Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-04 / 18. szám

567 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 bölcselet, — mint kellett volna — főbb képviselőiben. Igy az angol moralisták, deisták, az egoista Mandeville egy kategóriába tartoztak volna. Epen igy nem találom az uj korban eszmék vagy irányok szerint csoportosítva a bölcselőket (realismus, materialismus). Nem hiszem, hogy csak privát előszeretetem nélkülöztetné sajnosan velem e könyvben Hobbes-t. Ez egy nagy gondolkozó volt. Oly értelmével egy angol bölcselő sem állította fel a realisticus ismeretelméletet s gyakorlati bölcselete szintén nagy hatású volt az angol jogi eszmék tisztázására. De ami legnevezetesebb rendszerében : Ilobbesnál már a tér subjectivnek van nevezve : phantasmának, fancy-nek, tehát Kantnak előfutára volt. Igy Bonnetnál nem emliti, hogy a „Dingansich® már előfordul ezen megkülönböztetésben: „chose eti soi mérne®, „chose qui paraít étre.® Sajnálattal kell ezt is kinyilatkoztatnom, hogy legtöbb rendszer ismertetésénél hiányzik a kritika, s az összefüggés kimutatása, amint egyik rendszer akár a vis attractiva, akár a vis repulsiva-nál fogva előidézte a másikat. Igy kellett volna Fichte bölcselete alapgondolatának eredetére a kanti „tiszta én«-ben rámutatni s hires módszerének (thesis, antithesis, synthesis) előzményére a kant kategóriánál használt trichotomismusra, s hogy a kantnál lehetetlennek tartott »intellectuális szemlélődés® milyen nagy szerepet játszott már Fichtenél is, még inkább Schellingnél. Nem tartom lényeges hiánynak egy tankönyvben, csak egy tudományos bölcselettörténetben tartanám annak, hogy Czolbéról s Dühringről nincs kellő megemlékezés, valamint nincs az olaszokról és svédekről. Ez inkább egy — óhajtom — új kiadásnál felhasználandó észrevételeim nem gátolnak abban, hogy e könyvet a címlapján kitűzött célnak megfelelőnek állitsarn, s a tanulni szerető lelkészeknek — már protestáns szelleménél fogva is, ami nincs az igazság rovására — s népnevelőknek ajánljam. Budapesten, 1884. ápril 24. Dr. Bihari Péter, tanár. BELFÖLD. Lelkész-beiktatási ünnepély Budapesten. A pesti reform, egyház második lelkésze Papp Károly úr ápril hó 27-én iktattatott be hivatalába. Az új lelkész nem volt ugyan ismeretlen a pesti gyülekezet előtt, mert hiszen — mint az elhunyt főpásztor veje — az előbbi években is a főbb ünnepek alkalmával néha néha teljesité a pesti egyházban is a lelkészi szolgálatot ; de mégis nagy érdeklődéssel várták ezen napot a gyülekezet és kivált az uj presbyterium tagjai, újból meggyőződést akarván maguknak szerezni az uj lelkészbe helyezett bizalmuk, sok szép reményük alapos voltáról. Díszes közönség tölté meg a templomot mire a rendes istentiszteleti idő elérkezett. A templomi ének és a theologiai énekkar szabatosan előadott hymnusának elhangzása után Szilágyi Benő gyömrei lelkész s pesti egyházmegyei főjegyző ur lépett az Urasztala elé, s a ná'a megszokott, egykor a pesti egyház előtt is jól ismert szónoki tűzzel és lelkesedéssel a következő beigtatási beszédet tartotta : »Mindenható kegyelem istene, szerelmes mennyei atyánk I nagy neved segítségül hívásával kezdjük meg a mai vallásos ünnepélyünket. Szenteld, óh szenteld meg lelked erejével elménk gondolatait, szivünk érzelmeit és adjad, hogy istenitiszteletünk nagy nevednek dicsőségére, nekünk lelki épületünkre szolgáljon. A Jézus ne- | \ében kérünk. Amen. Szép nap viradt a pesti egyházra, e helyre szép nagy nap viradt, mert lehet-e valamely egyházra nézve egy-egy szebb, ritkább, nevezetesebb nap annál, melyen uj lelkipásztora kezdi meg hivatalos működését, tartja székfoglaló beszédét? A mai nap pedig épen ilyen a pesti ev. ref. egyházban. Ugyanis az egyházi közgyűlés által szervezett második rendes lelkészi állomásra f. évi január 27-ikén egyhangúlag lelkesedéssel megválasztott lelkész Papp Károly ur, a helybeli presbyterium s az egyházmegyei elnökség egyértelmű intézkedése folytán, ma iktattatik be hivatalába. És én azért jetentem meg, hogy az egyházkerületünkben fennálló rendszabály értelmében, mint esperesi megbízott az egyházmegyét képviseljem ; megjelentem, hogy azon örömben, mely ma itt a választó gyülekezet s a megválasztott lelkész kebelét áthatja, az egyházmegye nevében, én is őszinte, szives részt vegyek. Ki az közülünk, ki a mai nap örömétől áthatva, igy nem kiáltana fel a kegyes zsoltáriróval : „Ez a nap az, melyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk most ?« Igaz, hogy a mai nap örömfényére is ráveti sötét árnyát ama gyászos veszteség, mely mult évi október 7-én felejthetetlen főpásztorunk elhunyta által Ároni családját, a pesti egyházat és egyházmegyét, a dunamelléki egyházkerületet s egész magyarhoni ref. egyházunkat érte. Érezte mindenki a nagy súlyos veszteséget s ezt kérdé magában: vajh ki álland a dicső helyére 1 ? De legmélyebben érezte azt ez a pesti gyülekezet, s midőn visszaemlékezett a munkára, melyet a boldogult fáradhatatlan szorgalommal, önfeláldozó hűséggel éveken, évtizedeken át egymaga végzett ; a teherre, melyet ő átlászi vállain egymaga emelt: akkor igy gondolkozott : ennyi munkát és ennyi terhet csak egy Török Pál tudott végezni s megbirni, osszuk kétfelé a munkát, válasszuk kétfelé a terhet! Igy született meg a pesti egyházban a kettős papság eszméje ... és ma, Tötök Pálnak egyik utódját iktatjuk hivatalába. Török Pál utódjának lenni könnyű ís, nehéz is af! Nehéz, mert hol van az ember, lenne bár teli buzgóság-, kötelességérzet- s akaraterővel, ki azt merné mondani, hogy ő végez olyan munkát, s állit műveiben olyan emlékoszlopot a közügynek s a maga nevének, mint idveziilt főpásztorunk állított ? Nem, ezt talán még a nagyralátó önteltség sem merné mondani s igérni ? Nehéz, kivált Török Pál közvetlen utódjának lenni, mert az összehasonlítani szerető közvélemény rendszerint egymás mellé állítja, s ugy mérlegeli, ugy bírálja az előd és az utód munkáját. És lássátok mégis könnyű Török Pál utódjának lenni 1 Könnyű, mert ő, az útmutatásnak egy nagy nyitott könyvét hagyta minden utódja számára. E nyitott könyv az ő élete, nyilvános pályája, az ő példaadása, mely vonz, ragad, lelkesít mindenkit, kiben csak egy mustármagnyi hit és j'akarat van. Könnyű, mert a mit ő alkotott, elég lesz utódainak egy emberéleten át megszilárdítani s tovább fejleszteni. Könnyű, mert bár nem kis érdem megőrizni s tökélyesbiteni a más alkotását, de magánál az alkotásnál bizonyára sokkal könynyebb munka. És a pesti egyház eltalálta, hogy kit állítson ezen, nehézsége mellett könnyű és könnyűsége mellett is nehéz hivatalba, midőn épen azon egyént tisztelte meg osztatlan bizalmával, ki két évtizeden át oly közel állott az idvezült főpásztor szívéhez, kinek eszerint bő alkalma volt észlelni, megfigyelni a boldogult áldott működését,