Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-27 / 17. szám

276 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 határozatokat hozott a baseli, ölteni, s zürichi laikusok értekezlete is. Igy jött létre 1781. szept. 18-án az első egyetemes svájci ker. kath. értekezlet Solothurnban, mely csaknem egyhangúlag elvetette a kath. egyház kebeléből való kilépés ajánlatát, de ép oly határozottan kimondotta : a kanton kormányai kerestessenek meg az iránt, hogy 1) a S) llabus tanait s vatikani határozatokat mint a svájci szervezettel meg nem férőket elvetik s azoknak behozatalát a vallástanitásnál nem tűrik ; 2) némely gyülekezet vagy társulat elszakadását a csalhatatlanná lett egyháztól s e'. egyházi javakra terjedő jogát támogassák ; 3) a gyülekezeteknek biztosítsák a „csalhatatlan® érzelmű püspökkel szemben a független szabad papválasztást. Lelke ez értekezletnek dr. Mnnzinger volt, a berni jogi fakultás derék tanára ; telve vallásos ihlettséggel s hazaszeretettel a mellett az ókatholicismus érdekében nagyon tevékeny. Minden nagyobb értekezleten jelen volt, s vitte lángoló szavával a vezérszerepet, valamennyi resolutiót vagy szerkesztette, rendszerbe hozta vagy megbírálta. Munzinger az 1871. szep. 22 — 24-iki első német ókath. értekezleten is vett részt, hol sokat érintkezett Herzoggal. A szereplők kívánatára ezen laikus értekezleteken nem vett tevékeny részt egy papi személy sem, bajos volt ennélfogva egy ókath. egyház szervezése. A hozott határozatokat a római sajtó hallgatagon vette át s kevésbé tartotta veszélyeseknek. Gschwind papnak kiközösítése volt az első jel a behatott vatikáni tévtanok gyakorlati leküzdésére. A szabadelvű Svájc a kiközösített lelkészhez híven ragaszkodó Starrkirch gyülekezetet támogatni törekedett, és általános volt a nézet, hogy ezen állapot s vele az ókath. íigy soká fönn nem tarthatja magát, ha Starrkirch Svájc egyetlen ókath. gyülekezete marad. Azért most komolyan ókath. gyülekezetek szervezésén fáradoztak. E célból Oltenben 1872. dec. i-jén a második svájci egyetemes ker. kath. értekezlet tartatott. Arra Reinkens boroszlói kath. theol. tanár, a német ókatholikusok későbbi derék püspöke is meg lett híva. Reinkens és Munzinger tanárok beszédeikkel nagy fokú lelkesedést szültek a hallgatóságban. Utóbbi a svájci szabadelvű katholikusok egyletében alapszabályokat szerkesztett, melyeket az értekezlet egyhangúlag el is fogadott. Az értekezlet mint egyesület kinevezett egy központi bizottságot is, melynek legbefolyásosabb tagja Munzinger volt. Az ölteni értekezlet fényes sikere fölbátorította az ókath. mozgalom barátait más helyeken is. Dr. Reinkens Oltenből Solothurnba, Lucern, Bern, Basel, s Reinfeldbe is hivatott ókath. előadások tartására. Mindenfelé fogékony hallgatóságra talált, mely örömmel fogadta lelkes beszédeit. Az ókath. ügy ilyetén állása mellett érintkezésbe lépett Munzinger Herzoggal, ki mint megemlítettük, Németországban krefeldi ókath. pap lett, s felkérte, térne vissza hazájába, hol az ölteni és solothurni gyülekezet közül választhat. Herzog Ölten meghívását fogadta el, 1873 ban vissza is tért hazájába, hogy ókatholikus lelkipásztori működését tovább folytassa. Ölten példáját a határos Trimbach hivei is követték. A ró n. kath. papot elbocsátottak, s helyét egy ókath. Kilchmann nevű lelkész töltötte be, kit Herzog igtatott be hivatalába. A német Svájc számos más városában gyűléseztek a hivek, s egyhangúlag elvetették a Syllabus s a vatikáni dekrétumok akatholikus határozatait. Aargau kanton némely gyülekezetében a papsággal egyetértőleg történtek mindezek ; más helyeken papválasztásra került a dolog, vagy ha a többség „római« maradt — ókatholikus gyülekezetek alakultak. Sok gyülekezet azonban csak a határozatnál maradt, mert az alkalmatos időben nagy hiány volt papokban ; amellett a vatikáni közösségtőli elszakadás igen nehezen volt megvalósítható. Mindamellett több évi történettel dicsekedhetett már az ókatholicismus ügye a német Svájcban, a midőn a reformmozgalom annak francia részébe is hatott. A francia Svájcban az ókath. mozgalom terjedésére sokkal kedvezőtlenebb volt a talaj, mint a német kantonokban. Egyetlen egy pap sem találkozott, kiben lett volna elég belátás és bátorság: nyiltan ellentmondani az uj tévtanoknak. A klérus francia minta szerint a szemináriumokban nevelkedett; megszokta tehát a szolgai engedelmességet, melylyel minden „római4

teremtés lelke üdvösségnek terhe alatt a pápának tartozik, mig a s/abadelvü laikusok, mint Franciaorszában is, a val'ási dolgokben jéghideg közönyösséget mutattak. Itt tehát egy különös külső indító ok vált szükségessé, mely a közönyt eloszlassa s a kath. reformmozgalom iránti érdeket felköltse. Szlávilc Mátyás. IRODALOM. Gyakorlati biblia magyarázatok. Szakfolyóirat. Szerkeszti Garzó Gyula. Főmunkatársak : Könyves Tóth Kálmán és Barakonyi Kristóf. IV. évfolyam, 1884. második, illetőleg március-áprilisi füzet. Az ótestamentomból Eszter könyvét magyarázza, elejétől végig, Barakonyi Kristóf, az ujtestamentomból Máté evangéliumát Hetényi János, kinek tolla alól a lelkiszegények, sirók, alázatosok, az éhezők és szomjúhozókról irott magyarázatok léptek nyilvánosság elé. Kecskemeti W. Péter ölvöskönyve. Bevezetéssel és glossariummal ellátta Ballagi Aladár, egyetemi nyilv. rendk. tanár. 192 nagy 8 r. lapon rendkívül díszesen kiállított munka, mely három részre oszlik. Első fele, hosszú bevezetés Ballagi Aladártól, melyben Kecskeméti W. Péter XVII századi magyar ötvös életét ismerteti tag mivelődés-történelmi keretben. Leirja a magyar ötvösök céh-szokásait, előadja a kecskeméti, brassói, szebeni, gyulafehérvári, kolozsvári és kassai céhek történetét, abban az időben, mikor Kecskeméti az emiitett városok ötvös céheinek tagja volt; bőven értekezik a magia, alchymia, astrologia magyarországi történetéről, mert ezen titkos tudományok tanainak Kecskeméti is egyik buzgó hive volt, stb. E bevezetéséhez a történelmi anyagot, úgyszólván kizárólag eddig ismeretlen levéltári forrásokból merítette. — A könyv második része Kecskeméti W. Péter ötvös-könyve, melynek kéziratban levő eredeti példánya Ballagi ur birtokaban van. Kecskeméti műve világirodalmi nagy fontossággal bir, amennyiben ötvöskönyv, a miatt, hogy az ötvösség technikáját szerfölött titkolták, — az egész világirodalomban mindössze kettő maradt fenn, u. m. Theophilus presbyteré, Schedula diversarum artium cim alatt, és Benvenuto Cellinié, Trattato deli' Orificeria cimen. — A harmadik rész bő glossarium, mely ismét Ballagi Aladár műve. Ez annyiban fontos, mert a régi magyar ötvösség összes műszavainak kimerítő magyarázata, melyről nem hiába mondja a szerző, hogy elkészítése a »történelemben, a régi s uj magyar s külföldi műnyelvekben való jártasságot, s mindezekben előkészítő tanulmányok egyátalában nem lévén — hoszszas utánjárást kívánt.1

Ez a rész különösen érdekelheti a nyelvészket, de akiknek részéről aligha fog kedvező fogadtatásban részesülni; mert a szerző, a glossarium szövegében, igen-igen sok helyt világosan kimutatja, hogy a jelenleg uralkodó szerepet vivő Nyelvőrék, a régi magyar mesterműszók tulajdonképeni jelentését nem ismerik azon-