Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-18 / 20. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 632 631 nünk kell nekünk is az ilyen bölcs vezért, szemben amaz ellenséggel, mely vakmerőleg ássa a sirt népesebb egyházainak könnyen elszédíthető tagjai számára évek óta. Szükséges volna tehát, hogy népesebb egyházainkban több rendes lelkészek állíttassanak be, s egyesült erővel támadják meg azokat, kik elég vakmerők a XIX. században egyházunk hajóját megtámadni, s azt a haboknak oda dobni. Jól tudom én azt, hogy protestáns népünk mindenütt az adó sokasága miatt panaszolkodik; s tudjuk jól mindnyájan, hogy a domesztika létesítése is nem kis erejökbe került egyházunk jövője felett komolyan gondolkozó derék férfiainknak ; nem is óhajtanám, hogy e tekintetben protestáns egyházunk tagjai — népesebb egyházainkban — tul terheltetnének ; csak azt óhajtanám, hogy legalább az ilyen vészhelyekre állított lelkészek, vagy az illető egyházak pénztárából, vagy a domesztikából ezer ezer forinttal dijjaztassanak évenként, a stólán kivül. Nem sok volna az, mit e célra kiadnának az illető egyházak, vagy szükség esetén a domesztika ; s az igy elhelyezett tőke sokszoros mértékben meghozná kamatját protestáns egyházunk felvirágzására. Vagy ha már ilyen rendes lelkészi állomásokat nem akarnának szervezni — pedig ez volna a fődolog -— állítsunk íel segédlelkészi állomásokat ezeken a vészhelyeken öt vagy hatszáz forint évi fizetéssel, hiszen ugy is nem szűkölködünk mi végzett theologusokban, általános a panasz nehéz helyzetök miatt. Igy is nyerni fogunk. Harcoljanak ők is, mint egy ifjú Melius, az anyaszentegyházért, ezt meg is várja prot. egyházunk. szentlélek kardjával egy óra alatt meggyőzhetünk minden ellent, csak az igazságot keressék/ mondja Melius. Edzeni fogja ez ifjú theologusainkat, s bennök munkabíró Meliusokat nyerendünk egyházunknak jövőben. Palma sub pondere ereseit. A legközelebbi ió év alatt (1868 óta) prot. néptanítóink számát különösen népesebb egyházainkban áldozat folytán szépen szaporítottuk, ideje már hogy a r. lelkészek vagy segédlelkészek számát is szaporítsuk népesebb egyházainkban. A rom. kath. rendes lelkészek mellett népesebb egyházakban négy — öt káplánt látunk az ur szőlőjében munkálkodni; nálunk népesebb egyházakban is rendes lelkészek mellett egy segédlelkész működik, vagy pedig ez is nélkülöztetik. Nyolc vagy tizezer léleknek egy lelkész általi lelki gondozása a képtelenségek közé tartozik ; cura pastoralisról itt nem beszélhetünk. Nem csoda azért, ha a hitben gyenge lelkek eltévednek s álprófétákra hallgatva kitérnek, vagy más egyház alakításáról álmodoznak. Ideje volna már, hogy a sajtó hatalma által is, a vallást, hitet, erkölcsöt megvetők és gúnyolok ellen is nagyobb mértékben hatnánk a velők megoszlásáig? Nem szükséges, hogy e tekintetben példákért külföldre menjünk, ott vannak hazánkban a róm. katholikusoknál szent István-, szent László- stb. társulatok, alakítsunk mi is egy társulatot vállvetve; legyen a domesztikának egy állandó sajtója Budapesten, s mutassuk meg a világnak: hogy mi is élünk és mozgunk, keresvén az igazságot. Büd szen t mik ályi. TÁRCA. Emlékezéseim Török Pálra. Az idő gyorsan halad. Az elmúlt események helyébe újak torlódnak, a régi szereplők helyét újak váltják fel az élet nagy drámájaban. Az élők lázasan sietnek előre uj meg uj célpontjaik felé, s mind jobban elhomályosul emlékükben azok képe, kik napról napra hátrább maradnak tőlük az idő ködös távolában. Kihal egy nemzedék, s a következő előtt már sík tengerré simítja a múltnak egykor oly változatos képét az időnek mindent egyenlősítő hatalma. De mégsem merül belé kivétel nélkül minden e végtelen tengerbe: a múltnak nagy alkotásai kisebb-nagyobb oszlopokként kiemelkednek a látáshatáron, hogy magukra vonják az egymás után következő korok figyelmét. Ez oszlopok azon kimúlt nagy emberek emlékei, kik maradandó műveket alkotva, magok állítottak emlékjeleket önmagoknak. Azonban ez oszlopok nem örökítik meg az egyén képét, melyet a hálás utókor kegyelettel óhajtana szemlélni. A történetírás feladata, hogy ez egyéni képeket megrajzolja azon emlékoszlopok mellé, s a történetíró akkor egyéníthet hiven, ha a nagy vonások mellett apróbbak is állnak rendelkezésére, s ha az életnek lehetőleg minél több viszonyai közt megfigyelhette rajzolandó képének eredetijét. Ily szempontból tartom én fontosnak a nagy emberekről való emlékezések minél szorgalmasabb összegyűjtését. Török Pál, kit nem rég kisértünk sírjába, azon jelesek közé tartozott, kik magok állítottak magoknak nagyszerű emléket. Emléke sokáig fenn fog maradni a magyar ref. egyházban, s közvetve a magyar faj Pantheonaban is helyet kér magának. A történet múzsája bizonyosan nem fog adós maradni nagy alakja hű képének megrajzolásával, s azt hiszem, e munkát teljesebbé tenni segítnek azok, kik a megboldogulthoz éltében közelebb állva, lehetőleg hiven följegyezni igyekeznek róla való emlékezéseiket. E lapok hasábjain már jelent is meg egy pár ilynemű becses közlemény, s remélhető, hogy még sokan járulnak hozzájok friss emlékeikkel. Amazokhoz szándékozom én is itt néhány szerény adatot csatolni, hogy hálámnak és kegyeletemnek ez úton is kifejezést adjak. O iranta, kinek oly sokat köszönhetek életemben. Nagy dolgokról nem fogok itt szólani. Nagy tetteinek emlékét Ő maga hagyta fenn alkotásaiban ; s ezek tervezését és kivitelét nálam jobban megfigyelhették azok