Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-02 / 48. szám

A soproni ev. egyházban Stiegler Gusztáv és Brunner János lelkészek mondtak több alkalmi beszédet, ezerekre menő közönség előtt. Az offertorium a Gusztáv-Adolf egylet javára iiófrtot eredményezett. Az iskolás gyermekek között 600 Frommel-féle Lutherkönyv, s 400 kőmetszetű Luther kép osztatott ki, azonkívül minden elemi iskolai tanteremben Luthernek egyegy fénynyomatu arcképe helyeztetett el. Mindezek több mint 200 frtba kerültek, mely összeg a híveknek e célra tett adakozásából lőn fedezve. —A 11-ikifőünnep, »Erhalt uns Plerr bei Deinem Wort* énekkel vette kezdetét. Ezután a három lelkész az oltár elé lépett és Brunner János lelkész mondta hatásos alkalmi imáját, mire a chorus »Ein' feste Burg*-nak első versét énekelte. A főéneket képezte a veterán lelkésznek, Kolbenheyer Mórnak betegágyán készített és a templom bejáratánál, 3000-nél több példányban kiosztott: ,Lied zur 400-jáhrigen Geburtsfeier Dr. Martin Luther's*. Az ünnepi beszédet Stiegler lelkész tartotta, közben pedig a kar énekelt. A nagy lelkesedéssel mondott beszédet, mely aztán több egyháztag költségén nyomtatásban is megjelent, a 4000-re tehető nagy közönség a legmélyebb csendben, feszült figyelemmel hallgatta. Istenitisztelet után az úrvacsorája lett kiszolgáltatva. Délután ismét Brunner lelkész prédikált, midőn a templom, dacára a felette kellemetlen időjárásnak, megint egészen megtelt. Este a »Fehér rózsa« vendéglőben 80 egyháztag jött össze, hogy társas körben is megünnepelje a nagy napot. — A lyceumi Luther-ünnepély a zsúfolásig megtelt nagy vizsgateremben ment végbe. Káldy Gyula dunántúli kerületi felügyelő úr úgy a lyc. theologiai egyletnek, mint a magyar önképző-körnek 5—5 cs. k. aranyat ajánlott fel pályadíjul. * A soproni alsó-esperesség egyházaiban, Nag\-Geresden, Bükön, Vadasfán, Szent-Andráson stb. szintén kegyeletes emlékezéssel ülték meg Luther ünnepélyét. Az utóbbi helyen, a felállítandó emlékkőre s más célokra 24 frt 18 kr gyűlt be. * Pancsovdn a Luther-ünnepen az egyház számos hívein kivül megjelentek Stáncsich György főispánnal élükön az összes hivatalos testületek. A felekezeti különbség nélkül alakult vegyes, u. m. férfi és női énekkarok magyar és német darabjai nagy hatást tettek. Az ünnepi német szónoklatot Schwalm György lelkész mondta, nagy hatással fejtegetvén, hogy a reformátió által teremtetett a szellemi szabadság ; ennek modern elfajulásai azonban, melyek a hit és erkölcs korlátjait nem akarják tűrni, nem irhatok a reformatio rovására. Ezután Wigand János tanár magyar emlékbeszédet olvasott fel, jellemezvén abban Luthert mint reformátort. Mély benyomást tett e beszéd ilyetén bevégzése : »Midőn e helyen is fennen hangsúlyozzuk, hogy épen a reformátió égi hangja, a jogaiba visszahelyezett lelkiismeret szava leghangosabban, legbensőbben, legkövetelőbben sugallja: szeresd a földet, a mely téged szült és táplál, szeresd a népet, a mely azt ezredévi önfeláldozó küzdelemmel élte és vére árán minden ellenséggel szemben megvédte, szeresd a szellemet, a nyelvet, amely ez ország erkölcsi és hatalmi létalapja, — szeresd a hazát : nem hisszük, hogy Luther emlékéhez méltatlanul fejeztük be megemlékezésünket.4 * Ferdinandsberg (Krassó-Szörény megye) bánáti esperesség! hitközség, Luther emlékünnepét, kapcsolatban a hitközség 25 évi fennállása jubileumával, nov. 25-én délután ülte meg. A szépen sikerült egyházi ünnepélyt közlakoma zárta be. Indítványok, melyeket az alantirt lelkészek beadtak tárgyalás ve'gett a nagybányai ref. egyházmegyei gyűlésre. 1. Azt hisszük, hogy egy ifjú lelkész életében alig van nevezetesebb s meghatóbb időpont, mint mikor sokszor éveken keresztüli nehéz küzdelmek s nélkülözések után eléri az epedve várt időt, hogy rendes lelkészszé lesz, s elfoglalja egyházában hivatalát. Ha e hivatali állás elfoglalása oly nevezetes, kell, vagy legalább kellene, hogy ünnepélyes s megható legyen mind a hivatalba, illetve egyházába belépő lelkészre, mind az őt fogadó egyházközönségre. De hát e helyett mit látunk, az eddigi gyakorlat mit bizonyít ? Azt, hogy a lelkész beállít egyházába jóformán ugy, mint a cseléd gazdájához, s ott kurátortól, egyiktől-másiktól kell számon kérni a hivatalához tartozó egyes tárgyakat. Mennyivel szebb, magasztosabb, s a legtöbbször azt hisszük, lélekemelő amaz az ev. testvéreknél, s ma már nálunk is itt ott szokásban levő gyakorlat, hogy a lelkész nem állit be hivatalába, hanem abba az egyházmegye küldöttje által iktattatik be egész ünnepélyességgel s hivatalosan adatik át neki minden, minek hűséges gondozása s lelkiismeretes kezelésére esküvel kötelezendi magát. Az ilyen beiktatás ugy a lelkészre, mint a közönségre a legnagyobb hatással van, nemcsak, hanem feledhetetlen is. Ebből kifolyólag indítványunk az, hogy tekintve a lelkészi hivatal fontosságát, tekintve a hivatali állás elfoglalásának komoly s megható pillanatát, mind a lelkész, mind a közönségre nézve ; tekintve továbbá a lelkészi tekintélynek ez által is emelését, mondaná ki a nt. egyházmegye határozatilag, hogy ezután a lelkészek hivatalos beiktatását rendszabálylyá teszi, s az esperes ur vagy maga, vagy a tanácsbirák által teljesitendi. 2. Mint a lelkész életében a hivatali állás elfoglalása, az abba való beiktatás, azt hisszük, oly nevezetes pontot képez a felserdült gyermek életében a coníirmátió, melyet elfeledni soha nem fog. Az egyházi törvények eme szertartásra azt mondják, hogy az ünnepélyességgel vitessék véghez. Hogy mit kell az ünnepélyesség alatt érteni, azt majd a boldogabb időben látjuk meg, mikor elkészül a tervezett uj ágenda, s egyöntetűség lesz talán behozva minden szertartási eljárásra nézve. Még ma, nemcsak a hány egyházkerület, hanem a hány egyházmegye, sőt tán a hány egyház, majdnem annyiféle a szokás egyik vagy másik szertartási cselekményre nézve. Míg az említett, s azt hisszük, mindnyájunk által óhajtott idő bekövetkeznék, s ezen nevezetes vallásos cselekményt a confirmátiót is ev. ref. egyházunkban, mindenütt egyöntetűséggel s a törvények szerint — a megszabott módon — egész ünnepélyességgel végezhetjük : emeljük ez actus magasztos voltát az által, hogy a conűrmandusoknak adjunk úgynevezett confirmátiói emléklapot, beirva abba a confirmatió idejét, aláírva a confirmáló lelkész nevét. Nézetűnk szerint ez oly kincs lesz rájok nézve, mit egész életökön keresztül ereklyeként fognak tartani s megőrizni. Ebből kifolyólag indítványunk az, miszerint a confirmatiónak annál ünnepélyesebbé tételére s örök emlékére hozza szokásba egyházmegyénk az úgynevezett confirmátiói emléklapok kiosztását.