Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-16 / 11. szám

317 332 hetőleg legnagyobb mértékben magának kiérdemelte. Ne felejtsük el, mire Pál apostol minket int: Reddite omnibus debita ; cui honorem, honorem. Bierbrunner Gusztáv. TÁRCA. Böngészet a »Protesztáns egyházi iskolai lap»-bol. A káplánokról. Olvasván Szalay József ur közleményéből a tiszántúli egyházkerületben szolgáló káplánok keserves sorsát, sirvan sirtam ökölnyi könnyeket. Mikor pedig végig olvastam a sorsukat, csak egy kicsike hija volt, hogy meg nem repedt a szivem. Fájdalmam azonban borzasztó rémületté változott által, midőn a panaszkodó cikkiró e felsóhajtásához értem: „ezzel szemben— ah ! — mi más a Budapesten végzett theologus ifjak sorsa«. Én uram, teremtőm, ugyan mi lesz ebből? Még bizony az lesz, gondolám, hogy — valamint a felvidéki tótok, megfogyatkozván a zabkenyerük, éhesen, sapadtan levánszorognak a boldog magyar Kanaánban egy kis jó világot élni: azonképen a tiszántúli koszt és kvártély nélkül való, kiaszott, eléhezett, 12 forintos és fél stólás káplánok seregestől átgyalogolnak a dunamelléki e. kerület boldog virányaira, nem azért ugyan, hogy állandóan itt maradjanak, mert itt számukra nincs hely, hanem azért, hogy az ő kápláni keserves életükben egyszer legalább derekasan jól lakjanak. Jaj nektek akkor sok esztendőre eltett javaink és gazdag tárházaink ! Bizony egy napnak leforgása és egy éjnek rövid vigyázása alatt jobban elfogytok és kiürültök, mint a hogy évek alatt kipusztították Magyarországot a kutyafejű tatárok ! És — hah 1 — rémületem még inkább fokozódott, midőn a panaszkodó cikk után mindjárt nyomban egy ,Nyilt levél« tűnik szemembe, mely a dunamelléki reform, e. kerület segédlelkészeihez van intézve. No, gondolám iszonyodva, ezek már meg is hivták tiszántúli kollegáikat, s ez a nyílt levél most bizonyosan arra hivja fel a dunamelléki összes káplánokat, hogy gondoskodjanak Ínséges testvéreik illő fogadásáról és elegendő szállásokról, stb. Azonban a nyílt levélben mit találok ? Találom abban a dunamelléki káplánok nyomorának leirását, — azután kínt, nyögést és idegrázó jajgatást, midőn Aracs Gyula ur egész őszintén ekép kiált: »bizonyára nekünk van legnagyobb okunk a vajúdásra,8

(fájdalmam és rémületem rögtön harsogó kacagássá fajult :), — majd találok érzékeny panaszt a miatt, hogy a 60, 80 és 100 forintos fizetésből nem lehet csináltatni atillát, — végre felhívást e kerület segédlelkészeihez a végett, hogy ezek rendezzenek egyházmegyénként összejöveteleket, fiók tractualis gyűléseket, s együttesen emeljék fel sorsuk javitását sürgető bátor szavaikat, hogy nyerjenek ők is a tiszántúli káplánokéhoz hasonló jogokat. Tehát a tiszántúli káplánok azt mondják, hogy a dunamellékieknek van irigylendő sorsuk, mert „azokról pappá létük idejéig gondoskodva van8

. A dunamelléki káplánok pedig azt mondják, hogy a tiszántúliaknak van irigylendő sorsuk, mert ott „lelkész és segédlelkész között nagy különbség nem tétetvén, jövőnk inkább biztosítva van8

. — Amazok éhen 1 álnak, sőt közülök három öngyilkossá is lett; emezeknek pedig legnagyobb okuk van a vajúdásra. Szörnyűséges állapot 1 Én ez állapoton végig jártatván az eszemet, feltettem magamnak azt a kérdést, hogy ugyan hol van itt az igazság ? Vagy egyiknek, vagy másiknak, vagy tán mind a kettőnek igaza van ? S midőn eszem a jartatásból vissza tért, azt a tapasztalást hozta haza, hogy egyiknek sincs igaza. Nincs igazuk a tiszántúliaknak. Az öngyilkosság valóságos okát legtöbb esetben nem lehet tudni, különösen nem ama három ifjúnál. Talán a megbomlott agy, tán egy rögeszme, tán valamely gyógyithatlannak vélt betegség miatti kétségbeesés, vagy tán egy titkos bűn miatti folytonos szorongás, a szégyentől, a büntetéstől, vagy a szüléktőli félelem — isten tudja, mi lehetett oka végzetes tettüknek. Minden más, csak az nem, a mi állíttatik, hogy a jövő setét képe adta volna kezükbe a fegyvert. Mert hogy egy ifjú, ki a iheologiai cursust éhezve, sanyarogva keresztül küzdötte, azért végezze ki magát, hogy az iskola porát immár lerázta, s már ezután kevesebbet kell koplalnia, kevesebbet (vagy épen semmit) tanulnia s minden nappal közelebb jut céljához : az határozott lehetetlenség, absurdum. — A tiszántúli kápláni rendszert tehát amaz ifjak gyászos sorsáért okozni nem lehet; valamint azt sem lehet helyesen állítani, hogy ama rendszer az ottani káplánokat „páriákkáaljasitaná8

. Hiszen a hol 12 frt a káplán havi bére, ha ugyan van ilyen, ott a papnak magának aligha marad 12 frt készpénze egy hónapra. A hol pedig a temetési fél stóláért szolgál, ott oly forma eset lehet, mint midőn nekem egy ifjú ismerősöm felajánlotta szives segítségét egy kis dohányra valóért. Általában a tiszántúli jerémiádokat egyszer-mindenkorra megcáfolják magoka „száraz káplánok8

, vagy is az a száraz tényállás, hogy sokkal több káplán van, mint a mennyi elhelyezhető lenne. Már pedig ha e káplánok helyezete oly nyomorúságos volna, melynél „jobb a megsemmisülés8

, bizonyára nem tódulnának rá oly fölös számmal. — És én legalább is meggondolatlanságnak tartom, ha az a vidám s nagy reményű szegénység, melynek a káplánok sorsát általában nevezni lehet, tulsetét és hamis színekkel rajzoltatik, mert ez a theologus diák szorgalmát lelohasztja, a káplánt pedig elégedetlenné, elkeseredetté, s lehet eset a midőn — Uram bocsá—öngyilkossá is teszi. Nincs igazuk a dunaméllékieknek sem. Bálba járni, ferblizni s egészéges kapadohány helyett török dohányt cigarettázni, mégis mindig szükséget kiáltani : nem vág össze. Tessék otthon ülni a család körében, udvarolni a papkisasszonynak, ha nincs, a —papnénak, ha az sincs, a— pap anyjának, ha az sincs, a — papnak ; tessék az igazi bibliával ferblizgetni Mózes, Szent Pál sa szép Eszter társaságában, ezek nem „kóstáltatnak8

: majd akkor a 60, 80, 100 forint kifutja ! Azt mondják, hogy ebből a fizetésből nem lehet csináltatni átillát; különös 1 Ok még a kezükre is húznak öt fejű csizmát, s nekem a lábamra is alig jut egy egyfejű keztyű 1 Azt mondják, hogy adjuk oda a fizetésünk 15 percentjét. Hát én teszek egy ajánlatot. Az én fizetésemet ugyancsak magasra, 800 forintra becsülte az egyházmegyei commissió. Ebből a káplánomnak 120 forint járna a 15% szerént. Én az ő teljes ellátását (koszt, lakás, mosás, fűtés, világítás, tisztogatás :) — nagyon mérsékelten — 24 forintra teszem havonként. Ez egy évre 288 forint. E szerint káplántartási költségem 408 frt. Nohát ezt az ajánlatot teszem : fizessen nekem a káplán 408 forintot, azután élvezze az én teljes konvenciómat, de fizesse az adót is, e mellett szerezzen magának olyan tisztességes ellátást, mint az én házamnál nyerne. Ha találkozik ifjú ember, a ki ezt az ajánlatot elfogadja, részemről — itt a kezem . De tudom azt az egyet, hogy vagy megszökik idő előtt