Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-27 / 17. szám

274 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 eszközölt kormánybiztos nekem — Tomka nélkül sohasem jött volna be az a 3000 magyar. Tomka volt az, a ki itthon járt, kelt, zörgetett ; kint buzdított, lelkesített, a ki először is saját híveit — jövedelem forrását — küldötte be, néhányad magával egyelőre kint maradva, azon tudatban, hogy ő is jő nem sokára utánuk, hivei után, a kik őt csaknem rajongó szeretettel várják. Készült is mindig. Emlékezhetünk, hogy még e hó elején is igy irt egy a »Budapesti Hírlapban« megjelent nyilt levelében : „utolsó tehenem árat most eszem, még van két árpaszalmán telelt lovam, de ezt már nem eszem meg, ezen már haza megyek4

stb. Ezen nyilt levél megjelenése alkalmával ülésezett a „Békésbánáti ref. egyházmegye« közgyűlése, a mely Tomka Károlyról is határozott. És pedig tek. Széli Ákos előadó úr javaslatára egyhangúlag kimondá, hogy „Hertelendyfalvát* — (Tomka volt andrásfalvi gyülekezetét) Pancsovához csatolja, mint leányegyházat és Tomka Károlyt nem tekinti a hertelendyfalvai ref. gyülekezet papjául stb. . . Ez a határozat szerintem se.11 jogi, sem méltányossági szempontból nem indokolható. Én ugyanis nem ösmerek egy törvényt sem, a mely ily röviden, mindkettő megkérdezése nélkül sőt mindkét tényező — lelkipásztor és gyülekezet — határozott, nyiltan kifejezett óhaja ellenére megfoszthatna egy lelkészt híveitől, vagy viszont. Na de mondhatnák: törvény nem intézkedik az ily átköltözött egyházakról. Meglehet, a gyakorlat azonban mindez ideig még csak kétségbe sem vonta a jogát valamely más helyre letelepedett gyülekezet lelkészének az uj telepegyházhoz. Itt van pl. a nagy szalontai tractusban Zerind... A mint az a gyülekezet más helyre telepedett, ment velők a jó öreg papjuk s az egyházmegye közgyűlése nem állt annak a lelkésznek elé, a mint ő Uj-Zerindbe akart menni, ,hogy megállj... nem tekintelek Új-zerindi papnak*. S veszélyes volna is, ha ez gyakorlatba lépne s egy lelkes buzgó, hivei jóllétéért fáradozó lelkészt nagyon megzsibbaszthatna működésében. Ott van most p. o. a kis majthényi gyülekezet,— ha jól emlékszem — buzgó lelkes papja, a ki minden erejével dolgozik azon, hogy gyülekezete egy uj helyre telepíttessék le. En meg vagyok győződve, hogy ez a buzgó, hívei testi jóllétét is szivén viselő s azért munkálni, fáradni kész lelkész, ha 1udná azt, hogy a mikor munkáját siker koronázza, gyülekezete áttelepedik, s mar ő maga is azon a réven van, hogy megy utánuk, hogy ott élvezze megérdemelt jutalmát — legalább a tiszteletet és becsületet — a nagy-károlyi egyházmegye eléje állana s azt mondaná : „ez uj gyülekezetet Nagy-Károlyhoz csatolom, mint leányegyházat s téged nem tekintelek az uj község lelkészének ... hát ez a tudat nagyon lehűtené buzgalmát, sőt talán nem mondok sokat, ha azt mondom, hogy meg is semmisítené. De még ha igazságos lenne is ez a határozat, hát nem méltányos. Tomka érdeme ezen 3000 magyar hazahozásában e'vitázhatlan. Az sem szenved kétséget, hogy híveit haza küldve, ezáltal előbbi nyomoránál is (értem a megélhetést), nagyobb nyomorba maradt tizedmagával. Az is kétségtelen, hogy itt Hertelendyfalván gyülekezetében jobb viszonyok között élhetne, mert hisz már a kormány eddig is 100 frtot ad évenként a ref. papnak s 10 hold földet, a regálé jövedelme pedig szintén egyházi- és iskolai célokra van adva a magas minisztériumtól. Hát most, hogy ennek a derék férfiúnak, aki 3000 lelket adott vissza a hazának s ezen ténye által ő magát jövedelem nélkül hagyta s most nyomorban él, s nyomorából haza néz, hivei után sóhajt s már költözködni is akar utána, hogy öreg napjait azok között tölthesse, a kik javáért ő annyit fáradt, s akik őt ezért hálából „oly erős szeretettel szeretnek, mint csodaembert ki sok jóval volt hozzájok4

(saját kifejezéseik szerint); mondom, hogy ennek akkor, a mikor már a határszélen áll útra készen, s mint egykor Mózes néz a Kanaán földre, azt kiáltsuk, — lelkésztársi s a krisztusi szeretetből maguknak valamit követelő ker. atyjafiai — megállj!... itt nincs számodra hely. . . ez az, a mi szerintem nem méltányos. Ám ítéljék meg mások is, mert az lehet, hogy az én jogi s méltányossági fogalmam s érzékem nem helyes, azonban az sem valószínűtlen, hogy ez esetben, a békésbánáti ref. egyházmegye közgyűlése is tévedhetett. Azt hiszem ennyit lehet mondani ez egyházmegye megsértése nélkül. Szalay József. KÜLFÖLD A svájci ókatholicismus. 1. „Svájcban is mint Németországban megindult az ókath. mozgalom már a vatikáni zsinat alatt4

. Ezek a svájci vkeresztyénJcatholikus4

Herzog püspök szerény szavai, melyekkel „a svájci ker. kath. mozgalom történetét4 bevezeti. Ne gondoljunk ám e névnél a boroszlói ultrámon tán érsekprimásra, dr. Herzogra, ki multévi körlevelében azon vegyes házasságokat, melyek kath. és prot. fél által, de nem a kath. fél lelkésze előtt köttetnek, nem tekinti keresztyén házasságnak 1 Eredeti forrástanulmányon alapuló, a mellett tárgyilagos ítéletről tanúskodó ezen püspöki munkát Nippold tanár is követte legújabb jeles egyháztörténeti kézikönyvének 2-ik kötetében. Éber figyelemmel, — folytatja a püspök saját tapasztalatai alapjan — kisérték mindenfelé a vatikáni zsinat tárgyalásait ; s a kedélyek izgatottsága tetőpontját érte el, főleg akkor, midőn kétségtelennek látszott, hogy Rómában az egybegyűlt püspökök nagy többsége a pápai csalhatatlanságról szóló tant támogatja. A német Svájcban e tan idáig sem az ifjúság vallásos oktatásánál, sem a theol. intézetekben, sem a szószéken nem volt előadva. Sőt a zsinat folyamában is a német Svájc pápista érzelmű, de kevésbé értesült körökben egész határozottsággal állították : „02 csak az egyház ellenségeivek koholmánya, hogy a zsinat a impát csalhatatlannak akarná kinyilatkoztatni'1

. A róm. kath. Svájc főközlönye („Luzerner Ztg«, ma „ Vaterland') örömmel vette, hogy Basel diöcesisének püspöke Lachat, egy notorikus antiinfallibilista, dr. Tanner theologust s luzerni apátot magával viszi Rómába a zsinatra. S amint később arról értesült, hogy egy svájci püspök is, a sz. galleni Greith az oppositió püspökeihez csatlakozott, oly nagy volt a kath. kantonokban az öröm, hogy szigoi úan róm. kath. érzelmű férfiak is bizalmi nyilatkozatot szavaztak a püspöknek. A nyilatkozat nem lett Rómába megküldve, mert a mint a gyenge püspök 1 onfitársainak e szándékáról értesült, tudatta velük, hassanak inkább oda, hogy az izgatott kedélyek lecsillapuljanak. Ezen időtől fogva az uj dogma ellen buzgólkodókat, csendhá-