Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-18 / 20. szám

I 637 638 nyát felfüggesztette, távoznia kellett Pestről a skót missiónak is, melynek igazolására az uj Beamterek bizonyosan seholsem találtak semmi §-t. Az akkori két missionariusnak Wingati és Smith uraknak télvíz idején kellett családjaikkal együtt elhagyniok Pestet. Erre az esetre vonatkozik Török Pálnak ékes latin nyelven irott most emiitett levele, melyben egyrészt a missionariusok elűzésének okát helyezi világításba a skótok előtt, másrészt elpanaszolja azon távoli hatalmas nemzet rokon egyházának a magyar prot. egyház akkori siralmas helyzetét, mintegy appellálván a zsarnokság ellen a külföldi hitrokonok rokonszenvére. Bármennyire igénybe vettem is már e becses lapok terét hosszura nyúlt cikkemmel, mégis helyén valónak látom, szerkesztő ur becses engedelmével, szórói-szóra közölni itt e levelet, melyet akkor mindjárt lemásoltam magam részére, s melyet mint Török Pálra vonatkozó jellemző adatot ily módon vélek a megsemmisüléstől legjobban megóvhatni. Azt hiszem, ez lesz itteni közleményemnek legérdekesebb része. Lássuk tehát, a mint következik : „Clarissimo ac Doctissimo Viro, Johanni Duncan, Edinburghi. — Quamquam spatiis amplissimis terrae marisque a societate Tua, Vir Clarissime, maximé desiderata, divulsus, — memóriám tamen Tui alta mente repositam semper teneo, et frequens gratus recolo. Tua et Virorum, quos ecclesia Scotiana e sinu suo Tui comites ad nos invisendos miserat, Alex. Black, Akx. Keith, Joh. Wilson et aliorum crebro immo continuo se nobis offerunt facies et simulacra; crebris enitn immo continuis jactamur procellis, obruimurque malis, in quibus solatio nobis est meminisse vestrum, meminisse consiliorum vestri, scire, quod pro salute nostra ardentissimas ad coelum effundatis preces, quod parati sitis amicas nobis porrigere manus, et medelam afferre aftlictis. In lucro nobis reputandum est vos vidisse, ex inconcussa fide vestra animos sumsisse, exemplo vestro bonae spei esse. Pergite, Viri Clarissimi, Fratres dilectissimi, commiserari nostram fortunam, nobis enim fluctus super fluctus imminent. Consociatis animis et viribus minus aegre patimur. Alto dolore adficimur recentissime, quod fratres nobis dilectissimi Wingati et Smith, dimidium animae nostrae, a nobis divelluntur, quin minimam praebuissent ansam tam dira pati, hjxme et frigore cum uxoribus et liberis teneris migrare. — At illi tendunt, ut felicitate tranquilli fruantur, nos vero vicissitudines et calamitates exspectant. Ingentem patimur jacturam eos amittendo, qui nobis in adversis solatium praebuere, nobiscum pati parati fuere animo, precibus nostris ad Deum suas associavere. Fulcra ruunt, quibus niti nobis volupe et tutum erat. Fata et vicissitudines nostras fideliter illi enarrabunt, non opus est mihi literis illas mandare ; referent illi, quid judicemus facto opus esse, ne penitus obruamur tenebis: ego vero Te, Vir Clarissime, perhumanissime peto, gere porroque curam gregis Domini, quem in his oris collocavit; habeas commendatum, quod maximé efflagitamus, etiam atque etiam manda fidei ac tutelae ecclesiae Scotianae, item ecclesiis Christi in vicinis regionibus dispersis, afifiictas res nostras, ne dubitent, ne trahant moras, adesse nobis auxilio precibus et ope, secus omnia in pejus ruent. Simul accipe grates nostras pro literis Tuis, amoris ac solatii plenis. Sequimur consilium tuum, ut suspiciamus ad Dominum, qui credentes et fideles, quos sangvine suo pretiosissimo redemit, nunquam destituit. Summum ac unicum studium nostrum erit Illum contemplari, Illum nosse, ad Illum accedere, Illum amplecti, Illi adhaerere, Illum sequi per omnia. Omnis spes nostra sita erit in Illo, in cujus manus omnis potentia in coelo et terra tradita est, securi, tempóra refectionis adventura esse, atque eos, qui participes sunt afflictionum Christi, participes futuros etiam gaudii. Tibiquoque, tuis et fidehbus Christi omnimodam salutem precatus a Deo optimo maximo, tuisque favoribus commendatus, finem impono his literis, optans ut meos, meque diligere pergas, qui persevero Pesthini die 14-a Jan. 1852. Clarissimi Tui Nominis cultor sincerus et perpetuus — Paulus Török m. pr. Minister Ecclesiae Helv. Conf. Addict. Pesthini in Hungaria. P. S. Viris clarissimis in literis his nomine designatis, item Johanni Lorimero salutem dicas meo nomine quam plurimam, velim*. Eddig a levél, melyet oly tisztelettel tartogattak meg és kegyelettel mutogattak a jó skótok. És Skóciával való összeköttéseit csakugyan felhasználta boldogult főpapunk, különösen a pesti ref. theologiai intézet érdekében. Igy eszközölte ki a „Szabad Egyháznál* (Free Church) azon ösztöndijat, melyet kinnlétem alkalmával többek közt én is élveztem, s mely állandóvá tétetvén, azóta minden évben élvezi a pesti theol. seminarium egy-egy végzett növendéke. Továbbá jelentékeny segélyösszegeket is nyert Skóciából a pesti theol. intézet alapjának gyámolitására. Az én ott időzésem évében a skót ref. egyház egyik ága, az u. n. United Presbyterian Church (Egyesült presb. Egyh.) gyűjtött e célra, s az 1867-i edinburghi nyári Synoduson ez ügy előadója kedvetlenül jelentette, hogy addig csak 4—5000 frt gyűlt be, mire aztán a Synodus erre a fontos célra a gyűjtéseknek újból megkezdését határozta el. Ugyanezen egyház theol. tanulóinak „ Ifjúsági missiói Egyesülete1

, mely akkor tájt, a nagy szünidők idején egyszer-egyszer 6—70OO forintot szokott más-más missiói célokra gyűjteni, a pesti theol. intézet alapjának növelését tűzte ki 1867-i működése céljául. Hogy tényleg mily összegek küldettek Skóciából a pesti ref. theol. szeminárium alapjára, azt pontosan megtudhatjuk, ha majd ez intézet története részletesen meg lesz irva. Boldogult főpapunknak, számtalan elfoglaltsága közt arra is maradt ideje, hogy folytonosan fönntartsa az iskolájából külföldre ment tanulókkal összeköttetését. Szivesen fogadta leveleiket, s olykor ő is fölkereste őket soraival. Azon gazdag levélgyüjtemény között, melyet halála után rendezve találtak Íróasztalában, ott volt gondosan megőrizve egy csomag ilyen gyűjtő címmel: „Külföldi magyar ifjak levelei*. * * * Talán csekélységeknek látszhatnak, igy magukban véve, ez adatok, melyeket itt felsoroltam. De ha Török Pal nagy alakjához csatoljuk őket, a milyennek őt mindnyájan ismertük, sokkal jelentékenyebbekké válhatnak s e nagy ember egyéni képének a jövő számára megalkotásához talán némi anyagot szolgáltathatnak. Hiszem, sokaknak birtokaban sokkal érdekesebb adatok vannak róla, s reménylem, nem késnek azokat, iránta való kegyeletök nyilvánításául napfényre bocsátani. Komdromy Lajos. BELFÖLD. A diakonisszákról. DisselhoíT Gyula budapesti előadása. April 24-én, esti hét órakor tartotta Disselhoff Gyula, a kaiserwerthi nagyh;

rü diakonissza-intézet igazgatója és lelkésze fentcimzett előadását a budapesti német