Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-25 / 47. szám

De hogy közleményem hosszadalmassá ne váljék : csak röviden érintem meg azon tért, mely előttünk mint hazafias érzelmű pártiak előtt megnyílott. A szielnici volt lelkész úr ugyanis, pátriajába, az árvái es perességbe ment át, pártunk ily óhajai s áldásai mellett: legyen igénytelen szolgája az Urnák, ne hetvenkedjék ev. egyházunk rovására mint nemzetiségpárti, — tanitsa uj híveit honunk iránti szeretetre s magyar nemzetünknek becsülésére ! Lelkészállomási üresedés állott be ennél fogva esperességünkben, lelkészállomási üresedés, mely az utolsó két évtizedben és pedig 13 egyházban: tizennyolcszor lett betöltve, de fájdalom, betöltve: egyszer se hideg, se meleg, tizenötször nemzetiségi, és csak kétszer, valóban hazafias érzelmű lelkészszel. Ily szomorú tények, ily leverő tapasztalás indítnak tehát abbeli érzelmeimnek kifejezésére: vajha érintettem egyház értelmisége — eldobva magától az önérdek nyűgét, tömörülne, — vajha követné az itteni, bármely felekezetű értelmiség közóhaját, — vajha egyesülne s lelkészül elválasztaná kerületi felügyelő urunk által ajánlott Lincényi úrban azt a férfiút, ki itt, öt éven át tanúsított ernyedetlen munkássága, magán és nyilvános körben tanúsított hazafias érzülete által igazolta, hogy nem hiaba hagyta el szülő- vagy is inkább lakhelyét: honunk fővárosát — hogy mint a központból kikerült s-olgája az úrnak: hó fedte vidékü. kön is magyar apostol gyanánt akar ténykedni s hordozni a napnak terhét. Hétházi. KÜLFÖLD. A halle-wittenbergi egyetemi Luther-ünnepély. A halle-ioittenbergi egyetemet már neve is kötelezi, hogy nagy reformátorunk, Dr. Luther Marton szellemi adományainak mindenkoron hű kezelőjelegyen. Hivatva volt tehát e jubileumi évben különösen, hála adóját róvni le azon valláshős iránt, ki a hierarchia békóit széttörve, az apostoli-evangyélmi kereszténységet visszaállítva, oly gazdag áldást árasztott el az emberiségre. Mintegy bevezetésül a Luther-ünnepélyekhez theol. tanáraink e hó i-ső napjaiban több vonzó előadással készítették elő az ünneplőket a nagy napokra. — E célra a legalkalmasabb helynek mutatkozott a hallei ^Liebfrauenkirche*, vagy mas néven „Luther-templom*, mely még ma is őrzi Luther eredeti halotti ábrázatát. Készült pedig az akkor, midőn Luther holt tetemei 1546-ban Eislebenből Hallén keresztül Wittenbergbevitettek, s a nagy árvizek a közlekedést lehetetlenné téve, több napra a templomban helyeztettek el. Onnan a Luthertemplom nevezet. — Tanáraim e helyen Luther életének egyes mozzanatairól értekeztek. így Dr. Beyschlag : »Luther családi életéről'; Jakvbi: ,A reformátió áldásáról4

; Gosche: „Lutherről, mint bibliafordítóról s a német nemzeti egység megteremtőjéről*; Tschackert : ,Luther hagyatékáról s az uj világnézetek keletkezéséről.* Az egyetemi ifjúság testületei díszben jelentek meg a Luther születése emléknapjára rendezett diszmeneten. Kiindult az alma materből s Hal'e főbb utcáin keresztül a Liebfrauenkirche felé tartott. E templomba ez alkalommal csak jegygyei lehetett bemenni. A menet élén az akad. tanács haladott; mindegyik fakultás saját díszruhájában. Ott láttuk Boretius jogtanárt s rektort, Schrader bírod, tanácsost s egyetemünk derék kurátorát; Thümmél egyetemi birót, Kcil prorektort, a négy fakultás dékánjait s a többi egyetemi tanárokat. Az egyetemi tanárok a szószék mindkét oldalán foglaltak helyet, a zászlósok az oltár előtt. A hatalmas prot. hymnus első 2 versének eléneklése után Dr. Köstlin tanárom — »Ber Grossmeistcr der Lutherforschung* mint őt Fricke lipcsei theol. tanár a wittenbergi Luther-ünnepélyen nevezte — lépett a szószékre. Ünnepi beszédében ,Ijuther reformátorrá fejlődés ér öl1

" nagy reformátorunk azon érdemeit méltatta, melyeket szerzett az egyház körül általában s a német népet tekintve különösen. Luther reformátor a szó teljes értelmében, a mennyiben a hitéletnek legmélyebb kérdéseibe hatolt be A modern állami szervezet is reá mutat vissza. A modern tudomány a maga eredetében szorosan függ össze Luther művével, annak szabadsága á szabadsággal. Minél mélyebben tekintünk Luther belső fejlődésébe, annál biztosabbnak találjuk, hogy minden vonása egy központra vihető vissza. Luther hitének bensőségéből indult ki, s az nála szív, akarat és érzelem. Tapasztalatait e téren Isten kegyelméből merítette, mert »az igaz ember hitből él.« Nem az általános műveltség volt az ő művének kiindulási pontja, nem a politikai s más hasonló érdek, nemis nagy theologiai tudományossága, kutatása és bírálata, hanem a belső ember. Kemény tusákat vívott, mert a világ fejedelme kemény ellentállást tanúsított — de bízvást mondhatta ismét: »Ein Wörtlein kann ihn fállen.« így Luther valláshős s a hit embere, ez által pedig nagy reformátorrá s egyházalapitóvá lett. így épített hitével az egyházon, mindennel a hitnek szolgált, s annak szavát mindenkinek szivére kötötte. Azt foglalta össze kátéjában, arra alapította beszédeit s összes iratait, asztali beszédeit épugy mint énekeit. Luther az egyházat, mint szellemi közösséget erkölcsi természeténél fogva a szellemi térre állította vissza, s a kiben volt még bátorság, mindkét gladiumot egy kezében tartani meg, azt antikrisztusnak nevezte. Luther nyelvezete — mint Grimm Jakab mondja — alapja a mai német nyelvnek, irodalomnak, nemzetiségnek, politikai szabadságnak és egységnek. Lelkületének belső tisztaságát megtartotta elleneivel szemben is. A nagyhatású beszéd végeztével az akad. dalárda »a ki hiszen és megkereszteltetik, az üdvözül« című éneke hangzott el. Erre az egyetem rektora Dr. Boretius lépett a szószék alatt levő kathedrára, kiemelve, hogy mai ünnepélyünk Luther emlékének szól, ki egye, temünk egyik felének nagyérdemű tanára is volt. Értekezett s

Luther érdemeiről a tudomány s a szabad vizsgálódás körül*, s kijelentette, hogy az egyetem mind a négy fakultása az ünnepély fontosságát tekintve, több jeles férfiúnak a tiszteletbeli tudorságot adományozta. Azon kevés férfiak közül, kik a halle-wittenbergi egyetem részéről a (theologiai) „Doctor honoris causa*-ra érdemesnek találtattak, fölemlítem Knake és Kawerau jelesebb Luthertudósokat, Bietschel és Borver wittenbergi papi szemináriumi tanárokat, Förster hallei superintendenst, Tschackert halle-wittenbergi egyet, theol. tanárt, Gossler porosz cultusministert és Bodenbeck szász tartományi consist. elnököt, egyetemünk volt jeles kurátorát. Hándel Hallelujának s az ismeretes prot. hymnus eléneklése fúvó hangszerek kisérete mellett fejezte be a promótiók kihirdetésének aktusát. Az volt hivatalos záradéka a Luther-ünnepélynek is egyetemünk részéről, mely az ünneplő múzsafiakra nagy benyomást gyakorolt. A befolyt offertoriumok Halle valamennyi templomából a „Luther-templom* alaptőkéjének gyarapítására lettek fölajánlva Hasonló ünnepi istentiszteletet tartott Luther 400 os születésnapjának emlékére — mint