Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-03-02 / 9. szám
Huszonhetedik évfolyam, 9. sz. Budapest, 1884. március 2. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐElőfizetési dij: Hirdetések dija: CS Helyben házhozhordással s vldókré^fiostai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért K- 1 A D O - H I VA ÍA L, : félévre i írt 50 kr., egész évre 9 frt. Eiőizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij IX. ker. Kinizsy-ülca 29. II. I. em. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. kiilön 30 kr. Teljes számnpélcláiin.^ofelsa,! min. d-ig* Hegedűs László meghalt! E megdöbbentő hír futott végig a fővároson f. hó 28-án. Nem akartuk hinni, O O ö ' hisz még az előtte való napokban testi-lelki erejének teljében élvezhettük társaságát! Azonban a hír szomorú valóra vált. Egyházunk s iskoláink egyik támasza, oszlopa dőlt le a boldogultban : nekünk egyik leghívebb felünk hanyatlott a sírba. Fájdalmunk súlya alatt kiesik kezünkből a toll, s vérző lélekkel mondunk utolsó Isten hozzádot a boldogultnak. Béke és áldás lebegjen hamvain! Legújabb politikai divat. III. Timoleon, a kétségbeesett hazafi, a protestáns egyházba veti reményeinek horgonyát; ettől várja e haza vesztére törő ultramontanizmus megfékezését: s általában szerinte egyes-egyedül a protestáns egyház van hivatva a magyar államot mindennemű ellenségtől: agrarizmustól ugy, mint a feudalizmustól, az ultramontanizmustól ugy, mint a klerikalizmustól, megszabadítani. Ha kötekedni akarnánk Timoleonnal; megkérdezhetnők tőle, hogy midőn a protestáns egyház politikai szerepkörét kijelöli, magától az egyháztól, mint ilyentől, várja-e ama szerepkör betöltését ? Mert hát aző szavaié tekintetben könynyen félreérthetők. Még csak rosszakarat se kell hozzá, hogy meg ne értsük a mit mondani akar. Hiszen könyvében több helyütt a protestáns egyházat és nem a protestantizmus által képviselt szabadelvüséget állítja, szembe a katholicizmussal. És mikor azt teszi: okot ád azon föltevésre, hogy ő tulajdonképen az úgynevezett vallás-politikai felemás-pártok fölelevenitését óhajtja; a protestáns pártnak a katholikus párttal való sikeres megmérközésétől teszi függővé hazánk sorsát. Ezen föltevésből aztán kiindulva, a legnagyobb következetlenséget vethetnők szemére. O aki az ultramontán pártot elitéli azért, mert a katholikus egyház álláspontjára helyezkedve igyekszik minden politikai kérdést megoldani, egy másik párt jogosultságát elismeri, amely más és mindenesetre az államra nézve kedvezőbb irányban ugyan, de végeredményileg mégis csak szintén felekezeti szempontok által vezéreltetnék a politikai élet küzdelmeiben. A szőrszálhasogatással azonban hagyjunk fel. Timoleon, egyik-másik kifejezésének inkorrektsége dacára is, nem akarhat mást, mint hogy a szabadelvűség eszméjét képviselő protestantizmus, melynek Magyarország ujjáalkotása körül a múltban oly nagy érdemei voltak, mielőbb hágjon «7