Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-09 / 10. szám

283 PROTESTÁNS EGYHÁ ?A ÉS ISKOLAI LAP. 150 Hanem ha a baranyamegyei, 190 lelket számláló Garé anyaegyház szavazata ép akkora sulylyal bir, mint a 20 ezerből álló pesti egyházé; ha a mostani szervezeti viszonyok között az sem lehetetlen, hogy az egyháztagok nagy többségétől támogatott jelölt az apróbb egyházak szavazatának többségével elbuktattatik, és ha ezen törvényesített abnormitás mindemellett is tiszteletben tartandó, mert törvényes: akkor nem sokszorosan igazságosabb-e a filiák azon kívánalma, hogy teherviselés arányában gyakorolják a leány- és anyaegyház presbyteriumai, a lelkész elnöklete alatti együttes ülésben, választói jogukat ? Ez az egyik baj, melyen a zsinat nem segitett, a másik meg épen a zsinati intézkedés következtében nőtte ki magát bajjá, és ez: a leányegyházak vasárnapi istenitiszteletein eddig könyvnélkül előadott prédikációknak beszüntetése. Az egyházjog ^praeorans^-t nem ismer s e szerint az alkotmányozó zsinat csak magához lett volna következetes, ha tanitó és tanitó között egyáltalában nem tesz különbséget, de nagyon is tett, élesen meghúzván a demarcationális vonalat a hittanszaki előadásban részesült és nem részesült iskolatanitók közt. És ekként egyfelűl valamennyi tanítót, ki nem vett részt theologiai tanfolyamon, tekintet nélkül arra, vájjon leány- vagy anyaegyházban hivataloskodik-e, egyaránt eltilt a könyvnélkül való beszédtől, ellenben ezt a hittanszaki folyamot hallgatott (s nem végzett!) tanítóknak megengedi. Hogy ez a megkülönböztetése az ugyanazon hivatal igáját hordozó tanítóknak mire való volt, és különösen mire való volt egy demokrata elveken álló törvényhozó testület részéről, én meg nem foghatom. A 9 vagy tizedfél ,iskolátc

végzett kartársam ugyan miféle cimen brillírozhat velem szemben ott a kathedrán, holott tán a vezetése alatti iskola a tanitó ur minden prédikáló képessége dacára is sem az e. m. körvizsgálókat, sem a kir. tanfelügyelőt nem elégíti ki. Vagy ez a mulasztás a hittanszaki folyamot látogatott tanítónak megbocsátható? Szerino £> tem senkinek. Ha egyik tanítóra vonatkozik: ^ne sutor ultra crepidam^, — vonatkozik ő rá is. () sem képesített pap, ergo maradjon az iskolában s legyeu az, a mivé képesittetett, de ha fölmegy a kathedrába, ott se akarjon több lenni kartársainál. Vagy talán vallásosabb s ennek kritériumaként tekintendő 10 v. 11 iskolája? Ily felfogás ellen tiltakozik vallásos érzületünk. Vagy magasabb miveltsége képesíti a kathedrai szereplésre ? Ezt igy általánosságban kimondani ma már legalább is szerénytelenség volna, a midőn tudjuk, ho gy az egyes kivételekből kiinduló tapasztalás I kötelező ítéletet nem alkothat. Itt alkalmilag megjegyzem, hogy azoknak, kik a zs. tv. 90 §-nak születését ugy kommentálják, mintha a tanítók maguk kérték volna a prédikálás kötelezettsége alóli feloldást, távol sincs igazuk. Ok eredetileg az összes katliedrai teendők alól kívánták magukat fölmentetni, de látván a zsinatot megelőzőleg tartott konvent ide vonatkozó javaslatát, abban állapodtak, hogy ha már mindenáron szószékre küldenek, ott egyetlen ima elmondásából álljon functiójuk. Jó lesz ezt azoknak is tudomásul venni, kik a leányegyházbeli békételenkedő híveket saját hibás értesülésük közlésével csitítgatják s ingerlik akaratlanul is a tanítók ellen. De ez még mind mellékes, melyek bennünket tanitókat közelről érinthetnek, de a fő szempont mindenesetre ez marad, hogy a prédikáció könyvnélküli előadásának megszüntetése minő hatással volt és van a leányegyházak vallás-erkölcsi életére ? A prédikáció, mihelyt olvastatik, azonnal felolvasássá és nem beszéddé válik. S ha az előadó a beszéd felolvasásakor erőnek erejével szónokolni s tán gesztikulálni is akar, olyanná lesz — hogy hasonlattal éljek — mint az orránál fogva karóhoz szegezett varjú. Hogy ellenben mennyivel képesebb éberségre serkenteni a fáradt testii ember lankadó figyelmét a szabad beszéd, mint a papiroshoz kötött előadás, említenem sem szükséges. De tudja ezt a baranyai polgár is, a ki megtanulta a kis kátéból gyermekkorában, hogy a templomlátogatás kiváltképen azért szükséges ^mert az igének élőszóval való predikáltatása sokkalinkább hat szivünkre, mint annak csupa olvasása*. Számos apró gyülekezet, üttetett el 40—50 éves gyakorlatától, nem csoda hát, ha ostrom alá fogják az egyházlátogató küldöttséget s előtte nyíltan templomkerüléssel fenyegetőznek. Egész héten át elcsigázza a földmives embert a testi munka s örömmel néz elébe a hetedik napnak, a mikor a szellemi élvezet mellett lelki épülést nyerhet, s mennél nagyobb a nyújtott élvezet, annálinkább remélhető az épülés. Most azonban a szabad és élő szó gyönyörétől megfosztatván, ki merné állítani, hogy az épülés is ép oly bizton várható ? A zs. trv. 90 §-a csak rendkívüli esetekben engedi meg a tanítók kathedrai szolgálatát, a leányegyházak tanitói pedig az iskolai tanítás és a kathedrai teendők végzésének kötelezettségével foglalták el állomásaikat, ennélfogva itt a rendkívüliséf) esetéről szó sem lehet, de igen arról, hogy az idézett trv. minden tanítóra egyaránt kötelező. Circulus vitiózus, melyből ember legyen a ki kimenekül. Nem jó a tűzzel játszani A nazarénus világ terjed s nem épen ritkaság, hogy a legértelme-