Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-09 / 10. szám

301 tása, enyhítése végett fordulnak. Hanem azért nom ismerek egyetlen esetet sem, 1 ol a felvilágosító, szelid szavak eltévesztették volna hatásukat bármily nyomasztó körülmények között is az ilyen zugolodókra. Nem hiszem, hogy a társadalom legakó osztályában levő protestáns emberrel is ne lehetne felfogási képességéhez alkalmazó t módon megismertetni a prot. egyház célját, hivatását. Csak nem kell kicsinyelni a nép jajszavát, csak le kell szállani az ő világába s tanulni kell kiismerni azt az oldalát, melyről teljesen lehet reá hatni. Aztán tegye meg kötelességét az az osztály, mely anyagi helyzeténél fogva kiválóan van arra hivatva. Csak neveljenek népiskoláink igazán protestáns egyháztagokat s ne sajnálják lelkészeink a fáradságot leszállani a néphez és saját nyelvén beszélni vele, aztán az erősek fedezzék a gyengébbek hibáit, kinek sokja van, adjon többet s majd bekövetkezik az az idő, a mikor mint Hollandiában ugy nálunk is, ment leend a szegényebb néposztály az egyházi terhektől s nem fog előfordulni az az eset, hogy a mit az adószedő meghagy : lefoglalja az egyház papbérbe. Annyival veszedelmesebb ezen körülmény egyháziasságunkra, mivel az anyagiak után mohón törekvő kor anyagi oldalának érdeklése mellett dús táplálékot nyer azon chaosból, melyet ma sokan a kor szabad szellemének szeretnek nevezni, melyből származik az egyháziatlanság s üres templomok egyik legfőbb oka, t. i. a vallásos tanok kicsinylése, azok ugy mondott túltengése, avultsága s igy fel nem vevése. Hogy az egyházi tanok, vallásos eszmék fejlődésének, forrongásának legzavarosabb napjait éljük : azt ma tudja minden ember. E tekintetben nemcsak hazánk szenvedi az átalakulás sokszor kétségbeejtő zavarait, túlkapásait, hanem Európa minden állama ; csakhogy mig nálunk mondhatni teljesen hiányzik egy vezérlő eszme, az igazán vallási iránt való komoly érdeklődés : addig a külföld egymással legellentétesebb állást foglaló pártjai közt is fennáll bizonyos érdekközösség, a közös cél t. i. egymás kihallgatásával a vallásos kérdéseknek többoldalú megvitatása folytán való tisztázási, megszilárditási törekvés. Hogy a legmakacsabb s túlzottabb elvi ellentétek között is mennyire fenn lehet tartani a vallásos ügyek iránti élénk érdeklődést; tapintatos vezetés mellett menynyire fel lehet fogni az óriás léptekkel előhaladó real tudományok kalapácsainak az egyházi tanok épületéből követ kő után bontó ütéseit: példa reá ismét Hollandia. Itt a hol minden ismert theologiai irányzatnak makacs képviselői és pártjai vannak; hol dacára azon hitcikkeknek (Geloofs artikelen), melyeket minden lelkésznek alá kell irni hivatalba lépésekor : csaknem minden lelkész más más irány hive s eszmék harcosa ug/ az irodai mi teren mint a szószékben ; (a mire kii'önben ép az emiitett hitcikkek adnak jogot is, utánok levén téve az is, hogy eme hitcikkeket kiki veheti s értelmezheti ugy a hogy neki tetszik) hol különösen a műveltebb osztály ép ugy ismeri a leydeni iskola igazán modern irányát főbb vonásaiban, mint a grönningai vagy utrechti egyenesen mérsékelt vagy túlzott orthodoxiáját s hol a modern tudományos előhaladás egyetlen vívmánya sem maradt figyelmen kívül, felhasználás nélkül: itt van legvirágzóbb állapotban a vallásosság, egyhaziasság, s r'tkán esik meg, hogy valakinek talan a theo'ogusok civakodásából eszébe jutna ettől az egyháziasság létét függővé tenni s kiabálni, hogy , megromlottak egyetemben, nincs ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is/ mint a hogy ez nálunk, fajdalom ! nem minden ok nélkül történik. Páratlan dicséretére legyen mondva a hollandinak : különbséget tud tenni a vallás és theologia közt; az ő kezében a biblia nem theologiai tankönyv, hanem csupán egy val'ásos könyv, mely nem mértéke hite s gondolkozásának, hanem — s a mi sokkal becsesebb, — kiaknázhatlan bányája vallásos életének, erkölcsi megújulásának, melyhez ép u<íy tér vissza vallásos gondolatainak mélyebb alapra fektetését akarván eszközölni, mint a hogy mi a latin és görög műremekekhez érzékeinket finomítani, aestheticai Ítélőképességünket fejleszteni térünk vissza vissza. Itt nem esnek kétségbe a felett hogy valaki egyik vagy másik bibliai adat történeti igazságát kétségbe vonja s eredeti naiv értelmét fogadja el ; sőt annál becsesebb vallásos könyvnek tartjak azt, mivel benne találják a vallásos élet minden alapformájat s nemcsak tanitó szavaiban, hanem az individuális életjelenetekben is, benne látják képviselve mindazt, mi egyes ember kedélyét istenhezi viszonyában, örömben, banatbin mozgatja, érdekli. A dogmaticus civódá okat engedik folyni, s e mellett is ápolják hitöket munkás szeretet által. A Spinoza hazájában jól ismerik s helyesen értelmezik azon igazságot, melyért ez ember felett egykor pálcát törtek ; k'nek felfogása szerint a vallasos eszmék fejlődése nem elméleti alapon, hanem a vallásos szükség által eszközöltetik, kinek véleménye szerint „a vallás csak áhítatot, kegyességet követel s nem igaz dogmákat*, ki szerint »a vallás előtt minden dogma igaz, a mennyiben igaz vallásos szükséget fejez ki*. Az egyházi tagok látszólagos s valódi ellenmon dásait s az ezekből eredő kicsinylést, túlzásokat s zavart nem lehet mesterséges rendszerekkel, leleményes képzelódésekkel megszüntetni, elsimítani Kisértse meg bárki a keresztyén egyház dogmaticáin hitelveit az értelem mérlegével mérni, mint ezt a rationálismus s Strauss s utána többen tevék : bizonyára ott a legszembeszökőbb ellenmondásokat fogja találni, fejet csóvál képtelenségein s ámulva fogja kérdezni : hol az az eltérő szellem, mely annyi vész-vihar közt is megmenté a keresztyénséget s kivítta a protestantizmusnak az ész altal is megadott •i^zte'etét. Vagy tekintsük az u. n. közvetítő theologia benső ellenmondasban szenvedő kísérleteit, melynek mindenik képviselője külön dogmaticával bir s a modern ész fogalmát ís meg akarja tartani s a biblia eszméit sem akarja darabokra szaggatni engedni : látni fogjuk, hogy eme kísérletek az igazi tudományosságnak csak színezetével bir/iak, a tudomány csak máz rajtok s e hel) ett sokféle erőszak, subjectiv ábrándozás az egész s csodás keveréke a modern világnézetnek az öröklött eszmékkel, melyben nézetegységet, fogalmi tisztaságot hasztalan keresünk. Ma igazán azon időt érjük, melyben ellehet mondani, hogy a milyen az ember, olyan az istene, a hány ember, annyi az isten fogalma. Egy rész, az igazán művelt osztály, mely az uj kor tudomonyosságát képviseli, mely meglesi, a csillagok örök útját s az élet csiráját vizsgálja, a természetet, világot saját szemével tekinti, a nélkül, hogy *hoz az egyháztó' kérné górjsövét: a vallás ügyeiben is mindinkább felszabadítja magát a hagyományos nézetek, a papság tekintélye alól s nem hajlandó belebeszéltetni magába, hogy a múltban vagy jelenben egy pár ember különös szent lelket kapott, s nem ismer el egy oly istent, ki örök törvényeit ma igy, holnap másként akarja munkálni engedni, vagy hogy csupán földi teremtményei esengésére var.ia, hogy azoknak valamit javára adjon. Ez osztály sohasem volt s nem is leend a vallás ellensége s az egyháziatlanc

ág okozója, sőt mondhatni, ezek va'lasossága mai napság a legigazibb, ezeknél