Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-04 / 18. szám

584 hogy a lelkész seg. tanítót tartana, mely kötelezettség fejében a tanítói hivatal járulékait is élvezné, azon 5 hold földön kiviil, mely az egyház terheinek fedezésére gyümölcsöznék. A közgyűlés, megmérve a létért küzdő szegény egyház nyomasztó viszonyait, meghajolt ezek kényszerítő hatalma előtt s fájó szívvel bár, de nem mondva le teljesen a jobb jövő reményéről, kimondotta az Ugy légyen-t. Az apróbb és jelentéktelenebb ügyeket mellőzve, meg kell még említenünk, hogy a mult évben kiküldött bizottság beadta a házszabályok-, az anya-, leány- és fiókegyházak elrendezése, s a lelkészi jövedelmek kiszámítása tárgyában készített munkálatait, melyek igen csekély módosítással elfogadtatván, egész szövegükben j könyvbe vétettek. 2000 frtos papi állomásunk van egy, I 500 irtos három, a legnagyobb rész 1000—700 forint között váltakozik, de 450 frtos is van, fájdalom, kettő. Több, kisebb nagyobb fontosságú indítvány is tétetett le a gyűlés asztalára, melyek egy részének tárgyalása azonban a jövő gyűlésre halasztatott, azon okból, mivel a 3-ik napi gyűlést már csak néhány exoffó gyűlési tag alkotta. A halasztást nem szenvedhetők közt legérdekesebb volt esperes urnák azon, gyors intézkedést igénylő indítványa, hogy miután a tanítók választására vonatkozó dunamelléki kerületi szabályrendelet igy szól : »a mely tanítói állomás évi jövedelme 400 frtra nem megy, azon állomást üresedés esetében az egyházmegyei tanügyi bizottság tölti be«, az uj egyházi törvény 27. §. 10. pontja pedig minden megszorítás nélkül ezt mondja: »a presbyterium választja a tanítókat, énekvezéreket« : tehát ez ellentét kiegyenlítése végett kerestessék meg a kerületi gyűlés. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott; és a ker. közgyűlés nézetünk szerint, nem tehet e tekintetben mást, mint, hogy a zsinat előtt alkotott e nemű szabályrendeletét, minden félreértés elkerülése végett, egyszerűen hatályon kivül helyezze s érvénytelennek mondja ki. Egy másik, ugyancsak esperes ur inditványa folytán, hozott érdekes határozat pedig kimondja, miszerint az egyházmegyebeli lelkészek életrajzi adatai egy külön könyvben összegyüjtendők es az évenkénti can. vizitáció alapján folytatandók lesznek esperes ur által, a végből, hogy a papi minősitvényeket kellő gyorsasággal és a mi legfőbb, a valóságnak megfelelő adatokkal állithassa ki a hozzá folyamodóknak. Ezen életrajzgyüjtemény hivatva leend egyszersmind arra, hogy egyházmegyénkegykori monográfusának becses adattárul s az utódnak drága emlékül szolgáljon ; és ezen szempont, előttünk legalább, fontosabbnak látszik a másiknál, melynek megpenditéseért az indítványozó méltán megérdemli köszönetünket. Lelkész-kandidáló bizottságba ismét a mult évi tagok, egyházkerületi képviselőkül Kálmán Gyula és Kiss János t. birák választatván meg, ezeknek elősorolásával a közgyűlés menetéről meglehetős hűséggel referáltunk. Törvényszéki tárgyaink között legbonyolultabb és egyszersmind leginkább elszomorító volt a m. gy.-i lelkész peresügye, melynek az uj egyh. törvényben megállapított perrendtartás alapján vezetett tárgyalása, csaknem egy egész napot vett igénybe, nem számítva az előleges vizsgálattal és törvényszéki conferentiával eltöltött hosszabb időt. A szerencsétlen vádlott lelkész, ki minden baját a saját tapintatlansága és szenvedélyességének köszönheti, az ellene felhalmozott és nagyobb részben beigazolt vádak alapján vétkesnek mondatott ki és a mennyiben ottani állása szinte tarthatatlanná vált egy év alatt hivatalból eszközlendő cserére köteleztetett. Nem intézkedett azonban mert tán időelőltinek tartotta, a törvényszék intézkedni már most óira nézve, hogy ha a csere nem fog sikerülni, quid tunc ? Egyébiránt ezen per fellebbezve van a ker. törvényszékhez. A többi peres természetű, s kizárólag tanitók ügyeivel foglalkozó tárgyak részint még csak az előzetes vizsgálat, részint fellebbezés alatt állván, érdemleges elbírálás alá nem kerülhettek. Mire ezen felsorolt, meg az itt meg nem emiitett ügyek tárgyaltattak, annyira elnéptelenedett a kezdetben népes gyűlés, hogy annak 3-dik napján ijedten tekinténk szét magunk körül a gymnázium üres termében, s megszámlálva magunkat, önkéntelen eszünkbe jutott a költemény: »Heten vagyunk, Uram, heten U Nem is csodáljuk, ha azok a kik nem kötelesek ex professó bevárni agyülés végét, igyekeztek agyönki völgykatlanból mielőbb menekülni ; s reágondolva a gyönki kaszinós ur kiéheztetési rendszerére, meg a hajdan fényes Magyari család idejében itt élvezett szép napokra, azt a nótát dúdolgatták hazafelé döcögő szekereiken: „Hejh, nem úgy van már, mint volt régen 1* Kálmán Gyula, e. m. főjegyző. Mester és tanítvány. A Pozsonyban megjelenő „Evang. egyház és isicola* legutóbbi száma Szeberényi Lajos t.-aradáci evang. lelkész tollából egy hosszas cikkben bírálatát közli azon Zárbeszédnek, melyet a mult évben a pozsonyi theol. akadémia által rendezett Luther-ünnepély alkalmából mondott Schneller István theol. akadémiai tanar, s melyről annak idején e becses lapok is megemlékeztek, méltányolván a jeles tanárnak ugy álláspontját, melynélfogva a protestántismus főszövetségesének a tudományt mondja, mint beszédéből elénk tükröződő alapos tájékozottságát a bölcsészeti és theologiai tudományok körében. A fiatal kritikus Schneller tanítványának mondja magát s kifejezést ad abbeli meggyőződésének, miszerint ő „a mester« „csak örülhet annak, hogy tanítványa ép az Ó tanítása következtében nem vak követője az ö egyéni nézeteinek® s nem követi a Júdás példáját, ki »az Űr háta megett annak árulójává lett.« Mindenesetre dicsérni való a lelkész úr részéről, hogy önállóságra törekszik „kedves® tanárával szemben s a Júdás csókja helyett azon nyílt kérdéssel fordul mesteréhez: „Mester! tudjuk, hogy te igazmondó vagy! mond meg nekünk: mint tetszik neked.* Ezen határozott állásfoglalás mellett ki van zárva még csak lehetősége is annak, hogy mestere személyének árulójává lehetne, a mire ugyan kár volt bírálónak is gondolnia ; ámde abból nem következik, hogy már eo ipso hasznára legyen azon ügynek, melynek mint evangelikus lelkész zászlaja alá esküdött. Ezen megjegyzésre feljogosítva érezzük magunkat a lelkész úr cikkének különösen azon passusai következtében, melyekben nézetét a pápa és a tudomány csalhatatlansága felől nyilvánítja. Emezt gúnyolja s amaz mellett lándzsát tör. Hangzanak pedig szavai e képen : „Megjegyzés nélkül nem hagyhatjuk, hogy a szerző a római katholicismust, s különösen benne a pápa csalhatatlanságáról szóló tant „colossalis hazugságnak* nevezi. E szó „colossalis hazugság« ha mindjárt Luther mondaná is azt más hitéről s vallásáról, egy ev. embernek szájában meg nem engedett dolog. A vallás legalacsonyabb fokán a fanatismus s türelmetlenség képviselőinél vannak csak megengedve e kitételek. Igy a sokak által imádott baptista jezsuita Spurgeon (Könyves Tóth Kálmánnak, ezt jó lesz tudomásul vennie) komisz hazugságnak nevezte el a gyermekkeresztelést, igy minden tant, mely nem egyezik elveinkkel, hazugságnak nevezhetnénk el.