Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-09 / 49. szám

tagjának; s én ezekkel — erőm csekély s már-már lankadni kezdő voltának érzetében meg is elégedtem ; a mit birok, azt is a közbizalomnak köszönöm — s a közbizalomnak azt a legnagyobb jelét, melyet nekem most a ti barátságotok felajánl, nem követelhetem magamnak, és megadva is csak ugy fogadhatnám el, ha épen ecsetelt aggodalmaim alaptalanoknak bizonyulnának s belőie egyházkerületünkre kár és ves7ély nem három'anék. O.-zintén kimondom, hogyha ezek után is szándékotok mellett maradnátok, de a szavazatok vedréből nevem kisebbséggel jőne ki — a mit. meggondolva, hogy a püspöki dicső állásra nálam érdemesebbek is vannak, valószínűnek kell tartanom, azt magamra nézve szégyennek nem tartanám ; sőt büszkeségem és dicsekedésem már az is, hogy ti engem erre érdemesnek tartottatok, s még inkább az volna, hacsak tiz-husz egyház is bizalmával tisztelne meg ; mert tudom, hogy ha kisebbségben maradtok nézetetekkel, ti a megválasztandó s mindenesetre érdemes férfiút bizalommal fogjátok körülvenni püspöki székében s minden érőtökkel támogatni egyházunk javára intézendő törekvéseiben s nagy és szent, de szintoly nehéz feladataiban. Az ellenkező esetben pedig, ha t. i. az egyházak többsége körülem csoportosulna, én az engem érhető választás elfogadására csak egyetlen feltételt tűzök ki s ez az: hogy egyházaink többsége azt önként, minden — bár erkölcsi kényszer nélkül — saját ösztönéből igazán akarja; mert azt előre is kimondom, hogy ha az első választással általános többség nem éretnék el, magamat a szűkebb választás alá semmi esetre sem bocsátandom ; mert egy ilyetén választási eredményben annak világos és cáfolhatatlan bizonyságát látnám, kellene látnom, hogy egyházaink többsége nem akar engem, nem engem akar püspökének s azt, hogy egy szűkebb választás alkalmával a saját jelöltjétől elütött kisebbség szükségből rám adná szavazatát, annál kevésbbé vehetném üdvös működhetésem biztositékául, minél inkább meg vagyok győződve, hogy a szóban levő többi jelöltek bármelyike leend is megválasztva, nálam érdemesebb, mindenesetre pedig alkalmasabb leend a püspöki tisztre. Ha mindezek mellett is fenntartjátok jelöltségemet, meghajlok akaratotok előtt, mint meg fogok hajolni egyhazaink többségének akarata előtt is. Nektek pedig, bizalmatok, jó indulatotok és barátságtok már csak ezen tanújelét is — melyre magamat alig érezhetem érdemesnek — hálás szívvel köszönöm ; s akármi legyen további elhatározásotok, s akár minők legyenek a választás esélyei: a ti jóságotok örökre szivembe vésve marad ! * A ritka ékes szónoklattal előadott válasz, hogy mily hatást tett, nem kell említenem. Csak egy passusával beszédének nem voltak többen megelégedve, a melyben kijelentette, hogy szűkebb választásra nem engedi magát kitüzetni. Többen megkisérlék ezen elhatározásának megmásitá«ára, hivatkozván a gyakori példákra és sok mindenféle argumentumra, de ő hajthatatlan maradt. S jól is tette 1 a mint ezt az értekezleten is Balogh Imre kifejezte. Igaz, hogy más választásoknál is, nem ritkán a legmagasb tisztviselők is, csak ismételt szavazás után nyernek többséget; igen de ott a választók nagy részét értelmetlen plebs teszi; ellenben a püspököt értelmes tagokból álló egyháztanácsok, sőt tényleg legtöbb esetben a lelkészek választják. Egy Szász Károlyt a gondviselés, — hogy triviális nyelven szóljak — csak jó kedvében ád egy nemzetnek s még inkább e mi szegény ref. egyházunknak; ha van lelkészeinkben érzék az ő fényes tehetségeinek felismerésére, érdemeinek méltánylására, akkor az első választás alkalmával tudandják teendőiket ; ha nincs, akkor méltánytalanság azt kívánni Szásztól, hogy ujabb áldozatot hozzon. Mint jó protestánsnak kötelessége igenis Istentől nyert gazdag talentumait vallása, egyháza javára kamatoztatni, fényes tehetségeivel egyházunkra is fényt lövelni, ha a közbizalom ezt így kívánja ; de mint önérzetes férfi jogosítva van érezni és éreztetni azt, hogy ha ő megtiszteltetésnek veszi a kerület bizalmát, a kerület is méltányolja az ő áldozatkészségét! Részint az előző, részint ez utóbbi értekezleten jelenvoltak : Vizsolyi G., Antos J., gr. Degenfeld L. s id. gr. Ráday G., Decsey Lajos e. megyei gondnokok, Adám Kálmán, Csekey Istv.. Kovács A, Sipos P. esperesek, Dobos János, Ballagi Mór, Csikay I, Szilády Áron, Szilády János, Balogh Imre, Gönczy P. Pap Lajos, Pap Kár. e. ker. tanácsbirók, Csabai Imre, Csontó L., Farkas J., Szőts Farkas tanárok, Kálmán Farkas, Szeremley Lajos, Szilágyi Benő, Miskolczy Dénes, Lévay Lajos, Nagy Ignác, Tóth Sándor, Mészáros Soma, Vargha László, Keménffy Pál, Orosz Endre e. megyei képviselők s lelkészek. A fenntebbi gyűlésről és közös értekezletről egyik napilapunk is hozott tudósítást, s pedig nagyon érdekeset, közöljük mi is, eléggé tanulságos, a fátyolt mindinkább lebbentik félre. A Baksay-pártnak valamelyik meg* bizható tagja irja ezt a tudósítást, s miután pár sorban felemiitette a gyűlést s az ezt követő konferenciát, igy folytatja : „Könnyen meg lehetett Ítélni, hogy a kormánynyal összeköttetésben álló világi urak Szász Károly mellett vannak, ellenben a vidéki lelkészek Baksay Sándor és Filó Lajos mellett oszlanak meg. A konferenciát Szász hívei rögtönözték, de azon egyáltalában nem értek el eredményt. A konferencia után ezen választási ügynek igen érdekes jelenete következett be. A gyülésteremből egy nagy csoport húzódott végig a kecskeméti utcán, Baksay és Filó hívei, s az Erzsébet-szállóba mentek, hol a két püspökjelölt szálva volt. Itt előbb Filónál tisztelkedtek, hol Kovács Albert, a Baksay-párt egyik buzgó híve, tolmácsolta a megjelentek üdvözlését, kifejezvén, hogy habár egyelőre e két párt hivei megmaradnak is jelöltjeik mellett, de nem vonakodnak kifejezni, hogy ha a többség szavazata Filóra esnék, őt is örömmel fogják a püspöki széken üdvözölni s állását minden más támadás ellen védelmezni készek. Az ősz főpap mély megindulással válaszolt, biztosítván mindeneket jóakarata és békés törekvései felől. Innen az egész társaság átment Baksay szállására, hol Koncz Imre vértesaljai főesperes, a Filó pártjának egyik jó embere, hasonló szellemű beszédet intézett Baksayhoz, ki kedves modorú válaszával még ellenfelei szivét is megnyerte. Nem lehet kétes többé, hogy e két párt a helyzet urává lett a harmadikkal szemben.« Ezen tudósításból két fő dolgot tanulhat meg at. olvasó. Először azt, hogy Szász K. pártját a kormánynyal összeköttetésben álló világi urak képezik, a jó magyarok pedig mind a másik két jelölt mellett vannak. Fentebb közöltük a Szász-párt értekezletein megjelentek névsorát, ebből megítélheti az olvasó, hogy fenntebbi szavakban mennyi az igazság, mennyi az ámitás. Az igaz, hogy a Szász hívei között van egy pár oly egyén is, kik az állam szolgálatában vannak, de gondolom, még az ellenfél sem gyanúsítja őket hazafiatlansággal; van egy pár kormánypárti képviselő is, de a kikre ha teljesen nem