Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-16 / 50. szám

a neveit nem akarom kiírni, nehogy szegénységüket sértsem, négy-ötször kifoltozták énekeiket, és lett belőle jó ének, — nem lenne belőle igaz vallásos buzgóság, hymnikus emelkedettség, s a mi fő ? — vérünkből való vér, melyre a szegény zsoltáros baranyai pógár azt mondá: »jaj ! T. uram, ez olyan szép, mint a Petőfi Sándor ur verse /« Lássátok, az a férfiú, kinek országosan tisztelt nevét e dolgozatocska homlokára irtam, 11 ragyogó hymnust küldött hozzám, azzal a kéréssel, hogy javítási utasításaimat kiildjem be hozzá! és azok szerint foltozá hymnusait! Ti pedig azt mondjátok: »foltozó munkára nem vállalkozom !* Hjah ! le kell itt oldani az egyéni hiúság saruit, ha a köz szent ügynek akarunk igazán, buzgón szolgálni! Lám? Sz. M. A. is annyit foltozott, míg igaz alakba önté zsoltárait ! s ő ezt nem nevezé foltozásnak, hanem örvendetes ékesgetésnek! (Vége köv.) Kálmán Farkas. BELFÖLD Felhívás és kérelem a nagym. Tréfort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter úr pártfogása alatt alakult »Vakok országos önképző-, segélyző- és nyugdíj egylete« ügyében. József főherceg O Fensége félszázadon át hazánkat bölcsen kormányzott, dicső emlékű Nádorunk, volt az, a ki egyéb áldásteljes intézkedései s alkotásai közt saját fő-pártfogása mellett s egyenes kormányzása alatt Magyarországon az első s

Vakok intézetét" is létre hozta és a főpapsag, főnemesség, törvényhatóságok, egyes kivaló hazafiak s különösen Pestvármegye buzgó támogatásával, ezt a hazánkban, vakokat nevelő és tanító első intézetet 1825 ben létre is hozta a pozsonyi országgyűlésen s a következő évben Pesten állandóan megtelepítette, szervezte s aztán telket szerzett s állandó házat is építtetett az uj, zsenge intézetnek. Áldás legyen a nagy Nádornak dicső emlékén ezen leginkább humánus alkotásáért is ! A jótékony intézetbe felvétetett, ápoltatott, neveitett és tanittatott évenként az első évtizedekben 60—65 fiu és leány vaknövendék. Most, hogy 1873. év óta törvényesen országossá tétetett ezen hazánkban egyetlen »Vakok intézete* felvétetik 80—85 növendék. Ámde mi történik aztán az innen 6 — 8 évi nevelés-tanitás után kibocsátott szegény vakokkal? Erkölcsvallási és hasznossági ismereteik tetemesen javultak ugyan. Tudnak valamit zenében, házi iparban s kereshetnek is életfentartásukra valamit. Némelyek megszerzik mindennapi kenyeröket, mások annak felét vagy kis részét. — Tehát ezeket is segélyezni kell kibocsáttatásuk után is. ^ Átlátta ezt a messzelátó, jó lelkű, nagy Nádor. Ez a felállított vak nevelő intézettel kapcsolatban igyekezett egy , gyámalapot8

is szerezni, a melyből az intézetet elhagyott egészen szegény és gyámoltalan vakok azutan is valami évi segélyt nyerjenek, hogy a társadalomnak tisztességes és hasznos tagjai maradjanak és hogy el ne sülyedjenek megint. De ez a zsenge új intézmény az 1848 után bekövetkezett időkben megállott, és csak az intézetnek 1873-ban történt országossá tétele után vehetett megint egy kis lendületet. Azóta néhány szegény és gyámoltalan vak nyer évenként a szűk alapból 3—4 frt. havi segélyt. Ez is valami. De ennél többet kell óhajtani minden nemes keblű emberbarátnak. Hiszen kikről van szó ? ez emberiség legszegényeibbről, a kikről Krisztus urunk is azt mondta, hogy »ne hagyjátok el ezeket az árvákat.4 De hát még tovább jő a nagyobb nyomor, mire az ország nemes lelkeit és sziveit fel kell hívnunk és meg kell nyernünk. — Van az országban összesen körülbelül 20.000 vak, szerencsétlen embertársunk, férfiak és nők. Ezekből még csak egy százalék sem juthat be az orsz. vakok intézetébe; tehát a vakok nagy tömege kívül marad tudatlanul, nyomorultan, legnagyobb részben mint koldus és guny tárgya a társadalom selejtesebb részének. A mi, most alakult egyletünk tehát, mely évek óta küzködik a megalakulással s most már valahára a Nagyméltóságú bel- és vallás-közoktatásbeli miniszter urak által jóváhagyott alapszabályokat megnyerte, azt vette céljául első sorban, hogy segítsen azokon a vakokon, a kik az orsz. vakokintézetéből kiléptek s nem birják magokat illően fenntartani; továbbá segíteni óhajt lassanként a pártolás erejéhez képest fokozatosan azokon a legszegényebb és legszerencsétlenebb vakokon is, a kik az ország egyetlen ,Vakok intézetébe4

be nem juthattak és az országban elszórtan nyomorognak, legtöbben szivetrenditő állapotban, Egyletünk céljait részletesebben alapszabályaink 2. §-a ekként határozza meg : a) Az egylet rendes tagjait az élet minden körülményei közt, vagy beállható szükség, inség vagy keresetképtelenség esetén erkölcsileg, szellemileg és anyagilag támogatni. b.) Az egylet elhunyt tagjainak árván és szegényül hátrahagyott gyermekeit az egylet erkölcsi, szellemi és anyagi erejéhez képest gondozni, nevelni. c.) Az egylet tagjai közt a köz és társas szellemet fejleszteni, a munkakedvet és önfentartási ösztönt ébreszteni, erkölcsi önbecsértéköket fenntartani, fokozni, szellemi és kedélyi műveltségűket gyarapítani, hogy az emberi méltóság érzetében és nyilvánulásaiban a társadalomnak egyenrangú tagjaiul magukat tekintsék és mások által tekintessenek. íme, mélyen tisztelt közönség, mire törekszik a most megalakult ,vakok orsz. önképző- segélyző és nyugdíj-egylete4

. A leghumánusabb célt tűzte ki maga elé, midőn a társadalom legszerencsétlenebb tagjainak erkölcsi, vallási és anyagi állapotán óhajt segíteni, Nem célunk elmondani ezen felhívásunkban, hogy a legtöbb nyugati államban leginkább a tarsadalom utján mik történtek a szerencsétlen vakok sorsának javítására. Annyit mégis meg kívánunk említeni, hogy pl. Szászországban minden vak neveltetéséről, foglalkoztatásáról gondoskodva van. így van ez Dániában, Belgiumban és Németországon csaknem mindenütt. London városa maga 5000 vakot lát el folytonos munkával s gondoskodik emberiesen lelki és testi joliétökről. Mi későre juthatunk ugyan ilyen messze; mert jól tudjuk, hogy a társadalom nálunk hazafias és jótékonysági célokra sokkal több irányban van igénybe véve* És há mégis bátorkodik uj egyletünk ezen felhívással a mélyen tisztelt nagy közönséghez fordulni, arra csak a felfejtett, igazán humánus cél szolgálhat indokul Nem kívánunk mi senkitől sokat, csak azt óhajtanok, hogy sokan támogassanak kegyes filléreikkel, hogy