Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-23 / 51. szám

Közel l /2 11 óra volt, mikor a harangzúgas jelt adott az ünnepély megkezdésére. Ekkorra már a nap is teljesen kigyuladt az égen, eloszlatta a ködborút. A ter­mészet mosolyogni kezdett, derűs képet öltött a szent­ház. Atemplom köré helyből és vidékről mind sűrűbben gyü­lekezett a nép, orcájokon fénylett az öröm sugara Ha­rangozás végeztével megjelent a bezárt templom ajtaja előtt esperesünk környezve 3 lelkész, több tanitó és a helybeli presbyterektől, az ajtót az Atya, Fiu Szentlélek Istennek nevében megnyitá. A tömeg illő rendben helyet foglalt az Ur házában. Az ünnepély az ,Im bejöttünk nagy örömmel* éneklésével nyilt meg, melyet az úr felkent szolgáival együtt oly buzgón zengett férfi és nő, ifjú és aggastyán, mindeniknek kebléből a hálás öröm tört magának utat a véghetetlenség alkotójához. Ezt követte a helybeli khórus szabatosan s Ízléssel előadott összhangzó éneke. Az utolsó sorok alatt megjelent az úrasztala előtt nt. esperes úr, mély érzelemmel, buzgó melegséggel mondá el emelkedett szellemű, felszentelő pásztori imáját. Hálát adott istennek, hogy e népet cél­jában megsegité, esedezett további oltalma és segedelme­ért. Aztán megáldotta a templomot, a népet, az egye­temes anyaszentegyházat, a hazát s ebben mindazokat, kik szívesen tettek le kegyadományukat e kis egyház oltárára, hogy ez a szép mű, ez az isten dicsőségére emelt hajlék létre jöjjön. Ez áldó ima melege felolvasz­totta a sziveket, könybe borította a szemeket, össze­forrasztotta a népet rang és felekezeti külömbség nélkül hitben, örömben, reményben. A felszentelő ima után ismét a khórus zengette hálaadó zsolozsmáját, mely után Csabay Pál helybeli lelkész lépett a szószékre s a 84. zsoltár 11. verse alapján az ékesszólás meggyőző ere­jével egy szépen átgondolt s mély hatást keltő alkalmi beszédet mondott. Beszéde végén röviden jelezte azon eseményeket, melyek e templom létrejöhetésénél felme­rültek, hangsulyozá különösen, hogy az 3020 frtba ke­rült. Ezután a gyülekezet az urvacsorához készítő szo­kásos 23-ik zsoltárt énekelte kegyes buzgósággal, mely után Ruszkay Gyula jánosi-i lelkész a szentasztal mellé lépett, egy csinosan kidolgozott, érzésteljes agendát tartott, hiván a megterített asztalhoz az éhezőket és szomjuhozókat. Az urvacsorát berekesztő beszédet és imát alulirt bejei lelkész tartotta. Keresztelési s esketési eset nem lévén, a templomi ünnepély d. u. 2 óra körül véget ért, s in­dultunk kifelé, az alamizsna tányérra vetvén kiki szegény­gazdagságának szives fillérjét. A templomi ünnepély után jött a házi ünnepély* Minden házban teritett asztal,minden gazdának sok vendége? a bőség szaruja látszott most még a legszegényebb há­zánál is. A tanitók néhány atyafival a tanteremben banda szó mellett költögették a magyaros ebédet, ürít­gették a pohárt 1 Ebédután népünnep ! csendben, rend­ben... A fungáló lelkészi kar pedig az esperes és Tornal­lyai Zoltán úrral Csabay Pál lelkész-barátunk vendégsze­rető házához volt meghiva a szomszéd-anyaegyház — G. Szkárosra. Az Ízletes gazdag étkek a derék papnét, az aromás ardói vinum pedig a derék papot dicsérték meg. A kedély mihamar felcsillant, jó kedvű beszédre pohár csörgés felelt, közbe-közbe egy—egy toaszt is felröppent. Esperes úr poharát emelte a népért, az épitő mesterért és a lelkes pásztorért. Körülbelül ilyen formán szólott: éljen az a nép, mely a fáradságos munkába nem fáradt el, megmutatta, hogy az a súlyos teher és nehéz iga, mely az egész öröknyáron nyomta vállait, rá nézve könnyű és gyönyörűséges volt, szentelje meg az úr örö­meikben 1 Éljen az épitő mester, ki a várakozásnak telje­sen megfelélt. A templom és torony technikai ügyes kivitele, annak külső és belső berendezése, általában az egésznek szerencsés eltalálása mind-mind az ő képzett­ségét, dicsőségét hirdetik, adjon neki az úr a szeren­cséhez több szerencsét! Éljen a gyülekezet lelkes pász­tora, mint a kivitel és tett embere, mint a Sionnak éber munkás őre, ki rövid 8 évi itteni lelkészkedése alatt fé­nyes jelét adta annak, hogy Krisztusnak méltó vitéze 4 egyháza mindenikében tett, alkotott, gyarapított, most önérzettel mutathat a felmutatott eredményekre. Legyen áldás ezentúl is az ő keze nyomain! Éljen so­káig 1 !. .. A házi gazda poharat emelt az esperesért és fungáló lelkészekért! Ruszkay Gyula egy meleg kéz­szorításban fejezte ki a házi gazda mint hű pásztor, — és a házi asszony mint méltó társa iránti elismerését s nagyrabecsülését. Végre az esperes Tornallyai Zoltánért emelte poharát, ki mitsem törődve a csipős, hideg téli idő viszontagságaival, eljött és szívesen részt vett az ünnep örömében. Adjon isten anyaszentegyházunknak sok ily ügybuzgó protestáns férfiút! ! En pedig azon óhajtással zárom be soraimat: áll­jon e felépített torony és felszentelt isten háza századokon keresztül, hirdesse a mi idvezitő vallásunknak tudomá­nyát, legyen terjesztője a világosságnak 1 Zengjen itt­mint véghelyen, a szláv fészek tövében — örökké magyar szó, dobogjon örökké magyar sziv. Batta Györgyt bejei ref. lelkész. Domestika-Ujverbászon. Alólirt szinte ugy féltem mint sok számos lelkész­társam azon küzdelemtől, melylyel majd a domesztiká­nak keresztülvitele nálunk járni fog, s csak nem fiaskó­tól tartottam ; s főkép azért, mert községünkben egy év óta minden lakosnak öt éven át minden adó forintra 21 kr. pótadót kell fizetni, mint a vasúti kölcsönnek ka­matját s a kölcsöntőkéjének egyrészét; s igy már ennélfogva is községünk lakossága meglehetősen meg van terhelve. De e mellett lakostarsainknak leglelkesebb tagjai mint az algymnásiumnak patrónusai évenként szinte néhány frttal járulnak e partfogósági középiskola fenntartásához. S ha meggondoljuk, hogy az idei termés nálunk közé­pen alóli volt s mind e mellett a kevés gabonának az ára oly csekély: mindezek a domesztikai adónak sikeres keresztülvitelére biztatókul nem mutatkoztak. Azonban hála Isten, mind e rossz kilátás dacára az ügy keresztülvitele meglehetős simán folyt le, s csak­nem két akkora összeg jött egyházamban az országos közalapra össze, mint a mennyit reményltem volt. Ugyan is, mindjárt az első presbyterialis ülésben reményemen felül jól ment a dolog keresztül. Miután a felhivó szózatot s az utasítást az egyháznak jegyzője által felolvastattam, egy kis buzdító beszéd után felszólitám az egyházi elöl­járókat, hogy jó példával igyekezzenek előlmenni s első­ben is magam irtam alá 6 frtot; ekkor azon sessiós elöl­járót szólítottam fel a példa követésére, a melyik felől tudtam, hogy lakosaink közül a jótékonyságot illetőleg mindég a leglelkesebb szokott lenni; s ez is 6 frtot irt alá ; s igy aztán minden jelenlévő irt alá kisebb nagyobb összeget. A kezdeményezés jó sikerültének örültem, igy combinálva, valószínűleg most már a nagy néptömeg részéről sem fogunk legalább nagyobb ellentállásra ta­lálni. Csak azon határozata az egyházi előljáróságnks nem igen tetszett, hogy minden családfő a papilakar idéztessék, a hol a lelkész, kurátor és 2 — 3 presbyteb minden egyes berendelt családfőt felhívjon bizonyoa

Next

/
Thumbnails
Contents