Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-20 / 16. szám

256 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 azon az üres telken fel a mi házunk, s ha majd felépül, nt. szerkesztő uram, izenje meg nekem, bizony felmegyek s én is oda szállok. Hm ! Beöthy Zsigmond jubileuma. Komáromban f. hó 14-kén nagy ünnepélyességgel ülték meg Beöthy Zsigmond irói pályájának 50 évi jubileumát. A megyeháza nagytermében rendezett ünnepélyt Papp Gábor superintendens nyitotta meg üdvözlő beszéddel, mire Beöthy meghatottan válaszolt. Tuba János Beöthy élet- és jellemrajzát olvasta föl, Kacz Lajos pedig az ünnepeltnek lapunkban is közlött egyik szép költeményét, a »Hol a te istened* ciműt szavalta el. Az ünnepélyt banquette és szinházi díszelőadás fejezte be. Beöthy Zsigmond, — ki úgyis mint író, úgyis mint a dunántúli ref. superintendentia egyik legtevékenyebb és legbuzgóbb tagja, a prot. egyházi közélet terén kiváló érdemeket szerzett magának, — fogadja e helyütt a mi őszinte és legjobb szerencse-kivánatinkat is. Az ünnepelt fia, Beöthy Zsolt, a közhangulatnak adott kifejezést az ünnepélyre irt üdvözlő költeményében, melyet ép ezért egész terjedelmében közlünk itt. A szép költemény igy hangzik: Beöthy Zsigmondnak. (Ötven éves irói jubileumára.) línekek éneke: ama nagy költészet, Melyből félszázadja ihletedet vészed. Az örök egy könyv az, vigasztalás könyve, Kínos kétkedésre, sebhedt szívre, könyre. Benn keresve mindent, hittel ráhajólva, Enekled éneked már félszázad olta. Nemes kitartásod, szívbeli hűséged Milyen magasra vitt, hova emelt téged ? Nem találunk ott fenn, a fölkentek között, Kiknek alakja hír fényébe öltözött, Es lángdaluk onnan, a magasból, fennrül, Szélvész, vihar hangján századokra zendül, Alulról lelkesült emberár néz rájok, A lángész fényében ragyog koronájok. Nem ide hitt sorsod, nem keresünk itten, Nem e hangot halljuk nemes énekidben. Ott ülsz a templomban, szegény-ember sorban, Hol a zaklatott szív áhítatra dobban, Szenvedély elcsitul, földi érdek hallgat, Imára, zsoltárra nyílnak meg az ajkak. Mindegyik az Urat, az Istent dicséri, Kinek bölcsessége pályánkat kiméri. Csak emeltebb hangon, itt énekelsz vélök, Szavadban zeng az ő áldások, reményök. Beözönlő napfény nem hír sugarára Emlékeztet a föld hiu nagyságára : Kegyelem és áldás az Egytől, Öröktől. Leborulsz előtte, hogy ő emeljen föl. Dicsőség ő neki ott fenn az egekben Es az embereknek békesség ide lenn ! Békesség, szeretet, ezeket hirdeted, Ezeréves karba olvad be éneked. Olvadjon még soká ! Csak verd azt a lantot, Verve, győzve vele a rögöt, a hantot! Az esperességek célszerűbb beosztásáról. Mult évben augusztus hó 14 — 15-ikén Lőcsén tartott tiszai kerületi közgyűlésen a VI sz. k. városi esperesség indítványt tett az esperességek célszerűbb beosztása iránt. Ezen indítványra a közgyűlési jegyzőköny 46. pontja szerint, határoztatott, hogy el kell ugyan ismerni az uj beosztásnak sok tekintetben kívánatos voltát, de az idő ezen sok nehézséggel járó, kényes feladat keresztülvitelére most nem alkalmas. Kár volna, ha ezen ügy egészen ad calendas graecas elnapoltatnék, vagy a napirendről levétetnék. Egynehány év előtt a vármegyék kikerekittettek azért, hogy a közigazgatás gyorsabb és sikeresebb legyen. Az egyházi téren, az esperességek körében is, többféle oknál fogva kikerekités és célszerűbb beosztás szükségeltetnék, ha azt akarjuk, hogy a felügyelők, lelkészek, egyháztagok, könynyebben és gyakrabban közlekedjenek egymással, az egyházi dolgokat megbeszéljék és élénkebb éideklődést és pezsgőbb életet idézzenek elő. Most egy és ugyanazon esperesség egyházai és annak döntő tényezői a helyi viszonyoknál fogva tökéletesen izolálva vannak. Igy p. o. a VI sz. k. városok esperességének egyházai 3 megye területén: Szepes-, Sáros- és Abaujban elszórva találtatnak. A tátraaljai főesperes 2 más esperesség területét kénytelen érinteni, ha saját egyházait akarja meglátogatni. Én Szepes-Bélától, a XIII városi esperesség végpontjától a másik végpontjáig Olasziig, még a vasút felhasználásával is egész napig kénytelen vagyok utazni, szintén két más esperesség egyházain keresztül. Ily körülmények között a személyes érintkezés, az eszmecsere, a termékenyitő gondolatkicserélés p. o. papi értekezleteken, majdnem lehetetlen. Nem tudom, mit szólanánk oly megye közigazgatásához, melynek községei más 2—3 megye területén elszórva volnának. Egyházi téren pedig épen ugy vagyunk. És azért szükséges az esperességeknek célszerűbb beosztása, nemcsak a helyi viszonyoknál, hanem a számarányoknál fogva is. A tiszai kerület területén van egyház lélek a VI sz. k. városi esperességben I I 11,753 a XIII sz. k. városi „ 17 12,518 a VII bányavárosi » 7 8,725 a tátraaljai „ 9 IO,8l6 a gömöri » 40 42,511 a kishonti » 15 17,080 a sáros-zempléni » 20 16,734 a hegyaljai 14 22, IO9 összesen : 133 142,246 Mint ezen számokból láthatjuk, az arány itt nem helyes. Némely esperességben 2—4-szer annyi az egyház és a lélekszám, mint a másikban ; mily különböző igy a munka és a teher az egyes tisztviselőkre. Az egyik esperes alig fogja győzni a munkát, mig szomszédja meg többet is könnyen elbirna. A megfelelő arány volna, ha egy esperesre 16 egyház és 17,780 lélek esnék. Ha nem is egészen, de megközelítőleg mégis helyre lehetne állítani a helyesebb arányt az esperességek célszerűbb beosztása által. A hol a viszonyok megkívánnák, ott egész uj esperességet lehetne alakítani. Ezen helyesebb beosztás nemcsak helyi viszonyoknál, az arány szempontjából, de még egy szellemi tényezőnél fogva is eszközlendő volna. A faluhelyek és a városok ugyanis gyakran különkülön esperességet képeznek. Ez a városokra nem baj, ott az értelmiséggel találkozunk és a világi elem is eléggé képviselve lesz úgy a helyi egyházi, mint az esperességi életben. Nem úgy áll azonban a dolog ott, hol 1—2 város kivételével faluhelyek, vagy egészen magok is képeznek egy esperességet. Ott rendesen a földesúr a felügyelő, ki, tisztelet a kivételeknek, rendesen lucus a non lucendo és a felügyelettel nem igen bajlódik. A lelkész maga kormányozza és képviseli az esperességben az egyházat, s a világi elem ilyetén kimaradásával, könynyen megtörténhetnék idővel, hogy az egyházi élet egyoldalú irányban fejlődnék, ami nem következik be, ha az esperességek faluhelyekből és városokból állanak,