Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-06 / 14. szám

391 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 Csak sallang s a papok mellékes foglalkozása, melyet még a zsinati törvények sem soroznak a lelkipásztor hivatalos teendői közé. Ott van a magyar reformátusság metropolisa — a nagy Debrecen 5 papjával s rendesen 3—4 káplánjával, de azért ott még soha nem magyarázta a kátét olyan egyén, a ki palástot visel, hanem a hittanhallgató ifjak magyarázzák azt hetenként felváltva. — Hogy aztán ezek milyen magyarázatok ? arról mi tehetünk bizonyságot, kik — annak idejében — ott szintén magyaráztunk és magyarázni hallottunk! — Ott vannak mindenfelé a sok kisebb-nagyobb egyházak, a melyekben — egy vagy más ok miatt ismeretlen valami a kátémagyarázat. Nem jól van ez igy! Sőt, hogy a vallás iránti közönyösséget megszüntessük, még a házak tetejéről is kiáltva kellene ismertetnünk vallásunk örök és szép — mert egyszerű — igazságait, hitcikkeit! De az ám a nagy baj — mondhatná valaki — hogy vasárnap délután nem szoktak — nem divat — templomba menni. — Legfelebb néhány öregasszony, leány és legény hallgatja a káté magyarázatot; u. n. uri rendet pedig ilyenkor templomban még soha nem látott senki sem. . . Jó 1 . . . ha nem jönnek; menjünk mi hozzájuk Hozzuk be — illetőleg hozza be az egyházi főhatóság s rendelje el, hogy a vallásos ismeretek kútfeje: a káté ottan-ottan, például minden öt évben, vasárnap délelőtt magyaráztassék. — Sokak lelkében támadna ez által világosság ; sokan szereznék meg azt a vallásos ismeretet, a mely nélkül most tévelyegnek s a mit megtanulni többé nem volna alkalmuk, mástól megkérdeni pedig szégyenlenek. Előttünk a példa: a hódmezővásárhelyi unitárius egyháztanács azt állitja, hogy az ^unitárius kis káté* terjesztése s ismertetése szerezte számára a hiveket H-M.-Vásárhelyen. — Terjesszük, ismertessük mi is a mi káténkat s abban foglalt hitcikkeinket, hogy hiveink ismervén szeressék — s szeretvén lelkesüljenek s áldozzanak érette. Isó Pál. TÁRCA. Nézetek a falusi népbankokról.*) Ballagi Géza ur e lapok mult évi utolsó számában a falusi népbankok iidvös voltát mutogatja s melegen ajánlja a lelkészi kar figyelmébe ilyenek szervezését, utalván Harkányra, hol a derék Fábián 188i-ben alakított ilyet, melynek működését az országos gazdasági egylet és hízelgő szavakban méltányolja s maga B. ur is megdicséri, ugy tüntetvén fel az érdemes férfiút, mint első lelkipásztort, ki a népbankkal kísérletet tőn. *) E cikk még jan. hóban küldetett be hozzánk. Szerk. S mivel B. ur felszólalása viszhangot vár : bátorkodom igénytelen nézeteimet, mint ki egyidőben magam is foglalkoztam ez eszme megtestesitésével, röviden elmondani kimutatva a népbankok jó és rossz oldalait, hogy azok, kik szándékoznak gyülekezetükben ily intézményt szervezni, némileg tájékozva legyenek. A nagy szabású s

Corvina« kiadványai közt volt a többek közt egy jóravaló füzetke, Kenessey Kálmáné »A népbankokrólEbben röviden s értelmeden el van mondva, hogy mily jelentősége van ez intézménynek, hogy alakult meg Kápolnásnyéken az ő befolyása után a legelső falusi népbank s mily elveket, mi eljárást kövessen az illető, ki hasonló intézményt akar létesíteni ; közölvék az alapszabályok is. Mindez oly szépen, oly értelmesen, megyőző érvekkel van előadva, hogy a financiával foglalkozni nem szerető is lehetetlen, hogy el ne határozza magát ily népbank létesítésére. Elhatároztam én is 1870-ben. Már akkor környékünkön volt egy virágzó népbank, Kocson ; 10 ezeren felül levő összeggel dolgozott. A jegyző, ki megteremtője volt eme népbanknak, jó emberem lévén, hozzáfordultam kitanitásért. Készségesen küldte meg az alapszabályokat — főkönyv, napló, segédkönyv, betéti könyvecske, kötelezvény- stb. mintákat. Visszahökkentem. A népbank ilyetén vezetéséhez nem elég a jóakarat, ehhez némi szakértelem, tanulmány és segédkezek kellenek, egymaga a lelkész elégtelen. Az eszme, Kenessey megnyerő modorában előadva, már annyira vonzott s lebilincselt, hogy az akadályok s nehézségek vissza nem riasztottak. Tanulmányozgattam, mi közben rájöttem, hogy a kocsi népbank alapszabályai ugyanazok, mint a Kenessey fiizetkéjében. A később, itt Barsban keletkezett népbankok is mind Kenessey alapszabályain nyugosznak. Jól kifundált, okosan megirt §-ok azok. Népem, 5 korcsmáros és egy 520%-ra dolgozó uzsorás által majd nem végkép tönkre juttatott, négyszáz lélekből álló szegény népem, örömmel fogadta néhány vasárnap délután megösmertetett e szép eszmét. Segítő társat is leltem a tanítóban. Hanem az öt korcsmáros s az uzsorázs vérszopó, mindent elkövettek megbuktatásán. Három özvegy aszonyon s 4 szegény napszámos zselléren kivül több nem jelentkezett a kitűzött időben. A módosabbak tartózkodtak. — A közel filiámban lakó, de anyaegyházamban is birtokos egyetlen intelligens, módos embert fölkerestem. »Ez lesz az én jobb kezem® — gondolám; a korcsmárosok s az uzsorás ellensúlyozója s a tartózkodók lelkesítő vezére.. . Egész bizalommal, minden reményemet benne helyezve nyitottam be hozzá. És soha még ugy leforrázva ajtót nem tettem be magam után, mint midőn a tens urat elhagytam. Akkor haragudtam is rá, nagyon haragudtam. Rideg, közönyös, roppant önző, és azonfelül s mindamellett számítani nem tudó embernek tartottam. — Most, 13 év után, viszaemlékszem érveire és belátom, hogy sok igazat mondott. — Nem mind arany, a mi fénylik 1 A népbank hasznos és üdvös a módos, takarékos nép közt; — a kinek van félrerakni valója; de az elszegényedett népet soha föl nem emeli, mindössze is azt eszközli, hogy kisebb percent mellett ugyan, de mégis s bizonyosabb alapokon tönkre jut. — Az elitéltre nézve — azt hiszem — nagyon mindegy, hogy melyik bakó végezze ki. Elet kellene annak s szabadulás 1 De a népbank csak a halál könnyebb neméhez vezet. Azt a módot találják hát ki a nemzetgazdászok, hogy mikép lehetne megmenteni a veszendőket ? Nem vagyok szakember e tekintetben, igy a módját nem is tudnám; de azt tudom, hogy kell lenni ennek is valami módjának, azonban ez nem a nép-