Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-27 / 17. szám

275 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 boritóknak, vagy »az egyház ellenségeinek4

bélyegezték, s a római sajtó hovatovabb már oly cikket föl nem vett, mely a vatikáni zsinat többségének tendentiája ellen szólalt fel. Igy állolt a dolog, midőn 1870. ápr. hóban 4 luzerni pap, Schürch, Helfenstein, Suppiger, és Herzog arra határozta el magát, hogy az ,0/cath. tan4

védelmére külön folyoiratot adnak ki. A , Katholische Stimme aus den Waldstatten* programmjának zárszavai a következők: » Semmi sem válasszon el minket közös anyánk, az ólcath. egyház és tiszteletreméltó hagyományai szeretetétől s közösségétől, sőt inkább az legyen jele törhetlen hűségünknek s alázatunknak, hogy a veszély idejében a vakbuzgók haragja sem tart vissza az igazsáq kimondásától, a mint arra lelkiismeretünkben kötelezve vagyunk. Mindenkor az legyen jelszavunk: »Fideliter agam ct non timebo.4

Ezen jelszavához hű is maradt e kath. lap. Világosan kimutatta a szentírásból s az egyháztörténetből a vatikáni tanok hamis és káros voltát ; közölt kivonatokat az oppositió püspökeinek irataiból, s hozott tudósításokat a németországi kath. mozgalmakról slb. A vállalatot nagy siker koronázta, a lapot az egész szabadelvű kath. Svájc olvasta, s cikkeit minden jóravaló lap átvette. De már okt. 6-án Lachat püspök egy kemény nyilatkozattal lépett fel a ,Katholische Stimme4

ellen, s „nagy botránynak « nevezte saját diöcesisében, fölszólitván hiveit, hogy arra ne hallgassanak. E nyilatkozatot a 7 svájci püspök még keményebb nyilatkozata követte. A 4 szerkesztőpap előtt azon választás állott : vagy elnyomni a lapot, vagy szakítani a róm. hierarchiával 1 Az előbbit tették ; csak egy közülök, maga Herzog, tovább folytatta a harcot a politikai lapokban, s 1871. őszén a püspök elé lett megidézve, hogy az uj dogmába való állásáról nyilatkozzék. Herzog nyiltan kimondotta, hogy az uj dogmákat nem ismerheti el ; lelkiismereti kötelességének tartja az gazság érdekében szót emelni, s az anonymitásból előlép, mihelyt hiszi, hogy személyének és állásának feladásával a kath. ügynek szolgálatot tehet. Egy évvel később 1872. szept. havában a kölni ókath. értekezletre ment, a honnan nyílt levélben bejelentette Lachat püspöknek az ókath. mozgalomhozi csatlakozását, s tényleg átvette a porosz 2-ik ókath. egyház, Krefeld vezetését. Mert idáig csak a kölni egyház szervezkedett. E közben Svájcban is komoly..bb jelleget öltött a vatikáni tévtanok elleni mozgalom. Főleg Basel diöcesisében termékeny talajra talált. Lachat 1870. juh 18-ika után, (mely napon az uj dogma ki lett hirdetve) visszatéit diöcesisébe, s hivei székhelyén Solothurnban hidegen fogadták. Több kantoni kormány kijelentette, hogy a vatikáni zsinat által átalakított katholicismust nem ismerheti el kath. vallásnak, s a vatik. határozatoknak meg nem adhatja az állami elismerést. Lachat püspök hivatalosan fólszólittatott, hogy az uj hitcikkek hirdetésétől álljon el. Azon eselre pedig, ha Lachat ezen uj zsinati határosatoknak mégis elismerné egyházjogi érvényét, a diöcesis feloszlása következik be. De miután a pápai államtitkár, Antonelli 1870. aug. n-iki iratában a brüsseli pápai legátussal tudatta, hogy az uj dogmák további kihirdetése elmaradhat, azt vélték, hogy Lachat püspök is eláll a kihirdetéstől s igy a veszélyes összeütközést a kormányokkal ki fogja kerülni. Azonban 1871. febr. 6-iki böjti levelében terjedelmesebben szólott az uj tanokról, kijelentve : hogy minden kath. hívőnek azokat hinnie kell, s az azokkal ellenzőket ,az egyház tévtanitói s ellenségei4

nevén keresztelte el. A pásztori levél körözésére szükséges volt az egyes kantoni kormányok tetszvénye. Lachat püspök e végből meg is kereste a kormányokat, de oly későn, starrkirchi t Peregrin 4 .kényszer hogy p. o. a berni kantonban a körlevél már körözve lett, a midőn a kormány arról értesült. Aargau és Baselland kantonja megtagadta a tetszvényt ; néhol egyes papok szabadságot vettek maguknak a pásztori levél azon fejezeteinek törléséhez, melyek a vatikáni dogmára vonatkoztak. Azt tette a luzerni pap Egli is. A luzerni püspöki küldöttnek bejelentette eljárását, melyhez még egy uj tiltakozó nyilatkozatot is csatolt az uj tévtanok ellen. Erre 1871. márc. 10 én exkommunikálta őt a püspök, s miután nemsokára egy pápista érzelmű kormány kerekedett felül, helyéről el is mozdította. Egli hu maradt meggyőződéséhez, sok szükségben sínylődött, mígnem 1872 ben Aargau kanion Olsberg nevű kis gyülekezete egyhangúlag lelkészül megválasztotta. Ep oly erélyesen lépett föl Gschwind pap is a válik, dekretumok ellen. 1870 ben név alatt egy iratot bocsátott közre a celik ' ellen. Valóságos rejtély volt, ki lehet a szerkője. A püspöki kancellár elé idézve, megtagadta az irat szerzőjének kilétére nézve a feleletet. Miután ő is Lachat püspök levelének a csalhatatlanságáról szóló részét híveinek föl nem olvasta, újból a püspök elé lett megidézve, és 1872. okt. 30-án kiközösittetett s hivatalától felfüggesztetelt. E kemény ítélet nagyobb részt téves sejtelmeken alapult. Gschwind p. o. azzal lett vádolva : hogy a kiközösített Döllingernek szóló ismeretes bizalmi nyilatkozatot ő is aláirta, holott világos, hogy azt Svájcban senki sem tette Herzog tanáron, a későbbi ókatholikus püspökön kivül ; továbbá azzal, hogy a »Katholische Stimme4

c. lapnak egy a püspökre nézve kinos nyilatkozatot tett, később kiderült, hogy azt más pap tette, és végül, hogy a püspöki küldött ellen sértő kifejezésekkel élt a »fíund* nevű lapban, a szerkes tőség kijelentette, hogy a kérdéses cikknek nem Gschwind a szerzője stb. . . . Az exkommunikált s hivatalától felfüggesztett pap a solothurni kormányhoz, fordult, s miután gyülekezetének többsége vele 1 ártott, papi működését tovább folytatta. A kormány Lachat Ítéletét semmisnek nyi'vánitotta, s összehívta a többi kantonok képviselőit, hogy a püspök önkényes eljárásáról nyilatkozzanak. Ezek 1872. nov. 19-én Lachat püspöknek egy nyilatkozatot küldtek, melyben újból kijelentik, hogy a vatikáni határozatok kantonjaikban jogos érvénynyel nem bírnak, tehát az azok ellen küzdő papok semmiféle cenzúra alá nem eshetnek. Egli és Gschwind papok felett kimondott kiközösitési Ítéletét 3 hét alatt feltétlenül vonja vissza. E közben számos laikus-értekezlet is tartatott, melyen a kath. nép nagyobb részének ókath. érzelme kifejezést nyert. A mint a pápai csalhatatlanság s teljhatalom dogmatizalása az alpeseken tul is hatott, felháborodott a hivők lelkiismerete oly szégyenteljes iga felett, melyet rájuk ezen uj tan erőszakolni akar. Az ókath. mozgalom a nép valamennyi rétegeit hatotta át, mignem a francia-német háború az általános érdeklődést más térre fordította. A háború után a közgondolkozás újra az egyházi kérdésre fordította figyelmét, de e közben már számosan közönyösek s aggódok lettek az uj dogma iránt. Mindamellett százan meg ezren követték a nagyobb helységekben a felhívást az egyházi dolgok állásának megbeszélésére. Igy az 1871. márc. 31-iki lucerni kath. értekezlet egyhangúlag kimondotta a vatikáni dogmák s a »Syllabus« tételeinek elvetését. A kath. polgári értekezlet Solothurn püspöki városban a vatik. dekrétumokat »az értelem gunyjának« mondotta, s protestált azoknak a templom vagy az iskolában való tanítása ellen, egyszersmind megpendített oly egyetemes egyesület megalakitá'-át, mely , Svájc összes rokonérzelmü férfiait egyesítené. Hasonló