Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-03-09 / 10. szám
151 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 346 sebb egyháztagok egyike és másika csupa kíváncsiságból bevetődvén a szomszédos nagy községek nazarénus gyülekezeteibe, itthon azzal traktálják polgártársaikat, hogy a Dakos Jankóval és az elébb még csavargó kanász Burkus Miskával az csodát művelt, mert ez a hülye kamasz, meg az a szőrös zsellér ugy beszélnek, hogy hozzájuk képest valóságos süketnéma akármelyik pap. Mind ezek már nem csak engem, egyszerű egyháztagot, hanem az intéző körök főbbjeit is méltán érdekelhetik. Egy praeorans. TARCA. Böngészet a *Protestáns egyházi és iskolai lap«-ból. A püspökválasztásról. Február 5-dike, tehát korűlbelől egy hó ólta töröm a fejemet azon, vájjon bevigyem-e a püspökválasztás komoly ügyét a »Böngészet* világhírű rovatába ? Végre is töménytelen sok álmatlanul töltött éjszaka után abban állapodtam meg, hogy hozzá szólok a dologhoz. Nem olyan diplomáciai stylusban ugyan, mint a milyenben S ilady Áron ur a minap beszélt, s a melynek megközelítő értelmét csak Filó Lajos ur kommentárja után gyanítjuk némileg ; hanem a magam módja szerint, t. i. vidám seriósitással, e mellett tisztán és világosán, hogy meg Baranyában is megértsenek. Értesülünk, hogy márc. 25-én e. kerületi gyűlés tartatik. E gyűlésen a vélemények kétségkívül szétágazók, sőt egymással egészen ellenkező irányúak lesznek. Egyik megy északnak, a másik délnek. De valamint a hajós kapitányt, ha a tenger beláthatlan pusztáján megtéved, könnyen eligazítja egy picike eszköz, az iránytű : azonképen e. kerületünk hajójának mostani kapitányát, a gyűlést, könnyen útba igazíthatja s révpartra vezetheti egy megbecsülhetetlen iránytű, t. i. a tiszta logika. Ez a tiszta logika igy szól: Ha szűkebb választast akarnatok elrendelni, csak Szászt és Filót tűzhetnétek ki a szavazásra. Ugy de akkor megsértenétek Szászt a ki szóval if i , írásban is megmondotta, hogy szűkebb választásra nem engedi magat bocsáttatni. Ha pedig az o kijelentését respektálván, Filót és Baksayt tűznétek ki: akkor meg megsértenétek az e. kerületnek azt a tekintélyes nagy részét, mely Szászhoz egész lelkesedéssel ragaszkodik. Rendeljenek el tehát egy egészen uj s korlátlan szavazást,melyben mindenki arra szavazhat, a kire tetszik, akár a római pápára, akár a khinai császárra. Meg vagyok győződve, hogy kerületi gyűlésünk a tiszta logikanak ezt az okos tanácsát megfogadva, uj s korlátlan szavazást fog elrendelni. Hja, de ekkor meg a választók allanak elő s aggódva kérdik hogy mit cselekedjünk? Ha mind a három jelölthez továbbra is ragaszkodnak párthiveik, mikor lesz vége a szavazásnak ? Ekkor ismét elő á!l a tiszta logika s az aggódó, eligazodni nem tudó választókhoz ekép szól: Ha az egyház java nem csak a szátokon van, hanem sziveteken is: egyik partnak el kell hagynia a jelöltjét s csatlakoznia a másik két párt közül valamelyikhez. De melyik hagyja el ? A Szász-párt ? Jól van. Tegyünk fel, hogy kész lenne erre az egyház javáért. Ámde melyik parthoz olvadjon ? A Filó-pártba ? Hiszen ez a szavazatoknak csak mintegy harmadát birja. Vagy a Baksaypártba ? Ez meg csak mintegy hatodát nyerte meg a választóknak. Nohát nem lenne az természetes alakulás, ha a kerület fele, mely Szász K. körül csoportosult, elhagyva őt, alkalmazkodnék a választók egyik vagy másik negyedéhez; valamint természetellenes lenne az s áradás, veszedelem következhetnék belőle, ha a folyóvíz menne bele a patakba. Ha célhoz akartok jutni — igy szól a tiszta logika — egyik vagy másik kisebb pártnak kell csatlakoznia a legnagyobbhoz. Sorakozzatok a Szász K. pártjához, hogy az egyház hajója parthoz juthasson Hja de most meg azok emelik fel hangjukat, kik készek ugyan Szász Karoly körül csoportosulni, de azt kérdezik kétkedve, hogy : ha most megnyerné is ő az általános többséget, vajon elfogadná-e a püspökséget, vajon nem azt mondaná-e, hogy elébb én nem kellettem nektek, most meg ti nem kellettek nekem? Vagy ha elfogadná, nem jőne-e ellenkezésbe ünnepélyesen tett nyilatkozatával ? Mind ezen kérdésekre is megfelel a tiszta logika. Szász K. igy szól : t nem fogadom el a püspökséget, ha egy szűkebb választás alkalmával, a saját jelöltjétől elütött kisebbség, szükségből ajda reám szavazatát1 1 . Mi következik ebből ? Ez következik : elfogadom a püspökséget, ha nem egy szűkebb, hanem teljesen korlátlan választás alkalmával, nem a saját jelöltjétől elütött kisebbség, hanem egy szabadon alakult többség, nem szükségből, hanem önként adja reám szavazatát. Tehát a feltételnek, melyhez ő a választás elfogadását kötötte, lényege az, hogy a többség ne szűk, hanem korlátlan szavazásból alakuljon. Hogy aztán ez az önkéntes többség az első vagy második korlátlan szavazásból jő-e ki, az, az ő feltételének lényegét nem képezheti. Sőt egyenesen az ő saját és szó szerinti kijelentésénél fogva épen igy lehetne őt erkölcsileg kötelezni a püspöki hivatal elfogadására, ha azt a szabadon alakult többség választása után elfogadni nem akarná : a mint nem lehetne őt szószegéssel vádolni, ha azt elfogadná. Ez a tiszta logika. . . . Nem korteskedem. Nem is bizta reám senki. Sem dicsériádot nem zengek Szász Károly mellett, sem jeremiádot nem nyöszörgők Filó vagy Baksay esetleges megválasztásán. Tisztelem, becsülöm, szeretem mindeniket. A mit mondtam, azt sem én mondtam, hanem a tiszta logika. — De ha mégis valaki okoskodásomat sophismának, syllogismusnak, vagy a filosófia bármelyik fattyának nevezné ; hát álljon elő s győzzön meg engem okoskodásom helytelen volta felől : én meghajtom előtte magamat nem csak a földig, hanem a földön alól még két mértföldre. Csepeli Pál, reform, lelkész. A ,,gyermek-istenitisztelet', -ről. Az ujabb időkben gyakran van alkalmunk találkozni. egyházi lapjaink hasábjaiban egy uj, egy szokatlan eszmével : a »gyermek-istenitisztelet* eszméjével. — Sőt közelebb, a minden szépért s jóért való lángoló lelkesedeséről ismert Lévay Lajos, e lapok 4-ik számában, a K. Tótk Kálmán által irott »Hit temploma* c. egy házibeszéd gyűjteményt ismertetetvén, az abban foglalt, gyermek-istenitiszteletekre szánt egyházi beszédek ismertetése kapcsában kifejezést ad abbeli hő óhajtásának, hogy „ vajha azok — t. i. a gyermek-istenitiszteletek —hazánkban is életbeléptettetnének /* Megvallom — akár szégyen akár nem — hogy én az egyházi élet mezejére behozni szándékolt efféle újdonságoknak baratja nem vagyok s azoktól vallás-erkölcsi 22*
