Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-23 / 51. szám

volt alkalmunk felismerni, mert még esperes sem volt, és nyerjük vissza Szász Károlyt egyházkerületünk kormányzatára, a melyre roppant munkaerején kivül sokévi gyakorlata, mint esperes, később mint közoktatási osztálytanácsos, majd miniszteri tanácsos őt kiválóan minősit1 s teszi hivatottá; míg jelen állásában a protestáns egyház ügyei, valamint eddigelé ressortjába nem tartoztak, az osztályok legújabb beosztása szerint épenséggel munkakörén kivül esnek, még az elemi és középiskolákat illetőleg is. B. M. A farkas és bárány együtt legelnek-e csakugyan? Meglepetve olvastam e lapokból a Baksay és Filó párt szövetkezéséről. Hogy a két párt mindegyike a másik párt jelöltjét tisztelettel üdvözölte, — ugy lehet gondolni — ez igen szép és nemes cselekedet, mert azt bizonyítja (?!), hogy mindegyik pártnál meg van az a loyalitás (?!), mely szerint a választásban majd nyilatkozó többség akaratát, mint törvényt tisztelni fogja. Még is engem mind ez ideig Baksay pártit, ez a szövetkezés igen meglepett, erre épen nem voltam elkészülve. Igy okoskodtam. Pusztán a mások véleménye iránti loyalis tisztelet ebben nem nyilatkozhatott; mert ha csak erről volna szó, akkor Szász Károlynál is tisztelkedni kell vala. Világos, hogy a két párt szövetkezett a harmadikkal szemben. De mindegyik pártnak voltak vagy vannak a vidéken is hívei, s én kérdem, hogy ezen szövetke;é-> azok mindegyikének helyezésével találkoznék-e. Annyi bizonyos, hogy előleges egyetértésünkkel nem történt. A ki p. mint alulírott, Török Pál alkotásainak és az egyház fejlődésének biztosítását minden mellék céltól eltekintve óhajtottuk elérni és e reményünkben csatlakoztunk Baksayhoz, most kénytelenek vagyunk e szövetkezethez más mellékcél szereplését is látni. Tudósitó a politikára mutatott s alighanem igaza van. Már pedig ugy hiszem, velem együtt többen is vannak, kik ily nagy fontosságú ügyben magokat mellék célok által vezéreltetni nem engedik. Föltettem magamnak a kérdést: mit csináljunk ? Az egyházi téren Szász és Baksay elvei azonosak, minden mellék elvektől eltekintve. Ha jelöltünk az első szavazási urnából nem jött volna ki, hogy a másodikra is kijelöltessék, mi meg maradva elvünk mellett, csatlakoztunk volna ahhoz, ki ezt az elvet még a másik kettő közül képviseli. Ugy de Szász Károly beszédjéből tudjuk, hogy erre nem lesz alkalom. Tegyük fel a kérdést: Ilyen vagy amolyan magatartásunknak mi lehet valószínűleg a következése ? Tegyük fel, hogy az első szavazási urnából általános többséggel senki, de viszonylagos többséggel kijön Szász és Filó. Szász visszalép s kitűzetnek Filó és Baksay. A második szavazásnak eredményét pedig senkisem számithatja ki. Itt tehát csak két alternatíva van. Vagy csatlakozunk már az első szavazáskor Szászhoz, a mi által elvet nem, csupán személyt változtattunk ; vagy engedjük megtörténni, hogy esetleg az ellenkező elv üljön diadalt. En ez elvet nem hagyom. Én választottam. »A farkas és bárány együtt nem legelészhetnek.* Habakuk. Cikkíró kétségen kivül a szeg íejére ütött, midőn oly két párt szövetkezésénél melyek elvi ellentétes alapokon állókul voltak és vannak bemutatva, mellékcél szereplését véli látni. Mert vagy nem igaz, hogy a két jelölt hitelvei egymástól eltérők, akkor ne korteskedjenek az egyiknek orthodoxiájával. a másiknak modernismusával; vagy igaz, akkor meg a kötött pactum, szelíden kifejezve, erkölcsileg meg nem engedhető cselekvény volt. Mi azonban, kik elejétől fogva a középutat választottuk, cikkíró nézetét szívesen aláírhatjuk annyival inkább,minthogy szerintünk is helv. hitv. püspök a tudomány szabadságát tiszteletben tartva más hitalapra úgy sem állhat, mint a mely a szent Írásban foglaltatik és a hazai reformált egyházunkban tényleg érvényben álló helvetica confessió ban dogmatikai hifejezést nyert. B. M. Templomszentelés Alsófaluban. Bizonyára sokak előtt különösen fog hangozni, ha azt mondom, hogy minden sanyarúságaink, panaszaink, sóhajaink, mostoha időjárásunk dacára is szép időket elünk ! Hisz ma a jó tettek nemes versenyének időszaka van I Még az alsóbb néposztály is fejlettebb tudatával bir kötelmeinek, uj meg uj jelek hirdetik, hogy egy—egy magasabb eszme, egy—egy kitűzött nemes cél nem egy könnyen esik el, de sőt gyorsan nyer valósulást, életet. A hol igazi baj van, a hová segély kell, hazánk lelkes fiai és leányai rögtön ott teremnek szivökkel és erszényökkel, életet adnak a gondolatnak, sikert a fáradozásnak. Egyesek ugy mint testületek, sietnek felülmúlni egymást a munkás szeretet gyakorlásában. Az alsófalusi leányegyház is, mely Gömörmegye északnyugoti részén egy erdős hegyektől övezett völgy ölében-fekszik, önereje erős megpróbálása után egyedül a hitbuzgó testvérek szives áldozatkézségének köszönheti, hogy ma saját templomában imádhatja istenét, saját iskolájában neveltetheti gyermekeit. Az alig 240 lélekből álló gyülekezet alig merte reményleni, hogy ezt valaha elérje. És íme elérte. Legszebb álma megvalósult! Istené legyen érte a dicsőség, ki e nép igyekezetét ily fényes sikerrel megkoronázta! Az iskola 9 éve, a tornyos templom ez ŐSZÖD épült fel. Leírhatatlan volt e kis nyáj öröme 1 Alig várta már a napot, a felszentelés napját, hogy első hálaadó imáját kibuzoghassa benne, s megköszönje a könyörülő istennek ezt a gazdag ajándékot. És ime, e nap is eljött, elhozta azt az Advent 2-ik vasárnapja ! Ünnep volt ez a nap Alsófaluban, feledhetlen ünnep, ünnep minden házban, minden szivben 1 Már kora reggel talpon volt a falu apraja, nagya. Az édes anya jókor kitisztogatta házát, előkereste övéi ünnepi köntösét, felcsinosította gyermekeit, erősen szívökre kötve : Ma jók legyetek édes gyermekeim ! E napon a szegény is gazdagnak érezte magát, a beteg könnyebben tűrte fajdalmait, a haldokló nyugodtabban vált meg az élettől, beteljesülvén Simeoni hite és reménye 1 Pont 10 órakor érkezett nt. Nagy Pál esperes úr a 3 fungáló lelkésszel s tek. Tornallyai Zoltán e, m. világi tanácsbiró úrral, zord, ködös időben, éles, metsző hidegben. Nem volt itt a bevonuláskor mozsarak dörgése, tarack durrogása, zászlóknak lengése, mely a nap felséges voltát jelezze, de volt igazi szives fogadtatás, melyben az érkezők az egyszerű, de becsületes arcú, tiszta lelkültü presbyterek által részesittettek.