Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-25 / 47. szám

lasztassék oly férfiú, kinek föllépésében és szavaiban nem hiányzik az a vallásos és egyházi zamat, melyet elenyésztet a másnemű dolgokkal való hosszú éveken át tartó foglalkozás.* Hát először is azt kérdjük a t. cikkírótól, hogy hol látja ő azt a nagy korteskedést Száz K. mellett? Mi is olvasunk több politikai s több egyházi lapot, de mi eddigelé azokban ezen ügyre vonatkozólag mindössze is egy két cikket találtunk, a mely cikkekben azoknak nyílt sisakkal fellépő írói elmondották, hogy ők tisztelik, becsülik, szeretik a másik két püspökjelöltet is, de a jelen körülmények s a dunamelléki kerület valamint a pesti ref. egyház viszonyai között leginkább óhajtanák püspökül Szász Károlyt. Ezt az eljárást már — ha ugy tetszik lehet nevezni korteskedésnek, lehet reclame-csinaíásnak, de ennél ártatlanabb neme a korteskedésnek, azt hiszem, nem is létezik, és a hol választásról van szó a föld kerekségén, kgyen az politikai, vagy egyházi, községi, megyei vagy országos, ott a korteskedés ilyen mérvig mindenütt folyik, ott a választók egymásnak élőszóval vagy nyomtatásban mindenütt elmondanak ennyit : én ezt vagy azt tartom legalkalmasabbnak, én ezt óhajtanám megválasztatni. »Csupán a mi protestáns egyházunkban egészen uj do'og ez — mondja cikkíró, — és botrányos is az ennek körében ekkoráig divott fogalmak szeint.4

Áldott naivitás ! Hogy cikkíró e mi dunamelléki kerületünk múltját ismerje, azt nem kívánhatjuk tőle, és igy elhihetjük, hogy ő semmit sem tud arról, hogy Polgár Mihály hány évi s mily erős küzdelmek ellenében folytatott mily korteskedések után foglalhatta el a püspöki széket. Hanem arról már cikkírónak is van tudomása bizonyára, hogy az evangelikus egyházban egyetemes főfelügyelőt, a tiszántúli ref. egyházkerületben pedig főgondnokot a közelebb mult hónapokban választottak. És ezen valasztások alkalmából nem hallott s nem olvasott cikkíró semmiféle korteskedésről, reklame-csiná'ásról ? En azt hiszem, hogy komoly felelelrevonás esetén még azt sem tagadná, hogy azon korteskedésekben éppen ő ha nem is pars magna, de legalább pars una fűit. Es aki <or nem hallottuk sem cikkírótól, sem az azon párti orgánumoktól, melyeknek egyik lapjában cikkíró nyilatkozott, hogy az ily korteskedés „a prot. egyházban eddig divott fogalmak szerint botrányos volna.4 Ha a korteskedés szempontjából akarnak Szász K. hívei ellen vádat emelni, akkor csak a miatt lehet, hogy nagyon is tétlenek, a korteskedésnek azt az isteni és emberi törvények által megengedett szelid nemét, melyről fentebb szólottunk, nagyon is gyéren vették és veszik használatba. Másik vádja cikkírónak, hogy Szász K. kortesei most nem azt keresik a leendő püspökben, hogy az »protestáns lelkipásztor legyen a szó szoros értelmében*, hanem más qualificatiót vesznek fel; pedig cikkíró azt óhajtaná, hogy »választassék oly férfiú, kinek fellépésében és szavaiban nem hiányzik a vallásos és egyházias zamat. . . .« A t. cikkiró nyugodt lehet a miatt is. Szász K. élete, mióta a gyermekkorból kilépett, a nagy közönség szeme előtt folyt le és folyik; mutasson fel akár cikkíró, akárki más csak egy tettét is, a mely a »szó teljes értelmében vett prot. lelkipásztor« jellemére csak a legtávolabbról is homályt vetne; hogy theologiai képzettsége, lelkipásztori buzgósága, kormányzói ügyessége mily fokú: a felől munkái, a lelkipásztori és esperesi székekben eltöltött évei eléggé tanúskodnak. S hogy »s avaiból nem hiányzik a vallásos és egyházias zamat,« a felől meggyőződhetik cikkiró, ha elolvassa Szász Károlynak a mult és jelen év folyama alatt megjelent papi dolgozatait. Erre persze az >egy kálvinista4

úr aligha vállalkozik, de akkor kegyeskedjék az én szavamra elhinni, hogy az ő beszédeiről az egyházi és vallásos zamatot a más dolgokkal való foglalkozás épen nem horzsolta le. De hivatkozhatom e tekintetben az enyéimnél tekintélyesebb szavakra is. Emlékezzék vissza a t. cikkiró, hogy mikor a jelen év elején tartott egyet. ref. konventen az a kérdés vettetett fel, hogy vájjon Szász K. a lelkészí osztály tagjaként tekinthető-e, mily elismeréssel, a tiszteletnek mily meleg hangján szólalt fel mellette a konventnek majd mindegyik tagja, tartoztak legyen bármelyik politikai vagy theologiai párthoz. Fülemben csengenek még most is az öreg s kegyes lelkű Szentpétery Sámuel szavai: s

En személyesen nem ismerem Szászt, semmi érdekközösségben vele nem vagyok, sem azon politikai párthoz nem tartozom, melyhez ő, de azért szerintem Szász nem követett el bűnt, midőn a kultusminiszteriumhoz ment, sőt az neki érdeme ; én nem csak meghagyom papi jellegét, de ha eddigelé nem lett volna pap, óhajtanám, hogy most exmittáltassék. — Ugyanakkor egyik érdemes esperes Peterdi/ így nyilatkozik: »En nem ismerem személyesen Szászt, de ismerem, mint a protest. papság díszét.« Egyházunk világi és egyházi tekintélyeinek ilyesféle nyilatkozatai után kissé vakmerőség cikkírótól azt állitaní, hogy Szász megválasztatása esetén »a főlelkipásztor qualificátióját nem azok a tulajdonságok képeznék többé, melyek eddig.« A kiknek szemeik vannak, láthatnak, s a kiknek füleik vannak, hallhatnak! S ha cikkiró mégis nem akar látni, talán egyéni bosszú, vagy irigység tette elfogulttá ? Azt hiszszük legkevésbbé sem ! Ki engedi ő lógni a lólábat tisztán, felismerhetőleg. »Legyen szabad reménylenünk, — úgymond — hogy a dunam. egyházkerület nem fog hátramaradni kötelessége teljesítésében a Tisza Kálmán megbuktatott tiszántúli kerület megett.« Nem a főpásztori qualificatió, nem a vallásos zamatú hang érdekli cikkírót, hanem Tisza Kálmán; ezt kellene itt is megbuktatni, mint megbuktatták Tiszántúl és azután cikkiró miatt elviheti a manó az egész protestáns egyházat és annak minden vallásos avagy vallástalan zamatú prédikát'óját. Nem a vallásos zamatot óhajtja cikkiró, hanem azt, hogy a dunamelléki kerület is tegyen bizonyságot a felől, hogy ő az egyházi téren is kész legszentebb vallási és egyházi érdekeit megsérteni, önnön sírján egy-két kapavágást tenni, csak hogy Tisza Kálmán orra alá egy kis borsot törjön. S mily szép, mily kedvező alkalom! Mily diadallal lehetne majd Szász elbuktatása esetén az egész hazai közönségnek fülébe döi geni: lm nézd közönség! ország-világ tudja, hogy a püspöki székre legalkalmasabb lett volna Szás/, de a dicső dunamell. kerület mégis mégbuktatta, mert kormánypárti volt! Igen, de hogy lehessen a választó közönséget s az azt vezérlő papságot megvakítani? Ügyes embernek mester a neve. Előbb jön a puskatüzelés : emlegetése a botrányos korteskedésnek, főpásztori qualificátiónak, val lásos zamatnak. Ezektől nem sok ember fordul fel, — érzi maga a cikkiró is ; azért hozza hátul az öreg ágyúkat: boszorkányüst, kavaró lapát, bürokratikus centralizáló rendszer, protestáns önkormányzat szentélyébe hatolás, középiskolai törvény, a tiszántúli kerület dicsősége No! Ezektől már csak elszédülhet a kálvinista papság!