt. Természetes volt tehát elkeseredése, ha a 6o-as évek ifjúsága nem igen nyújtott táplálékot ebbeli reményeinek. Ilyen elkeseredett pillanatában mondhatta, mint akkor tájban másoktól hallottuk, hogy megbán!a, hogy a theologiát alapította. De azért nem csüggedt el : hivatalos intézkedést, majd magán uton való hatást, most komoly intést, majd gúnyt alkalmazott, hogy az ifjúság modorát óhajtása szerint idomitni próbálja. Ha nagyobb összejövetel volt nála, s ilyen volt évenként rendesen Pál napján, megvendégelte a nála tisztelgő theologusokat is; s ha a vacsorát tánc követte, erre különösen is meg hitt többeket közülök. Ilyenkor aztán, vagy ha egyikmásik tanárunknál volt hasonló összejövetel, nem hiányoztak ajkairól a célzások, melyek talán nem is egyenesen az ifjúsághoz intézve, nagyon jól megtették hatásuat. A példálódzás, általában véve, gyakran használt eszköze volt. Sokszor inkább helyén valónak látta a sejtetést, mint a világos rámutatást. Egyszer, — én már akkor tanár voltam a gymnasiumban, — ntiszt. Ballagi urnái voltunk Mór estéjén; a tanárokon kivül néhány jelesebb theologus is jelen volt. A vacsora vége felé megkezdődtek a pohárköszöntések, melyeknek a házi gazda is, Török Pál is nagy mestere volt hajdanában. A házi gazda fölemiitette, hogy ő ennyi és ennyi éves tanár, s megilletné már, hogy egyszer nyugalomba lépjen. Török Pál válaszolt erre, s többek közt azt mondta : j Addig nem léphetsz vissza, barátom, mig magadnak tanítványaid közül méltó utódot nem nevelsz*. Tán azokban az ifjakban, kik ma már érdemes professorai a pesti ref. theologiai intézetnek, e szavak ébresztették föl az ambitiót, hogy a közönségesnél magasabb célokat tűzzenek magok elé. Nekem legalább akkor ugy tetszett, hogy azok a szavak célzással voltak kiejtve; s mennyivel inkább helyénvaló volt itt a sejtetés, mint lett volna az igéret, vagy egyenes felhivás 1 A társaságot sohasem kerülte. Kivált a maga körében, hol a hozzá közelebb állók közt lehetett, szívesen elidőzött, hogy szórakozást keressen terhes napi munkái után. A rokonokon kivül néhány egyházi hivatalnok s a két intézet tanárai képezték az ő szűkebb társasági körét. Valamint a tanárok, ha nála összejövetel volt, sohasem hiányoztak asztalanál: ugy ő is jelen volt a legtöbbször a tanárok családi ünnepein. Ep ugy az iskolai ünnepek alkalmával is. A tanárok évzáró banketjein, a tanulók majálisain rendesen részt vett. Tanári éveim elejéről emlékszem, hogy egy szép tavaszi napon nagyobb gyalog kirándulásra is velünk tartott s a rákosparti Jó pásztor4

-nál velünk együtt költvén el a hires csirkepaprikást, együtt sétáltunk vissza a városligeti omnibuszokig. Ily barátságos uton, nem a tekintélyes szigor parancsszavával, biztosította ő a tanárikarra való befolyását, igy fokozta bennünk a hivatalos buzgalmat, az ügyszeretetet; igy teremtette meg közöttünk azt a testületi szellemet, példás jó egyetértést, melyről oly hires volt és hires a pesti ref. iskola tanári kara. Ezer águ foglalkozása között idejéből mindig nagy részt juttatott az iskoláknak. A theol. intézet megalapítása első éveiben maga is tanított a theologián A confirmandusokat mindig maga oktatta a húsvét és pünköst közti napok délutánján ; csak halála előtt egy pár évvel bizta másra e foglalkozást, melyet szorosan a lelkészi teendők közé sorozott. Az iskolai év megnyitásában való tevékeny részvétét már érintettem. De különösen az iskolai év végén voltak terhes napjai. Mig ereje birta, elejétől végig jelen volt a vizsgálatokon. A gymnasiumi önképző társulat évzáró ünnepén ő osztotta ki a dijakat. O elhökölt a gymnasium és a theol. intézet examenein, ő tartott osztályonként az ifjakhoz buzdító vagy feddő beszédeket. Lelkiismeretes kitartással vezette a napokig tartó érettségi vizsgálatokat a gymnasiumban. Ott voltak régebben az elemi iskolák, fiuké és leányoké, ezek vizsgálatát is végig hallgatta, s azután következtek még a skót missió iskolái. Előbbi években, mikor még a betegség nem gátolta, ő maga elnökölt az egyházkerület többi főgymnasiumainak érettségi vizsgálatain is. Utóbbi éveiben az iskolai évet bezáró terhes napjai után rendesen fördőzni ment, pihenni s üdülni. Meg is érdemelte. De még itt sem volt, mint a szabály szerint kellett volna »curae vacuus". Ide is utána vitte a posta az egyházkerület ügyére vonatkozó fontosabb és sürgősebb iratokat. Előbb Karlsbadba járt, utóbb talán 8 vagy 9 éven át Gleichenbergbe. 1881. juliusát én is ott töltöttem, s épen egy épületben laktunk. A »Brünner-Haus4

volt az ő rendes szállóhelye. A reggeli után, melyet rendesen a ház előtti fenyves parkban költött el, felbontotta a megérkezett hivatalos iratokat, átolvasta s irónnal megtette rájok megjegyzéseit. Mikor aztán a nap melegebb óráiban szobába kellett vonulnia, Íróasztalához ült, s elintézte a legsürgősebb ügyeket. Ott létem alatt szívesen ajánlkoztam titkárjának, s egy párszor igénybe is vette ajánlatomat. Már ekkor nem voltam a ref. gymnasium tanára ; de azért ő mindvégig az maradt irányomban, a ki elébb volt. * * •sí-Tevékenysége ismertté tette nevét a magyar ref. egyház határain tul is. Személyesen tapasztaltam, menynyire ismerték nevét, s mennyire tisztelték a skót egyházi körökben. 1866. elvégezvén Pesten a theol. tanfolyamot, s akkor már valahogy megismerkedvén az angol nyelvvel is, még azon év őszén Skóciaba utaztam, s boldogult püspökünk ajánlása folytán megnyervén olt a magyar ref. papjelöltek számára alapított stipendiumot, egy évet töltöttem Edinburghban, mint a skót »Szabad Egyház« ottani theol. collegiumának hallgatója. Azon körökben, hol megfordultam, nem igen ismerték más magyar ember nevét mint a Mr. Kossuthét és a dr. Török-ét. (Rendesen doctor előnévvel emlegették, ott a különféle doctorok hazájában el sem tudván képzelni, hogy miként lehetne valaki más országban is oly kitűnő főpap a nélkül, hogy egyszersmind »doctor« is ne volna). Midőn megérkezésem után tiszteletemet tettem Reverend Moody Stuartnál, azon edinburghi lelkésznél, kinél stipendiumom végett jelentkeznem kellett, majdnem az első szava az volt hozzám: »And how is Mr Rev. Török«? Máskor egy derék egyháztagnál voltam látogatóban. Szives házigazdám csakhamar dr. Törökre vitte at a beszédet, kérdéseket intézett róla hozzám, majd előkeresett iratai közül egy kegyelettel őrzött litográfozott levélmásolatot, mint Török Pálra emlékeztető ereklyét. Török Pálnak egy 1852-ben kelt, s Duncan János akkori edinburghi theol. tanárhoz intézett latin nyelvű levele volt ez, mely annak idején nagyszámú másolatokban terjedt el Edinburghban, sőt egész Skóciában. Duncan János a pesti skót missió megalapítása táján, melynek itteni letelepedhetése körül Török Pálnak sok érdeme volt, a 40-es években, egyik skót missionárius volt Pesten, a magyar nyelvjt meglehetősen meg is tan ilta, s mint Török Pal jó barátja tért innen vissza edinburghi állomására. Az 50-es évek elején a Haynau-féle rendelet következtében, mely a magyar prot. egyházak alkotmá-