Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-03-16 / 11. szám
348 * A nemes-szalóki ref. templom ajtaját ismeretlen tettesek álkulcs segélyével kinyitották és onnan egy nagy fenyőládát, melyben körülbelül 10 frt. készpénz volt, elloptak. A kulcs egy része a zárban ketté törött. A nyomozás eddigelé nem vezetett eredményre. * A vallás- és közokt. m. k. miniszter az országos tanitói nyugdij-alapból a következő segélyeket engedélyezte: Néhai Pálosi Sándor, makfalvi volt ref. tanitó özvegye, szül, Pálű Lidia részére, évi 84 frtnyi segélypénzt. — Czeglédi Lajos, hajdúszoboszlói volt ret. tanitó Ilona és Amália nevü kiskorú árvái reszére együtt 100 frtnyi segélypénzt. — Horváth József, bodajki volt ref. tanitó Sándor, Vilmos és Kálmán kiskorú árvái részére, 150 frtnyi segélypénzt. — Kovács Sándor kerkanémet-ujfalui ref. tanitó özvegye, szül. Gergulecz Borbála részére, évi 84 frt segélypénzt. * A spanyol diákok Nagy-Enyeden is megfordultak. M. hó 16-án érkeztek a városba, s az állomásnál magyar ruhás diakok fogadták őket. Nagy Elek IV. éves theologus latin dictiót mondott. Hangversenyükön viharos tapsokat arattak a spanyol diákok. Három darabot adtak elő, s közbe-közbe a theol. dalkar énekelt, Újvári István IV. éves theologus szavalt. Hangverseny után a spanyol diákok a theol. dalkar vendégségén vettek részt, mely alkalommal Vincze Dániel tanár franciául köszönte fel őket, mire a spanyolok szintén franciául válaszoltak. * A nazarénus próféta megfutott ugyan Gyomáról s Hódmezővásárhelyen, Szalontán, Pacséron és O-Morovican is pang a szekta, de most meg Pestmegyében hintik apostolaik a maszlagot. Kisszentmiklóson, s különösen Szadán a reformátusok közt hiveket toborzanak, s izgatásaiknak van is már annyi eredménye, hogy egy pár éhenkórász ,végzett* gazda, [üres gyomra korgására épúgy hallgatva, mint az uj apostolok buzdítására) teli tüdővel hirdeti és vallja a szekta tanait! Gyászhirek. Nóvák Sámuel árvái ev. főesperes, alsókubini lelkész neje, szül. Cancrinyi Zsófia, és Makoviczhj János rózsahegyi ev. lelkész febr. 24-én a jobblétre szenderült. — Czipott Rezső pucinci lelkész hitvesével Német Herminával — meg első nejétől néhai Török Idától nemzett gyermekei u. m. Vi!ma férjezett Kuzma Istvánné, Amália férjezett Frühwirth Sándorné s ennek gyermekei Ilma, Zoltán, Lenke, — Zoltán, Sándor, Eszter, Áron és Ferencz s jelenlegi nejétől származott József, — továbbá Czipott Lajos budapesti kereskedő hitvesével Schubert Károlinával s ennek Géza és Irén gyermekeivel, — végre néhai Czipott József, volt munkácsi uradalmi tisztviselő hátrahagyott özvegye Buzáth Lilla s ennek árvái György és József szomorodott szivvel jelentik édes anyjuk, illetőleg napa-asszonyuk, nagy- és déd-anyjuk néhai Czipott Györgyné szül. Hutter Sarolta volt hodosi ev. lelkész özvegyének tisztes matronának március 5-én délelőtt 9 órakor, életkorának 85-dik évében, rövid szenvedés után, végelgyengülés folytán, Pucincon az Úrban történt gyászos s csendes elszenderültét. Földi maradványai március 7-dikén délután 2 órakor fognak az itteni pucinci sírkertben örök nyugalomra tétetni. Béke és áldás porai felett ! — Mély fájdalommal tudatjuk felejthetetlen kartarsunknak és igazgatónknak Bácz István 15 évig volt gymnáziumi tanárnak f. hó 8-án esteli 9 órakor néhány napi súlyos szenvedés után, váratlanul történt gyászos kimultát. A boldogultnak végtisztességtétele f. hó 10-én d. u. 4 órakor leend, Lázár-utcai saját házából a Szatmár-németi sírkertbe. Szatmártt, március 9-én. A szatmári ref. gymn. tanárkara.*) *) Nekrologot kér a Szeri:. NECROLOG. Lugossy József. Jaj nekem mostan, mert az Ur egyik bánatomra más bánatot adott. Jer. 45. 3-E fajdalmas szavakat zokoghatja el mélységes bánatában a tudomány minden igaz barátja, a magyar protestáns egyház minden igaz hive, sőt e hazának minden hű fia a közelebb mult napok két nagy halottja felett. Alig egy rövid hét elforgása alatt Hegedűst és Lugossyt elveszíteni valóban megrendítő csapás. A durva göröngyök rettentő, tompa robaja, mely kihűlt testök szűk koporsójánál elhallatszott széles e hazába, ezrek és ezrek szivét tölté el fajdalommal. . . S mit éreznek azok, kik az elköltözött nagy férfiakhoz a személyes ismeretség, barátság vagy épen rokonság édes kötelékeinél fogva kisebb nagyobb közelségben állának ; mit érezhet azon ifjú, ki a két halottban már elébb elvesztett atyjának két legkedvesebb barátját, s épen Lugossyban szeretett rokonát, tisztelt, csodált, bálványozott tanítóját, vezérét, második atyját siratja. „Édes atyjám ! ... édes atyám! Izráelnek mind szekerei, mind lovagjaiM S a lesújtott tanítvány mégis ír, amint könytől homályos szemmel reszkető kézzel írni tud; amit elköltözött mesteréről megírni fájdalmas kötelessége. Nyerjen bocsánatot irása hiányaiért, szakgatottságáért; nyerjen bocsánatot könyeiért, melyeket elfojtani itten sem képes. * * Lugossy József Felső-Bányán, 1812. december 13-áti született. Hasonnevű atyja ottani lelkész és esperes, anyja Belényessy Mária volt. A szépreményű és korán fejlett, de gyenge testalkatú és kistermetű ifjú Debrecenben folytatá és végzé be tanulmányait, melyeket szülővárosában, derék atyjának vezetése alatt elkezdett. Nem jött idegen helyre az ifjú; Debrecenben közeli rokonai voltak, mert nagyapja János a család ősi fészkéből, Szathmármegyéből Debrecenbe szakadt, s mint itteni tekintélyes vaskereskedő és választott polgár halt meg. Neje Gerendássy Mária volt, ki által aztán az Árvay és Vecsey családdal lépett közeli rokonságba, Gerendássy Anna, Mária testvére, Árvái Györgyhöz menvén nőül. A Péterfia elején levő Árvái ház volt sok éven át lakhelye a vasszorgalmu itju tanulónak, ki jó rokonai körében egészen otthon érezte magát. Mint még debreceni tanuló, a híres Szentgyörgyi József orvos házánál találkozott a nagy Kazinczi Ferenczczel, kinek nagy szelleme előtte mindig a legőszintébb tisztelet és kegyelet tárgya volt. Tanpályája végeztével több éven át „jurátus-'kodott s tanitá a gymnásium több osztályát, 1837-ben pedig szenior lett. Majd az 1840. és 1841. években külföldre ment, Berlinben különösen a hires Idelerrel volt szoros összeköttetésben, kinek a már ekkor nagy tudományú ifjú Bussman csillagász hamvai fölött fogadta fel, hogy tudományos kutatásaival élte végéig föl nem hágy. S nem volt még eskü, melyet jobban megtartottak volna, mint ahogy ő teljesité ezen fogadását. Elete nem volt egyéb, mint folytonos, szakadat'an tanulás, búvárkodás Már a 30-as évek végén feltűnést keltett különböző tudományos" értekezéseivel s a magyar tudós társaság