Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-09 / 49. szám

úr indítványára egyhangúlag elhatároztatott, hogy a közelebbi e. ker. közgyűlés kezdetén az elhunyt nagy püspök emlékére gyászistenitisztelet tartassék, ezen kivül egy bizottság neveztetett ki javaslatot készíteni Török Pál emlékének megörökítése iránt. Ezután következett a főtárgy: a szavazások elrendelése a püspöki szék betöltése erdekéből. Kimondatott, hogy a szavazások január 20-ára az illető esperesekhez, ezek által pedig febr. 4-ikéig Vizsolyi Guszt. gondn. úrhoz beküldendők, melyek azután egy e célra kinevezett 12 tagu bizottság által Budapesten felbontandók. Felhatalmaztatván egyszersmind ezen bízottság, hogy ha ez alkalommal általános szavazattöbséget senki sem nyerne, új s pedig rövid idő alatt teljesítendő szavazást rendeljen el, hogy a jövő év május elején tartandó e. kerületi gyűlésen már az új püspök hivatalába beigtattathassék. Ezen bizottság elnöke a főgondnok vagy ennek akadályoztatása esetén a legidősb e. megyei gondnok, tagjai pedig Vizsolyi Gusztáv, id. gr. Ráday Gedeon, Antos János, Kerkapoly Károly, Ballagi Mór, Szilágyi Dezső, Szilágyi Sándor, Sipos Pál, Koncz Imre, Szalai Ferenc, Csikai Imre, Ádám Kálmán, Szilády János, Pap Karoly jegyzői : Farkas József és dr. Vécsey Tamás. Elrendeltetett egyszersmind,- nehogy alaki hiányok miatt egyik vagy másik szavazat megsemmisíttessék,— miszerint ez alkalomra a jegyzői hivatal által szavazó ivek készíttessenek s küldessenek szét az egyes egyházakba. Felvétetett ezután egy-két sietősen elintézendő tárgy. Ilyen volt a Török P. elhunyta után elnökileg kiküldött leltározó bizottság jelentése, melynek felolvasása után elhatároztatott, hogy a kerületnek eddigelé Török P. gondviselése alatt állott értékpapírjai a magy. földhitelintézetnél helyezendők el egyelőre ; a Baldácsyalapitványi ügyre vonatkozólag az e. ker. ügyész Szilagyi Sándor jogosíttatott fel arra, hogy az illető pénzügyi hatóságokhoz tegyen jelentéi a felől, hogy a kerületünkre eső 1/11 részből mennyi fog humanitárius vagyis oly célokra fordíttatni, melyek után illeték nem fizetendő. A pesti theologiai tanári kar felterjesztése folytán egy bizottság neveztetett ki oly célból, hogy az egyet, konvent januári és septemberi határozataira vonatkozólag készítsenek a jövő e. kerületi gyűlésre javaslatot az iránt, hogy a theologiai tantervnek az akadémiai vizsgákat és a tanárok képesítését illetőleg még függőben maradt pontjai miként oldassanak meg, hogy a lelkészképesitő vizsgálatok egységes reformja miként eszközöltessék, s hogy az új theolog. tanterv a pesti theolog. akadémiában miképen lenne életbe léptetendő. Ezzel a mintegy másfél óráig tartott gyűlés Fördős Lajos imájával berekesztetett. A gyű'ést megelőző napon Koncz Imre s elnöktársa és az egyik vértesaljai képviselő azon óhajtást fejezték ki, hogy a püspöki szék méltósága óvassék meg az olyasféle korteskedésektől, melyek mai napság más hivatalok betöltésénél napirenden vannak, s a minőket nálunk is némelyek már a bold. főpásztor koporsójánál megindítottak. Hanem ez alkalommal beszéljék meg a kerület, a megyék vezérfélfiai ezt a tárgyat, itt állapodjanak meg, ha lehet, egy egyénben, az azután egyhangúlag, vagy legalább szótöbbséggel választassák meg. E célból a közgyűlés végeztével értekezletté alakult át a gyűlés Décsey Lajos e. megyei gondnok elnöklete alatt, de csakhamar kitűnt, hogy a barátságos értekezletet némelyek kortesfogások puffogtatására akarják felhasználni, s a különböző jelöltek körül csoportosultak a helyett, hogy egymáshoz közelednének, inkább eltávolodnak, azért az értekezletnek csakhamar vége vettetett. Ily előzmények után azok, kik Szász Károlyt óhajtanak a püspöki s a pesti első papi székbe ültetni, mint a gyűlést megelőző napon, úgy a gyűlést követő délutánon Vizsolyi Gusztáv e. megyei gondnok ur lakásán gyűltek össze, s miután az első értekezleten egyhangúlag kimondották Szász Károly mellé való csatlakozásukat, a második értekezletre meghívták a jelöltet, hogy itt a jelöltség elfogadására megkérjék. Először is Vizsolyi Gusztáv üdvözölte és kérte fel Szász Károlyt a kijelöltség elfogadására több gondnoktársa és e. kerületi tanácsbiró nevében, ezután Sipos Pál esperes részint a pesti e. megye közelebb tartott értekezletének, részint több tiszttársa megbízásából, Kálmán Farkas pedig számos lelkésztársa nevében. Erre Szász Károly a következőkép válaszolt : ,Tisztelt Uraim, barátim 1 Nem mondom, mert ellenemre van minden kétszinüsködés és tettetés, hogy felszólítások egészen meglepő s készületlenül talál. Az időszaki sajtó, mely természeténél fogva, minden hírt felkap s minden dologban irányadó szót követel magának, gondoskodott róla, hogy felhívások ne lepjen meg. Alig zárult be a sir nagyérdemű s felejthetetlen püspökünk fölött s a friss hant még meg sem szikkadt rajta, mikor a napilapok már siettek utódjáról gondoskodni s a többi közt az én nevemet is emlegették. Nem vonom kétségbe a sajtó jogát ehhez; a nyilvánosság s a sajtószabadság mai korában mindenkinek szabad is, módjaban is van a maga véleményét nyilvánítani. Csak oly dolgokban, melyekben az illetékesség meg van határozva s az elhatározás joga bizonyos testületeké, ne követeljen magának a sajtó többet, mint a mi őt megilleti. Szabad neki, előlegesen és utólagosan, bírálni pl. az akadémia vagy bármely más testület jelöltjeit és választásait, vagy pl. a miniszterválság alkalmával a miniszteri kombinációkat, vagy országgyűlési választásoknál a képviselőjelölteket s Ítélni elevenek és holtak, meg sem szülöttek vagy halva szülöttek felett, »senki tőle e jogát el nem veszi*, de viszont ő sem veheti el az illetékes testületektől a határozás, a választás jogát. Meg kell mégis vallanom, hogy a napi sajtó idő előtti felszólalásai engem kellemetlenül érintettek ; részint, mert ez idő előtti felszólalásokban és kandidalgatásokban némi kegyelet lenséget éreztem egy felül az elhunyt iránt, kinek üresen maradt helyét oly nagyon siettek betölteni, s kinek a helyét mi még soká, igen soka betölthetetlennek fogjuk érezni; másfelül a kijelölésre és választásra egyedül jogosult testületeink, egyházkerületünk 249 egyháza iránt, melyeknek még arra sem adtak időt, hogy a nagy csapásból valamennyire magokhoz jőjenek, összeszedjék magokat s megállapítsák gondolataikat, s kellemetlenül érintettek e felszólalások, megvallom, azért is, mert nevemet — minden általam adott ok nélkül — a közvita martalékául dobták oly téren, melyet erre illetékesnek nem ismerhetek el s melyen nyilatkozni nem véltem magamnak megengedhetni. Csak e mai alkalmat használom föl annak kijelentésére, hogy nekem e hírlapi felszólalásokban, történtek legyen mellettem vagy ellenem, s más jelöltek mellett vagy ellen, nemcsak semmi részem, sem közvetlen, sem közvetőleg, de rólok előleges tudomásom sem volt s én azokat, ugy mint akárki, csak mikor megjelentek, nyomtatásban olvastam. Most állok először — egy illetékes, bár nem még magára a választásra jogosult, de a választásnak némileg irányt adni mindenesetre hivatott férfiak tisztes gyülekezete előtt —, s ha maga a fölhívás, mint mondám,