Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-02-24 / 8. szám
Huszonhetedik évfolyam. 5. sz. Budapest, 1884. február 23. PROTESTÁNS EGYHÁZI fis ISKOLAI SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. IBI. Kinizsi-utca 29. sz. 1. sm. Előfizetési dij: Helyben ház.hozliordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Eiő.ízethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Rélyegdij külön 30 kr. jp®^Teljes számiű.péld-áun^ofeksil m.szolg'áltLa.t-a.^fe. "Hűl Quid nunc? Legalább tiz levelet kaptunk, azok köréből, a kik Szász Károlyt akarják püspöküknek, s a szavazás eredményéhez kötött reményükben — legalább a részben, hogy általános többségre számítottak — megcsalódva, most különböző alakban mind azt a kérdést variálják: mi lesz most ? hogy leszünk már ? Mivel a hozzánk érkezett levelek némelyikéből azt látjuk, hogy iélreértések forognak fenn, ezeket igyekszünk eloszlatni s aztán megpróbáljuk megfelelni a föltett kérdésre. Szász Károly, mikor a jelöltség elfogadására m. é. december 5 ikén többek által felszólittatott, megköszönvén a felszólítok bizalmát, azt mondta, hogy ha a szavazó egyházak többsége részéről is hasonló bizalom nyilvánuland, ő kötelességének fogja ismerni, hogy a püspökséget elfogadja ; de csakis az esetben — ellenben, ha általános többséget nem nyer, magát szűkebb szavazásra nem bocsátja. Ugyanezt ismételte a szavazatbontó bizottság elnökéhez intézett levelében, kérve, hogy — ha a legtöbb szavazatot nyerő két jelölt közt találna lenni, de nem általános többséggel, akkor őt a szűkebb szavazásból hagyják ki. Azt azonban soha sem mondta Szász Károly, hogy ujabb, nem korlátolt, hanem egészen szabad szavazás esetén a jelöltségtől visszalép. O csak azt nem akarja, hogy szűkebb szavazás által, s tehát a két legtöbb szavazatot nyert jelölten kívül a többi — eleső szavazatok hulladékaival választassék, s igy nem egy igazi, hanem egy kénytelen kelletlen többség választottja legyen. Helyes-e a mit tett? Van e, nincs-e igaza? Nem vitatjuk, nem biráljuk. De tisztelnünk kell elhatározását, mely világos — nem személyes hiúságból, hanem a püspöki hivatal s az arra egyedül jogosan vezető közbizalom, felőli, talán fellengős és eszményi, de mindesetre nemes felfogásból vehette csak eredetét. S ha erre az első b szavazás nem vezetett, nem vezethet-e rá egy második, nem szűkebb, hanem egészen uj választás ? A szavazatszedő bizottság túllépett volna hatáskörén, ha ezt az uj szavazást maga rendeli el. Az egyházkerületi közgyűlés által elrendelt választást, ha eredményre nem vezetett is, megsemmisíteni s uj választást rendelni, ismét csak az egyházkerületi gyűlésnek van joga. A szavazatszedő bizottság azt tehette volna kétségkívül, hogy nem hajtva Szász Károlynak az elnökhöz intézett levelében foglalt kérésére, egyszerűen kitűzze a legtöbb szavazatot nyert két jelöltet — Szászt és Kilót szűkebb szavazásra. De mi következett volna ebből ? Szász, mint becsületes, jellemes ember, ragaszkodva ismételve tett nyilatkozatához, kétségkívül új nyilatkozatot tett volna közzé, kérve az egyházakat, hogy ő rá ne szavazzanak, mert ő, ha megválasztatnék sem fogadhatná el a püspökséget. Maradt volna tehát egy jelölt, Filó Lajos — egyből pedig lehet-e választani ? Sőt föltehető, hogy ily körülmények között Filó is — mint jellemes és önérzetes férfiú — hasonló nyilatkozatot fogott volna tenni ; mert hogyan mehetett volna ő egymaga 87 szavazatával egy szűkebb szavazás elé, mikor a nála sokkal több szavazatot nyert jelölttársa az elől kitért ? Ott lettünk volna teháts a hol ma vagyunk : egy egészen uj választás előtt. Valóban az egyházkerületi közgyűlés alig tehet mást, mint hogy egészen új választást rendeljen el. Ily választás alól ismételt nyilatkozatai értelmében Szász Károly sem vonhatja ki magát. A dolog ma ott áll, a hol december 4-kén állott; mintha semmisem történt volna, vagy mint ha csak próbából mérkőztek volna a pártok. S ez a próba egyikre nézve sem volt meddő, nem maradt tanulság nélkül. Azok, a kik Szász Károlyt állították fel je-