Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-07 / 1. szám

végre 3-ban megállapodik s kijelöli A. B. C. lelkészeket; de a gyülekezeti lelk.-jelölők D-t akarják. Nos, mi történik? A gyülekezeti bizottságnak el kell fogadnia az e. m. b. jelöltjeit s igy amaz. mint pictus masculus figuráit és fog IOO közül 90 esetben figuráim". Vagy pedig, a mi szintén föltehető az e. m. bizottság egy tagja csatlakozik szavazatával a gyülekezeti bizottsághoz s leszavazván amazt: akkor ez (t. i. az e. m. bizottság) lesz a pictus masculus. Minek ez a dualismus, ez a kétfejű sas a magyar ref. egyházalkotmányban ? Minek egy csárdában ez a két dudás ? Meglásd, Gábor, rövid időn összevesznek s az egyiknek szépségesen kiteszik a szürit. Épen a 193-ik §-t akartuk tárgyalni, midőn az én Márthám kopogtatása félbeszakitá zsinatunkat. Ebéd fölött Gábor méginkább hallgatott. Meg nem állhatta azonban, hogy poharat ne emeljen a mi szorgalmas Márthánk, a leendő tövisi papné egészségére. De olyan csodálatosan mosolygott, mintha mondta volna : kívánom igaz tiszta szivből; hanem soha nem teljesül. Viszonzásul én meg az ő nejére s a leendő maszlagi papnéra iiriték poharat, a szent meggyőződés ünnepélyes hangján. S ezzel vége volt a zsinati törvények tárgyalásának. Néhány hétre ezután egyh. megyei gyűlésünk volt. Megállapítottuk a lelkészjelölő bizottságot, a classificatiót és qualificatiót. A mi jövőnk csakugyan a 4-ik osztályba jutott és mi a 2-ikba. Elsőbe, persze, az esperes és assessorok. No, igy is jól van : a 2-ik osztályú Tövisre és Maszlagra képesítve vagyunk. Nem sokára ki lőn tűzve a választás is a megürült két egyházba. Tizenhatan pályáztunk. Fele más e. megyéből, sőt más kerületből való volt. A bizottság ezek közül 4-et bevett, kettőt a püspök ajánlott igen erősen, kettőt pedig saját érdeme, a mennyiben irodalmilag ismert emberek voltak, lehetetlenség volt őket mellőzni ; saját e. megyénkből is bevétetett 4, mi ketten Gáborral és a halmosi, meg laposi kollegák. Hja, az is érdem, ha a csimbókosokat móresban tudja tartani a pap. Mindegyik állomásra hát 4—4 pályázó volt minősítve. No atyafiak, szólt az esperes a lelkészjelölő bizottsági ülésen, ezen 4 derék férfiú van kijelölve Maszlagra és a 4 pedig Tövisre; a választás napjáig állapodjanak meg ezek közül egyben. A választás napján annyira izgatott voltam, hogy egész éjjel nem alhattam. Elhatároztam, hogy elmegyek a halmosi kollegához, az olyan mindentudó ember, összeköttetésben van az egész világgal, hozzá száll a legelső hír, különben sincs messze Maszlaghoz ; bizonyosan tudja, hogy dőlt el a választás. Délre értem oda; kocsimmal be sem álltam, noha a kapu nyitva volt, az udvaron két szekér állt. Bizonyosan vendégei vannak, gondolám. A folyosóról nyilt a kollega múzeuma, Kopogtatni akartam, de olyan zsibongás hangja üté meg fülemet, mintha belül több ember tanácskoznék csendesen. Bizonyosan presbyteri gyűlést tartanak. Nem háborgatom őket; majd bemegyek a kollega nejéhez. De lám, ugy tudom, hogy a múzeumon keresztül kell oda is bejutni. Bolond építkezés! Megvárom a kertben, mig szétoszlanak. E percben egy hangosabb szó emelkedett ki a zsibongó zugasból, kihallatszott, a mit mondott : Hanem tisztelendő uram, a miként ígérte is kegyelmed, csak sajni lesz ám ! Biz ugy ám, mondá utána több torok. A kollega csakugyan presbyteri gyűlést tart, a folyó érték nehéz kérdését akarja megoldani, csodálom, hogy váltó értékben hagyta magát fizettetni. De meg, kérem alássan, mondá az elébbi szószóló, azt is tetszett mondani, jóllehet csak kettőnknek : nekem, meg Talyiga sógoromnak, a bírónak, hogy követem alássan, a trágyahordást is elengedi. Nemkülönben forspontot sem adhatunk, dörmögé a többi. Tyhü ! kollega, nagyon meggyűlt itt a baj, hosszú lesz itt a tanácskozás; én addig az uton meggörbült hátamat kiegyenesítem egy kis sétával az udvaron vagy kertben. S ott hagytam a folyosót. Az udvarra lépve a harangozó jött nekem szemközt. Hová való szekerek ezek itt az udvaron ? kérdém Maszlagjait, kérem alássan, tegnap megválasztották a tisztelendő urunkat, ma meg eljöttek meghini. Ugyan ugy e ? mondám meglepetve. No most már jobban értem a belül folyó discursust. A kollega a választást előzőleg titkon leengedéseket igért a konventióból s most akarják ünnepélyesen hallani a kollega ajkairól, hogy nem álmoclott-e rnást? Beh jó, hogy vaktában be nem mentem. A szomszéd laposi atya is elmegy Tövisre, ujságolá a harangozó. Ugyan ne mondja, barátom ! De igen, kérem alássan : együtt jöttek a tövisiek idáig a maszlagiakkal s innen mentek tovább Laposra. Egyet fordult velem a világ, jó, hogy ott volt a harangozó, belekapaszkodtam. Beh nagy szédülés fogott el, édes atyámfia ! Még a kocsin is forgott velem a világ. Cudar világ ! hat rajtunk még a zsinati törvények sem segítenek. ()h édes bölcsem, de igazán mondod, hogy semmi sincs uj a nap alatt, s hogy minden csak hiábavalóság! Az én Máriám örvendve jött elém; de nagyon megdöbbent, midőn komor arcomba nézett, kiolvasta belőle a sententiát : a hová dől a fa, ott marad. Lásd — mondá — azért nem főztem én meg a sonkát — eltettem húsvétra. Nagyon bölcsen cselekedted, kedvesem, a zsinati szentesitett törvények sem képesek nekünk, szegény gregarius papoknak csak egy sonkával nagyobb állomást sem biztosítani. Az uj vilácj is csak olyan lesz, mint a régi. Komjati Gedeon.