Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-23 / 51. szám

nyeret kapott, egy papirtakaróban diót, almát, mézes kalácsot. Kapott aztán még minden gyermek egy újtestamentumot s abban egy emléklapot, melyre galamb vagy szép virág van festve s melyen erőteljes bibliai mondás áll. Nemcsak ételt kaptak tehát a kis gyermekek, hanem megkapták azt a könyvet is, a hol >csergedez a lélek itala.4 Mikor aztán helyeikre mentek, buzgóan énekelték el azt a szép éneket: Óh én szerelmes Jézusom ! Édes megváltó Krisztusom ! Jövel csinálj csendes ágyat. Szivemben magadnak házat. Ezután Kenessey Béla segédtanár s a theologia seniora mondott szivből jövő s szivhez szóló imát. Bizonyára mindenki ugy érezte magát, a mint ő mondá, mintha nem is a földön, hanem a menyben járt volna s mindnyájan elmerültünk az Isten szeretetének élvezetébe, melyre Kenessey ur gyönyörű hasonlata szerint a karácsonyfa minden világa emlékeztetett. És vajha jőne el minél előbb az a boldog kor mihozzánk magyarokhoz is, melynek az ő imája szavaival, mintha ünnepélyünkön közeledtét éreztük volna. Vele együtt rebegtük el aztán az ur imáját. A kis gyermekek is, mint a vasárnapi iskolákban szokták fennhangon zsongták el azt az imát, melynél egyszerűbb és fenségesebb nem szállt fel az egek urához. Miután még Kenessey ur áldást mondott az egész gyülekezetre, a theologusok énekelték Luther Márton gyönyörű énekét: »Erős vár a mi Istenünk.« Bizony erős vár az, mely ellen hiába forrong a »régi bősz ellen.* Az igaz,hogy gonosz jelek mutatkoznak a mi egyházi életünkben. Krisztusban való hit, hol van az ? mennyei reménységek nem igen élnek a szivekben. Keresztyén szeretet, melyről a Krisztus a maga tanítványainak ismerne meg bennünket, óh de kialudt! Oh de keservesen érezhetjük az Ur szavainak igazságát : „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.« De nem, ne vegyüljön az ünnep örömébe keserű hang. Hiszen azon az ünnepélyen annyi fenséges igazság volt hirdetve, hogy csak azokat kell megragadnunk s uj ég és uj föld jő el a magyar prot. egyházba is. Kérjük Istennek szent lelkét mindnyájan, buzgóan fogadjuk be az evangéliumot, a mely az ,egy szükséges dolog« s ne csak a karácsonyi evangéliumot, hanem tudakozzuk a szent írásokat általában, mert örök életnek beszédei vannak abban. Hirdessük ez igéket a vasárnapi iskolákban a kis gyermekeknek, lobogtassuk mindenki előtt a Krisztus zászlaját s akkor bizonyára kihat az egész magyar prot. egyházra az ünnepélyen elhangzott áldás ereje: »Á mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme, az Atyának szerelme s a szent lélek közössége legyen veletek.« Es jönni fog egy szebb kor, egy újkor, a mikor a mi megváltó Krisztusunk vesz lakozást a mi egyházunkban. Ha sok baj van is, ha sok küzdelem vár is reánk, az Ur velünk van a világ végéig. Ha a mi erőnk gyenge is, az Ur szent lelke mindenható. Ha még annyi ellenség zudul is a Krisztus hivei ellen, az igaz keresztyénség korának el kell jönnie Magyarországra is. El kell jönnie, mert »erős várunk, nekünk az Isten.* Egy theologus. Emlékhang. Ev. ref. egyházunknak néhány évvel ezelőtt hunyt el hosszas időkön át ékeshangú kántororgonistája kisújszállási Toroczkai Pál s nevét igen szépen örökité meg azon alapítvány által, mely élő szobor nevének, emlékének s a melyet az évek tünő folyásában állandóság védelmez. Nevezett áldott emlékű kántorunk ugyanis egy ezer forintot hagyományozott az egyháznak oly feltétellel, hogy ez összeg folytonosan kamatoztassék, mígnem háromezer ftot elér. Akkor fele értékén fekvőség vásárolandó, másik fele ismét kamatoztassék, mig a nevezett három ezer ft. összegre felemelkedik, ez igy megy mind az időknek végéig, hogy fele összegen fekvőség szerzendő. A kamatok felerészben a tőkéhez csatoltatván, másik fele 4 részre osztassék, egy részt kap a kezelő s felügyelő egyház pénztára, egy részt a házi szegények, egy részt szegénysorsu tanuló árva gyermekek ruházatra, egy részt pedig az elhunytnak hivatalnok társai illetve azok utódai, egyenlően osztván fel közöttük minden évben, tekintet nélkül hivatalukra, kik is a lelkész, a 4 fitanitó s a kántor. Már több éven át részesültünk a hagyományban s mindannyiszor a hála meleg érzete eleveníti fel a boldogúlt kántor emlékét szivünkben, a ki még házát is örökös kántori lakul egyházának hagyományozta. Szép és nemes lélekre mutatnak e hagyományok, melyek megérdemlik, hogy e becses lapok hasábjain is feljegyezve legyenek örök emlékezetűi és buzdításul azoknak, kik a múló s enyésző időben állandóságot óhajtanak. Valóban ő oly emléket állított névének, mely nem halványodik el az évek hosszú sora alatt sem ; de sőt uj fényben lobog föl azoknak keblében, kik jótékonyságának tárgyaivá lettenek. A szép arckép, melyet a hálás egyház készíttetett, mely őt mutatja az egyházi gyülésterem falán, mint az egyház egyik legnagyobb jóltevőjét, gyönyörködve tekint ala az egyház kormányzo testületére, kik a jótékonyság nemes művét igyekezzenek fejleszteni, hogy fénylven világosságuk masoknak is, mint a tartóra helyezett gyertya, hasonlokép igyekezzenek dicsőiteni a mennyei atyát. E sorokban én az emlékezet parányi virágát teszem le emlékedre , ki egyik örökösévé lettem a te hagyományodnak. Nyugodj békén temetőnk egyik s még életedben altalad megválasztott legszebb pontján levő sírodban, ki oly sokakat kisértél a végnyugalom helyére ; mert őrzi azt a kegyelet, hű emlékezet mind az időknek végeiglen. Kicsinyek és nagyok áldása fedezi. Ki 80 évvel tértél sirodba, Emléked vésted élő oszlopba. Ékes énekben sokszor zengettél, Rólad a jövő hangosan beszél. Vajha sokan lépnének nyomodon, Nem múlót nyervén tünő javakon. Kinél ennyi is igy kamatola : Azt nern fedi enyészet fátyola. Rácz János. Felhívás Zwingli Ulrik reformátorunk 400-os születési évének ünnepére. Az 1884-ik év Január i-én lesz Zwingli 400"0s születési éve. Méltó, hogy Zwingli emlékét megünnepeljük, istennek mondva hálát, hogy adta nekünk Zwinglit. A 16-ik század reformátorai közül, ő pescétélte meg saját vérével a Jézus evangyéliomán alapult hit és lelkiismereti szabadságot. Ő volt az, kinek ho't testét