Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-09 / 10. szám

283 PROTESTÁNS EGYHÁ ?A ÉS ISKOLAI LAP. 154 az ismeretek s igazság után való törekvés, a társadalmi s erkölcsi rend szükségéről való erős meggyőződés pó­tolja azt, mit az uralkodo fogalmak vallásnak neveznek, s jól lehet talan meggyőződésük miszerint mindaz, ami az érzéki tárgyak s viszonyok egymásközti összeha­sonlításából vont következtetéseken tul fekszik : puszta feltevés s hogy a természet nem a vallás nem az erkölcs vagy ép az emberért van, hanem magáért : mindazaltal, mert a fennálló viszonyok közt nélkű­lözhetlennek s üdvösnek tartják, még a vallás igazi ellentmondásai előtt is szemet hunynak s azok kicorrigá­lását rahagyják az e'őre haladó kor tudományosságára, a nélkül, hogy ezek miatt vásári zajt ütve a vallásos el­vek- s intézményeket pellengérre állítanák. Nemcsak, sőt ép ezen osztá'yból kerül ki a legtöbb s talán legtisztább erkölcsű ember is, kik kellően tudjak tisztelni azt a ke­resztyén vallást, mely az ember s ember közti egyedül helyes viszonyt felállitá, mely a krisztusi világ megváltó szeretet elve által megalapítója az igazi erkölcsiség s humanitásnak s annak táplálása, fejlesztése által mindvé­gig hivatott és tiszteletreméltó intézménynek fogja tar­tani a keresztyénség et. Ezt az osztályt hagyjuk békén saját meggyőződésében, sőt tanuljunk tőle türelmet a hibák elnézésénél s önmegtagadást a keresztyénség egye­temes céljaival szemben. Egy oly életelvet, mint a keresztyénség, közelebb­ről a protestantizmus soha sem szabad elfogult egyéni nézetek vagy nchány megszabott hittétel által kivetkőz­tetni igazi lényegéből, nem szabad azt szűkkeblű parti­cularismussá alacsonyítani, még kevésbbé egyes jelen­téktelen történeti tényektől függővé tenni. A protestan­tizmus elve mit se vesztett az ujabb criticai vizgálóda­sok altal tekintélyéből, sőt criteriuma a biblia ezek által csak nyert tekintélyében, sőt mondhatni hogy csakis eme kutatások altal nyerte meg igazi méltatását. A lel­ketoló dogmaticai viták s az ebből származott tévedések oka ép az volt, főleg, hogy a bibliát nem annak tekin­tették ami, hanem kiki szabadságot vett magának azt szellemi fickándozásai mellett tanuként citálni s teljesen igaza volt Frank Sebastiannak, midőn azt mondá, hogy »nincs rosszabb, minthogy az ember a bibliával szépít­getheti magát*. Az ujabb történeti vizsgálatok altal nyert eredmények igazán megbecsülheteilenek egyházra, vallásra egyaránt s csak örvendhetünk rajtok. Sok minden s gyakran kedves merengésünk tárgyaitól, emlékeitől meg­fosztanak ugyan, de a mit meghagynak, az teljesen elég, hogy egy boldogító észvallásnak alapját képezze. E tör­téneti kutatások sokkal előbb Krisztust adnak nekünk mint bármely eddig napvilagott látott dogmatika ; e tör­téneti kutatások tanítanak meg bennünket azon igazságra, miszerint az isten s ember lényegi egysége nemcsak mint theoria volt meg Jézus öntudataban, hanem ez az o életében mint világmegváltó tényben is előtűnt. A? az Isten, ki minden embernek egyaránt szerető atyja tel­jesen eredeti fogalom Jézusnál s a testvéri közösség tu­datából folyó határtalan szeretete Jézusnak egyetlen szent­irati hely által sem vonatott soha kétségbe. Ezt az igazán történeti embert kövessük, mint magas példányképet, kinek nem volt szüksége mesterkélt dogmákra. A vallásos hit s meggyőződés tekintetében mai napsag egy másik pártállást elfoglaló osztálynak — melyet forradalmi pártnak nevezhetnénk — emberei, ha közelebb­ről nézzük őket, kiderül, miszerint vagy érdek emberei vagy tudatlanságban szenvedők s legtöbbször igazán csak jkotynyeles« bámulói az újkori tudományosságnak. Az elsők leginkább anyagi érdekek szolgai levén, az utób­biak bajan való gyorss gyökeres segitség által kell ellenök védfalat emelni. Mi is az tulajdonképen, a mitől ma félt­jük az egyházat, a vallás tekintélyét? Mint fentebb em­liténk, az igazán művelt tudományos osztálytól nincs mit tartanunk, az ismeri a pótolhatlan áldását a szeretet val­lásanak s tetteiben ennek elvei vezérlik. Az anyagelviség hirdetője, a materializmus istent, lelket, halhatatlanságot tagadó tanai okozzák talán a pangás tüneteit? Avagy a társadalmi nyomasztó körülmények ellen való zúgolódás, reformtörekvések hullámai csapnak át az egyházi val­lásos élet terére is ? Ez is, az is, meg sok más minden ! Hallom szász ajakról a választ. A földmives, mert talán néhány mostoha év alatt földje nem fizette meg fáradságat s meg mert valamelyik falubeli ,Fekete ember" Tompától —minden községnek van ilyen újkori Antikrisztusa — vagy valamelyik nazarénus apostol be­szélt előtte valamit oly dolgokról, hogy ma már az üs­tökösök jártát-keltétszáz évekkel előbbre is tudják mondani, meg azt is be tudják bizonyítani, hogy a csillagok nem az égre függesztett lámpások, hogy nekünk világossá tegyék az éjszaka sötétségét, hanem azok is végtelen távolban kerengős részint kiholt részint forrongásban lévő világok, meg hogy ma már azt is be tudjak bizonyítani, hogy a betegségeket nem az Isten adja, hanem legtöbb­ször égalji viszonyok s a talaj minősége okozzák, meg hogy ma az orvosok a lelket mintegy darabonként le tudják vagdalni az agyvelő egyes részeinek eltávolítása altal: azt mondja »ej 1 mit Isten, vallás, egyház, természet csak .. . vak véletlenség, nem isteni gondviselés ; esetle­gesség csak s nem célszerűség !« aztán meg talán innen onnan fülébe jutottak már efféle eszmék is, miszerint Jézus is csak olyan ember volt mint más, ugy született mint ma is mindenki, ugy halt meg mint más, csakhogy őt az akkori szokás szerint megfeszítették ! aztán meg meggyőződött a felől, hogy fel nem támadhat senkise, ha egyszer meghalt s az égi trón szintén nem existálván, Jézus sem mehetett fel az Atya jobbjára, vagy tovább menve hallott valamit arról, miszerint a természetben mindenütt a legszigorúbb törvényszerűség uralkodik, hogy itt minden az ok és okozat viszonyában áll, hogy a természet léte egy soha nem szűnő körforgás, melyben minden mozgás egy előbbeniből származva azonnal egy rá következő s vele egyenértékűnek okává lesz, ugy hogy sehol se lehet hézag, se veszteség se nyereség atb. talan oda jutott el hogy mivel itt minden dolog egy már meglevőnek természetes okok által eszközölt alakú­lása által jön létre, nincs szükség istenre sem, kinek fogalma, mint szintén hallható, szintén az idők szellemé­vel fejlődött, tisztult s nyert mindig eszményibb alakot. Más alkalommal talán ezen mindenesetre komoly figyelmet érdemlő mozgalmakat bővebben feltüntetni is meg fogjuk kisérteni, most a pár példát csupán azért hoztuk fel, hogy ezek természetéből kiindulva rámutat­hassunk az egyedüli okra, melyen e veszélyes tanok tü­netei alapulnak. Mi, kik a vallás szolgáivá szegődtünk, tompíthatjuk meg éleit eme kérdéseknek, anélkül hogy el kéne hall­gatnunk az igazat. Egy lelkésznek nemcsak a szószékben kell papnak lenni, de kinn a társadalmi életben is, s mint ezt canonaink is elrendelik, »a protestáns lelkész kiváló kötelességei közé tartozik a gyülekezet értelmi fejlődésének előmozdítása is*. Nincs a modern tudomá­nyosságnak egyetlen, az egyház igazi protestáns alapelveit mégdönteni látszó oly érve sem, melyet egy hivatásának élő lelkész oly módon ne tudna hívei tudomására juttatni — persze nem a szószékből — hogy azok ezek által nem hogy elfordulnának az egyháztól, sőt ellenkezőleg ne épülnének. Csak ismerni kell e nép gondolat-vilagat

Next

/
Thumbnails
Contents