Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-07 / 1. szám

rael együtt nyírott, deres, termeted nem üti meg a mértéket, sem hosszában, sem szélességében ; hangod a Paliéhoz képest szunyogdongás, vagy a sallai kofa súgása. Ezért rekedtél te Litkén, én pedig Görömbén. De kiszabadulunk Gábor, csak magyarázd meg nekem igazi mélyreható filosófiáddal, hogy mit tartsunk hát ezentúl a lelkészi pályán szerzett igazi érdemnek ? Mit ? te vállat vonsz ? Nem tudod? No hat megmondani én. Érdem : a papi functiók pontos s kitűnő elvégzése. Azt mondod, hogy ez nem érdem ; hanem kötelesség, melyet minden pap — hite szerint — pontosan és kitűnően teljesít. Igazad van. Hanem, hátha én p. o. magam munkáját mondom, ámbátor neked bűnöm megvallom : nekem teljesen eredeti munkáim nincsenek, hanem összeszedem a mit Révész, Gyöngyösy, a két Edes, Filó, Fördős széthánytak, megsózom Kiss Adám, Kolmár, Kulifay savával, aztán föleresztem egy kis magamféle lével, szóval ugy teszek, mint Lipsius mondja, „ámbár a követ és fát másoktól veszem: mindamellett az épitmény íelállitasa az enyém; én épitész vagyok, noha az anyagot sok felől gyűjtöm össze.* Nem érdem-e ez ? Hány van, aki azon módon elmondja, kiolvassa Zomboryt, Szászt ? Mi ? azt mondod, , hogy ez sem érdem ? hogy a szabóérdem megítélésénél nem az jön kérdésbe : a maga készletéből dolgozik-e a szabó, vagy a megrendelők anyagából; hanem hogy jól kivan-e szabva, jól áll-e a ruha? Ménkű logikád van, Gábor ! Hanem az mégis érdeme a szabónak s mindenféle mesterembernek, ha szakmáját elébbre viszi, tökéletesiti, Kolmárnak vagy Révésznek mégis érdeme, hogy prédikációt, imát irtak. Megfogtalak, sarokba szorítottalak, ugy-e Gábor? Tehát te is jóváhagyod, ha kimondjuk, h°gy valamely pályán szerzett érdemnek tartható a hu és lelkiismeretes szolgálaton kívül első sorban a szakmájába vágó irodalmi munkálkodás, különösen, ha ezzel elébbre vitte, tökéletesítette szakmáját. Ezzel hát tisztában volnánk; menjünk tovább ! »Az egyház gondozásában elért kitűnő siker."- Tudod-e Gábor, mit ért az egyház gondozásában elért kitűnő siker alatt a halmosi, meg laposi kollega ? Hogy a stoláját mindig előre beadják, ki sem lép elébb szobájából ; pengőben fizetik, nem sajniban; konventió faját berakják ugy, hogy az innenső oldalon levő, nem lát rajta keresztül a túlsó oldalra ; konventió gabonája közé nem merészelnek ocsút, rostaaljat keverni, bora közé vizet ; a kurátor nem mer egyenesen a tisztelendő úrhoz bekopogtatni, hanem elébb besompolyog a konyhába s ott megkérdi elébb nagy alázatosan a tiszt, asszonyt vagy a szolgálót: fölkelt-e már a tisztelendő ur ? itthon van-e ? be lehet-e hozzá menni ? Szóval, ott rend van és fegyelem. Félnek tőle, mint valami adóvégrehajtótól. Némely kollegánk kitűnően érti a maga gondozását. Ellenben az egyh. latogatá^i jegyzőkönyvekben mindig meg van róva a folyvást zavarosabb számadások rendetlen vezetése, a, hanyag iskolázás, a törvénytelen gyermekek, concubinatusok, templom- és urvacsora-kerülők növekedése. De mily tömérdek sok oly baj van még, a miről a jegyzőkönyv nem beszél ?! Mindezek orvoslása nem tartozik a halmosi, meg laposi kollegára, ő nem tanfelügyelő, nem néptanító, nem jegyző, nem szolgabíró, nem doctor. Te balgatag vagy, Gábor, hat te mért vagy Litkén minden mindenekben ? No, ne süsd le fejedet, nem hallotta azt más, csak mi, meg a jó isten; nem is tud róla a világ, csak Görömbe, meg Litke, azért rekedtél ott. Szeretném, Gábor, ha értekezést adnal be a papi értekezletre, hogy miben áll az egyház lní gondozása, milyennek kell lennie a minta lelkészeinek} A Prot. Lapban egy ifjú pap sok szépet mondott e tárgyról; de az többnyire mind csak az ujjából szopta; te a gyakorlaból beszélnél, oda írhatnád, hogy »probatum est.« Szerintem a gondozásnak két irányban kell hatnia; i. az egyház anyagi, 2. szellemi (erkölcsi) életére. Az anyagi részhez tartozik az egyház vagyonának kezelése, mihez a lelkiismeretességen kivül némi szakismeret is kell, a könyvvezetésnek és számadásnak más, az eddiginél célszerűbb módja lévén itt szükséges, t. i. egy segédkönyv, melybe beírja (vagy íratja) a gondnok a folyó kiadásokat s bevételeket ugy, amint időrendben jöttek; egy főkönyv, melyben nem chronologiai, hanem logikairendben vannak a tételek bejegyezve ; továbbá egy főadókönyv »tartozás®, »lerovás« és „hátralék* főrovatokkal*), s ennek megfelelő adókönyvecske az egyháztagok számára, aztán költségvetés, végre számadás, melynek megvizsgálására állandó e. megyei számvevőség állítandó. A szellemi (erkölcsi) gondozás elszámlálhatlan ágai közt legfontosabb az a 3, amelyet leginkább elhanyagolunk, t. i. a fizikai és erkölcsi betegek, s az iskola gondozása. Pedig e 3 nélkül nem érdemeljük a »lelkész« „lelkipásztor*, legfeljebb csak az »egyházi szónok«, »prédikátor« nevet, mint félemberek, csak félkenyeret érdemlünk. Menjünk tovább Gábor. A 187-ik §. Az egyházak osztályozását, a következő pedig a lelkészek minősítését rendeli el. Litke és Görömbe e szerint a 4-ik osztályba jutnak isten és ember előtt, de hát mi, papjai eme pozícióknak? ki osztályoz bennünket? az e. megyei vagy kerületi consistorium! Ha van esze, magát teszi első osztályba s mi szegény gregarius papok leszünk a 3-ik s 4-ik. Szerintem az volna a legcélosabb, ha titkos szavazat utján maguk a lelkészek osztályoznak magukat e. megyénként. A 190—192. §. nekem kissé nehéz dió. Ez szabályozná a választási actus menetét; de nem tudom elképzelni, hogy e mederben mikép fog az majd folyni ? A gyülekezeti 3 lelkészjelölő bizottság ugyan mire való ? Mézes madzagul a megszüntetett szabadválasztás helyett ? Mert hogy a gyakorlatban semmi értéke nem lesz, világos. Tegyük föl, hogy az e. megyei lelkészjelölő bizottság, a megürült állomasra jelentkező lelkészek közül *) Láss erre nézve célszerű mintázatot a kölesdi »Prot. Pap« 1881-iki folyamában.