Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-09 / 49. szám

mondja el mindjárt felléptekor ez eseményt, a mit a synoptikusok szerint a messiási tudatában is fejlődő Jézus csak pályája végén tesz meg. A synoptikusok — mondja Hengstenberg — elbeszélve a Simon házában levő lakomát Bethániában, feltételezik Lázár feltámasztatását, a ki János szerint ott jelen volt; de magát a feltámasztást nem beszélik el, részint mert ennek elmondása veszélyes lehetende, mig Lázár élt, részint hogy hadd mondja el János egy ily fontos esemény megtörténtét. Tehát az evangélisták megegyeztek abban, ki mit irjon meg, mint valami ujabbkori operett szerzők ? !! A pascha chronologiája sem ellenkezik a synoptikusokéval. Mert a tzqÓ rrjg fogzíjg (XIII. i) azt mutatja, hogy csupán csak a lábmosás történt az ünnep előtt s nem a fejezetben elbeszélt többi esemény is. A XIII. 29-ben az eig xrt

v toQrrjv pedig a még hátralevő ünnepnapokra vonatkozik. Á 18. 28-ban a ró náoya qayelv nem a paschabárány megevését jeleli, hanem egy másik lakomára vonatkozik, meiy szokásos volt az ünnepek alatt a melyről Deut. 16, 2, 4 és II. Chron. 30, 22-ben van szó. A nagaoy.evrj zóv náoya (XIX. 14) nem jelenthet egyebet, mint a közönséges pénteket a pascha sabbatja előtt és a ,nagy sabbath* (XIX 31) nem az első pascha nap, hanem csupán a sabbath, mely a pascha napra következik. így hát János szerint is Jézus az utolsó vacsorát Nisan 14-én költötte el tanitványaival. De hát akkor mikor halt meg ? erre időpontot nem talál Hengstenberg. Ha Jézus az igazi pascha, akkor csak Nisán 14-én halhatott meg. Másfelől megfejthetlen, nyilt kérdés maradt a conservativ állásponton az, hogy a 4. evangelium Jézusnak három éves tanitói működéséről beszél, mig a synoptikusok csak egy évről tudósítanak; hogy a 4. evangelium Jézus munkássági körét kiszélesíti, Gálileaból Judeaba s főként Jeruzsálembe helyezi át, itt sokkal gyakrabban lép fel, mint Galileában, hol csak átmenőben fordul meg. A synoptikusok ennek megírását is Jánosra bízták ? hogy hadd mondja ő el az 5 jeruzsálemi utat, majd ők csak egyet beszélnek el? Nem inkább abból a célzatból magyarázható-e meg a 4. evangelista eljárása, hogy ő a fővárosban szerepeltetvén Jézust, azt mutassa ki, hogy »nem cselekszik titkon, a ki hires akar lenni, de elmegy s megmutatja magát a világnak* (VII. 3 s következő). E tárgyalásunk elején feltett kérdésekre tehát a következő .feleleteket adhatjuk : 1. A 4. evangelium írója nem történeti céllal írt; művének a történelem csak külső kerete, a történelmi események csak eszközök főgondolatának bebizonyítására. 2. Ebből folyólag a synoptikus hagyományokat sem kiegészíteni, sem azokat megerősíteni, igazolni nem akarta. Tekintettel volt ugyan reájok ; de belőlök csak annyit és azt használta fel, a mennyi és ami főeszméjének, thémájának argumentumul szolgálhatott s ezeken is. célja szerint változtatott, illetőleg ezek az ő sájátos christologiájának jellege szerint megváltoztak önként. Az ő Christusa nem mozoghatott a synoptikus történetek szinterén s nem taníthatott ugy, mint amazok názárethi prof-tája. Innen az eltérések s a harmóniába nem hozható dissonanciák. A műnek a folyó évben való tovább folytatásával, sajnálatomra, kénytelen vagyok térszüke miatt felhagyni s így a további : kérdéseket, u. m. Az evangelium szerzőjének, .a szereztetési kornak s a keletkezési helynek kérdését az uj évvel lesz szerencsém közölni. Kenessey Béla. BELFÖLD Főpásztori körlevél. Nagytiszteletü Esperes úr! Ágost hitv. ev. testvéreink most újítják föl a nagy reformátor emlékét s születésének négyszázados jubiláris ünnepét ülik. Lutherrel egy időben kezdte meg a reformátiót Zwingli Ulrich, ki a reformátió helvét irányának hőslelkü kezdeményezője volt s a századok folyamában hozzá tapadt salaktól megtisztított keresztyénségnek a fegyveres erővél támadók ellen védelmezésében Cappelnél áldozatul esett. Zwingli 1484-ik évi január hó i-én született s igy a legközelebbi újév i-ső napján lenne születésének négyszázados ünnepe megtartható. Ágost hitv. testvéreink a Luther ünnepélyek rendezésével jó példával mentek elő, s mi maradhatnánk-e hátra, kik Zwinglinek oly sokat köszönhetünk, azon Zwinglinek, ki megtörte azt az útat, melyen a vasszigoru — gyémánt jellemű — törhetlen akaraterővel megáldott Kálvin lobogtatta az emberi előhaladás lobogóját, a felvilágosodás fáklyáját? Én követem az ágost. hitv. testvérek által mutatott szép példát s megtartom Révkomáromban a Zwim gli-ünnepélyt. Ha nagytiszteletüséged velem egy véleményben van, az esetben legyen szives lelkésztestvéreinket — kik e. megyéje területén működnek — felkérni a Zwingli-ünnepélynek 1884-ik évi január i-én leendő megtartására. R.-Komáromban, 1883. nov. 11. Pap Gdbor, ev. ref. püspök. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. A nagy csapás miatt, mely a dunamelléki ref. egyházkerületet ez év őszén érte, f. hó 5-ére egyh. kerületi közgyűlés hirdettetett. Bár tanácskozásra csak egy főtárgy volt kitűzve, azért egyike volt ez legnépesebb gyűléseinknek. Jelenvolt minden esperes, minden e. megyei gondnok, — kivételével az aggasztóan beteg ifj. gróf Ráday Gedeonnak — az e. megyék és felsőbb tanodák majd minden képviselője, és a kiket legelői kellett volna emlitení, a két elnök: Gróf Lónyay Menyhért főgondnok s Fördős Lajos hely. püspök, mind a ketten roncsolt egészséggel, megtört testtel, de az egyház iránti hő szeretettel, lankadatlan buzgósággal eltelten. Hely. püspök urnák mindenkit mélyen megható imája után, főgondnok úr az ülést megnyitotta ; majd felemlítvén a nagy veszteséget, indítványozta, hogy az elhunyt főpásztor mélyen lesújtott özvegye előtt fejezze ki a közgyűlés élőszóval őszinte részvétét, a mely indítvány, mondanunk sem kell, hogy egyhangúlag elfogadtatott, s a gyűlés bezártával a közgyűlés tagjai tömel gesen jelentek meg néh. Török Pál özvegyénél, igaz fájdalmukat tolmácsolandók. Ugyancsak a főgondnok