Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-24 / 8. szám

227 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. IfiÖ löltül, tudják hányadán vannak az egyházkerület közvéleményével. Tudják, hogy jelöltjük megnyerte a lélekszám általános többségét; megnyerte a legnagyobb értelmiséggel biró s legnépesebb egyházak túlnyomólag nagyobb részének szavazatát; 24, illetőleg 26 szavazattal megelőzte az utána következő legközelebbi jelöltet; és 66 illetőleg 68 szavazattal a harmadikat. — Azok, a kiknek Filó Lajos volt a jelöltjük, ha nem is a győzelem reményével, minden esetre tisztességes kilátással, egy tiszteletreméltó kisebbség kilátásával, nézhetnek az uj szavazás elé. Végre a harmadik jelölt párthívei beláthatták, hogy nekik a győzelem reménye nem inthet. S így a másik két jelölt közül egyikhez vagy másikhoz kell csatlakozniok. A jelölt maga, bizonyára kérni fogja barátait, hogy azt tegyék s ne hurcolják ok nélkül az ő nevét tovább is. Egy részük tehát Szászhoz, egy részük Filóhoz fog csatlakozni, kiki a maga jobb meggyőződése szerint. A furfangos mesterkedések nem fogják őket tömegesen ide vagy oda hajtani. Minden valószínűség arra mutat, hogy a második — nem szűkebb, hanem uj -— szavazás el fogja dönteni, a püspökválasztást. De még ha el nem döntené is: ne higyjük (mitől némelyek tartanak), hogy ez az uj meg uj szavazás ily módon végetlenig fog tartani s hogy egy esetleges, nem általános többség elől Szász Károly ismét ki fog térni s megint uj szavazást fog provokálni. Az ő föltétele a december 5-ikén kihirdetett szavazásra szólott. Mi nem fogjuk őt újra fölkérni a jelöltségre, nem fogjuk új nyilatkozatra kihívni. Sokkal jobban ismerjük őt s jobban bízunk egyházias érzelmében, mintsem meg ne volnánk győződve, hogy végtelen súrlódásoknak nem fogja kitenni egyházkerületünket. A kérdésre tehát: quid nunc ? ez a válaszunk: várjuk el békén az egyházkerületi közgyűlést; tudjuk meg az egyházmegyék hangulatát; s ha biztos kilátásaink vannak a sikerre, menjünk bátran neki a — nem szűkebb, hanem egészen uj — választásnak. E tájékoztatásul irt sorok ki voltak már szedve, midőn a Sárospataki Lapok utolsó számában a szerkesztőnek >az uj kálvinisták * cimü cikkét olvastuk, melyben az a szavazatbontó bizottságot a legképtelenebb vádakkal illeti, s az ügy lefolyását közelebbről nem ismerő olvasóval azt akarja elhitetni, hogy itt valami soha nem látott törvénytelen uj dolgok történnek. Ez kötelességünkké teszi, hogy most, midőn a kérdés tisztázása végett tollat fogtunk, ama vádakra is reflektáljunk. Nem szándékunk azonban Mitrovics collega úrral polémiába ereszkedni s vele oly dolgok felett vitatkozni, melyeket ő nem ismer, teljes mivoltuk szerint nem ismerhet; de kötelességünk az igazság érdekében kijelenteni, hogy cikke elejétől végig a valótlanságok szakadatlan láncolatából áll. Valótlanság az, hogy Szász Károly akár a dec. 5-diki nyilatkozatában, mely lapunk m. évi 49-ik számában olvasható, akár a szavazatbontó bizottság elnökéhez intézett levelében második szavazást emiitett volna. O szűkebb szavazásra nem kívánta magát bocsáttatni, azzal a világos indokolással, hogy a prot. püspökséget bizalmi állásnak tekinti, a szűkebb szavazás által mintegy kierőszakolt többségben pedig ő a közbizalom oly nyilatkozását nem látja. De szűkebb szavazás és második szavazás nem egy és ugyanaz. Mert második szavazás lehet nem korlátolt uj is, ilyen uj szavazásra pedig Szász K. indokolása nem talál s így ilyenről nem szólhatott, nem is szólott. Valótlanság tehát másodszor az is, hogy a szavazatbontó bizottság aranyhidat akart volna Szásznak a visszavonulásra épiteni. Erre Szász Károlynak világos nyilatkozata mellett semmi szüksége nem volt, s mi arra nem is gondoltunk. A szavazatbontó bizottság szorosan az egyházkerülettől nyert megbízásához szabta magát, ez pedig nem hatalmazta fel arra, hogy a legtöbb szavazatot nyert egyén visszalépése esetén uj szavazásra az utána legtöbb szavazatot nyert másik két jelöltet tűzze ki, a mi egyébként is, szerintünk, annyi lett volna, mint a püspökséget árlejtésre bocsátani. Valótlanság harmadszor az, hogy akárki is a lélekszámot kívánta volna a püspökválasztás alapjául venni. A hivatalos jelentésben arról természetesen szó sincs : de a lapok is nem ugy hozták fel, mintha a lélekszám többségében jogi alapot látnának, hanem mint oly tényt, mely a valódi közbizalom felismerésére nézve bizonyára nem csekély nyomatékkal esik a mérlegbe. Ez rövid válaszunk a ráfogások alapján hoszszúra nyúlt injuriára. Ballagi Mór. Legújabb politikai divat. 11. A feudalizmus és ultramontanizmus mindig cimboráltak egymással. Demaistre és Debonald, Iialler és StahI, testvéri egyetértéssel döngették a szabadság védbástyáit s jelenben élő utódaik vállvetve támogatják a pecsétes levelek, ősi kiváltságok és történeti jogok ama roskadozó épületét, mely közös hajlékul szolgál számukra. Erőlködésük azonban hiábavaló. A jogállam eszméje mind nagyobb és nagyobb hódításokat tesz s dia-