Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-02 / 48. szám

templomba vonultak, hol Fábry János lelkész és XIII városi esperes mélyen átgondolt beszédet tartott. A nagy nap megörökítése céljából, a presbyterium gyűjtést rendelt foganatosíttatni az egyháztagok között, melynek eredménye körül-belül 400 frt. Ez összeg hovafordításáról az egyháztanács utólag fog intézkedni. * A kassai magyar-német egyház lélekemelő ünnepélyességgel ülte meg m. hó 10-én és 11-én az ünnepet. Az első nap a serdülő ifjúságé, a második az egyház felnőtt közönségé volt. Az ifjúság részére tartott ünnepélyre nem csak az egyház felekezeti elemi fi- és felső leányiskolájának, hanem a városbeli összes tanintézeteknek prot. vallású növendékei is egybegyűltek a templomban és száz meg száz ifjú ajakról harsogott fel az istentől való ember harci éneke: „Erős vár a mi Istenünk!* Az alkalmi emlékbeszédet Steiger Ferenc felső leányiskolái igazgató mondotta, kifejtvén e tételeket: I. Mit tett Luther, a miért rá büszkék vagyunk ? 2. Minő tanúságot nyújt nekünk, különösen a serdülő ifjúságnak Luther egész élete és működése ? A második ponttal kapcsolatban jellemezte Luthert életrajza fonalán: a) mint a fáradhatatlan munkás és tudományos kutató mintaképét; b) mint hiterős és rettenthetlen harcost ; c) a társadalomban, mint önzéstelen embert és szíves barátot ; d) családi körében, mint a legjobb férjet, gyengéd atyát, vendégszerető gazdát és házi urat; e) mint a természet figyelmes szemlélőjét. — Az emlékbeszédet rövid ima és zárének fejezte be. Az ifjúság között Gratz Mór „Képek Luther életéből4

cimű füzetkét osztották ki. A főünnepély 11-én Vs

io kor vette kezdetét »Maradj meg kegyelmeddel* szövegű énekkel. A rendes oltári szolgálat után az „Erős vár a mi Istenünk* harsogott fel a hitjavitó rettenthetlen bátorságát lehelő eredeti szövegben ; mire Csiskó János lelkész lépett a szószékre, alapigéül vévén fel Zsid. 13, 7. »Emlékezzetek meg a ti vezéreitekről, kik szólták az Istennek beszédét és kövessétek az ő hitöketl* A beszéd bevezetése után, a különböző vallásuakból alakult kassai férfi- és női dalárda, nagy szabatossággal adta elő Weber K. Mária hírneves „Miatyánkját*. Az ének utolsó akkordjainak elnémulása után, Csiskó úr, az említett igék alapján vetette föl a kérdést, s fejtette ki széles körben ismert ékesszólásával: miként tiszteljük méltóan egyházunk nagy fiát, Luthert? 1. Ha megemlékezünk nagyszerű munkájáról: 2. Ha megvizsgáljuk a hit erejét, mely őt nagy munkájában győzelemre segítette ; 3. Ha fogadást teszünk, hogy e hit követésében nem fogunk ellankadni. * A felsőbányai ev. ref. egyházban nov. 11-én a reformátió emlékével kapcsolatba nünnepeltetett meg Luthernek a nagy reformátorunk 400-0S születési éve. Ugyanakkor ujbori alkalomra az uri szent vacsora is kiszolgáltatott. * Az árvái esperességnek mind a hat egyházában, de kivált a megye székhelyén Alsó-Kubinban, nagy fénynyel ülték meg a napot. A nők 4-ikétől H-ig folyvást készültek az ünnepélyre, s Ízlésesen ékesítették fel a szentegyházat. 10-én délben órai harangozással s mozsár durrogatással jeleztetett az ünnepély. 5 órakor ismét meg szóiattak a harangok, dörögtek a mozsarak s óriási tömeg vonult a fényárban uszó templomba, mely annyira megtelt idegen vallásfelekezetűekkel is, hogy nem maradt üres hely. Oltár előtt Nóvák Sámuel árvái esperes és fia Nóvák Pál, mindketten lelkészek végezték megfelelő liturgiával s a 100. zsoltár eléneklésével a szolgálatot. — Az esperes Luk. I. 76—79. alapigék nyomán tartotta beszédét. Mint Keresztelő János készítette az Urnák útját, úgymond, úgy készítsen elő minket a mostani esti ünnepély a holnapira. Ii-én már 5 órakor harangozás és mozsarazás jelezte a nagy napot. V, 10-kor kezdődött az ünnepélj^es istenitisztelet, melyen Nóvák Pál tartotta az egyházi beszédet Zsidókhoz XIII, 7. alapján e tárgyról: Emlékezzetek meg a ti vezéreitekről. Délután is igehirdetéssel végeztetett az istenitisztelet. — A Luther-^apra megindított adakozások, melyekben minden egyháztag részt vesz, már eddig is közel 500 frtot eredményeztek. * A besztercebányai Luther-ünnepről már mult számunkban emlékeztünk. Kiegészítésül azonban megemlítjük, hogy a tót beszédet Hodzsa József radváni lelkész tartotta Ef. V. 8. v. alapján. Ecsetelte 1. a sötétséget, melyből Isten a hitújítás által kivezette az emberiséget; 2. ama világosságot, melylyel megajándékozott bennünket Isten a hitújítás által és 3. adjunk hálákat az ajándokért Istennek a világosságbani járás által. — Az ünnepélylyel egybekötött, s a létesítendő Luther-árvaház javára eszközlött offertorium, melynek összeszámítása azonnal nem eszközöltethetett a 200 frtot aligha meg nem üti. Maga Stádler Tófor, a beszterce-bányai egyház buzgó felügyelője e szent célhoz 50 frttal járult. Rákos-Keresztáron nov. 4-én és 10-én tartatott meg az ünnepély, Dubovszky Nándor lelkész ünnepi szónoklataival. Ez alkalomból az építendő templom javára Alziebler András egyháztag 100 frtot ajándékozott. Irsán az ünnep előestéjén, az ünnepet jelző harangozás után a fényesen kivilágított toronyban egy földművelőkből álló zenetársulat fúvóhangszereken játszotta Luther énekét: „Erős vár a mi Istenünk.* — 11-én a szépen feldíszített templomban a magyar istenitisztelet végeztével a lelkész örömmel hirdette ki, hogy Irsay József úr, kinek az ünnepély sikerében is nagy része volt, egy díszes keresztelőkővel ajándékozta meg az egyházat. * Nagylakon nov. 4-től il-ikéig minden reggel 8 óra előtt meghúzattak a harangok, a nép tódult a templomba, hol Szeberényi Andor és Hrdlicska Károly lelkészek, s Strba János káplán felváltva tartották a beszédeket. 5-én és 10-én az iskolás gyermekek is bevonultak ünneplő ruhákban, tanítóikkal élükön a templomba, s részt vettek az ünnepélyen. Leghatásosabb volt az ünnepély befejezése. A harangok 10-én este szakadatlanul zúgtak, s a kivilágított toronyba számtalan nép tolongott. Mindenfelé fényes kivilágítás, s nyolckor a toronyban egy erős vegyes dalkar rázendítette Luthernek három legszebb énekét, a helybeli fúvó-zenekar kíséretével. Másnap reggel az ünnepély betetőzéseül négy éneket énekeltek, s az oltár előtt különféle alkalomszerű antiphonát. A beszédet Hrdlicska Károly lelkész tartotta. Megemlékezvén Luther születésének négyszázados évfordulójáról, beszéde tárgyául ezt választotta: ,Minő érzelemmel kell az evangelikus keresztyén embernek Luther bölcsőjénél megjelenni* ? — Az ünnepély ez istenitisztelettel véget ért. Az egyház Luthernek emlékünnepélye alkalmából egy alakitandó árvaház számára erős alapot vetett. *